Bántásfoltok műtétje
Kimondtam, és attól a szótól, attól az egytől, hőssé nőttem magam előtt. Könnyen adtam a hangok ajándékát. De saját visszhangom meglepett. Csodáltam és csodálkoztam. Ilyen könnyű megtenni? Vagy csak kimondani az?
Kimondtam, mert hinni akartam. De nem tudtam elhinni csak mert kimondtam. Fújtam, simogattam a homokszemeket, s már kezdtem hinni, hogy nincs ott semmi, belerajzolt bűneidnek halvány nyomai sem.
Megbocsátok – sóhajtottam, leheletem radírjával a bántásfoltoknak esve. Induljunk tiszta lappal, gondoltam. De nincs papír és tinta, nincs sivatag és lábnyomok. Csak szív és szavak. Milyen könnyű lenne: radír lennék, szél lennék, felednék. Most mi legyek? Szív vagyok. S te szó vagy – fájdalmas-mélyen belém vésve. De öltöget már a feloldás orvosa, jól halad a műtét. Holnap egy fél mosollyal könnyebb lesz.
.jpg)
.jpg)
