A 2014. évi 17. törvény külön engedélyt követel meg azoknak a külterületen található mezőgazdasági földeknek az adásvételéhez, amelyek: az országhatártól befele és a tengerparttól a szárazföld felé haladva 30 kilométeren belül találhatók (17. törvény 3. szakasz, 1. bekezdés), valamint azokhoz, amelyek régészeti szempontból értékeket rejtenek vagy fontosak (Ugyanez szakasz 4. bekezdés.) Ezen kívül külön engedély beszerzése szükséges azoknak a külterületeknek az adásvételéhez, amelyek a nemzetbiztonsági létesítményektől 2400 méteres körzeten belül találhatók. Az engedélyt a Nemzetvédelmi Minisztérium adja meg, a nemzetbiztonsági szervek véleményezése alapján, illetve a régészeti szempontból fontos területek esetében a Művelődési Minisztérium. A részleteket majd a törvény végrehajtási utasítása tartalmazza. Az engedélyt az eladónak kell kérvényeznie, s azt a kérelem iktatásától számított 20 napon belül meg kell oldani. Ha a választ, ami elutasító is lehet, ez idő alatt nem küldik meg, a jogügyletet meg lehet kötni.

A törvény III. fejezete az elővásárlási jog kedvezményezettjeivel és e jog gyakorlásának szabályaival foglalkozik. A 4. szakasz 1. bekezdésében kimondja azt, hogy a eladásnál a polgári törvénykönyvnek (a 2009. évi 287. törvénynek  a szerződés tartalmára és alakiságára vonatkozó előírásait kell követni, amelyeket e külön törvény alapján az elővételi jog egészít ki. Az elővásárlásra jogosultak (preemtorii), ebben a sorrendben, azonos feltételekkel és vételárral: a terület társtulajdonosai, a haszonbérlők, a területszomszédok és az állam, az Állami Vagyonügynökségen keresztül, egy olyan eljárás keretében, amelyet a terület fekvése szerint illetékes polgármesteri hivatal bonyolít le. A régészeti besorolású területek adásvételénél a műemlékvédelmi, 2001. évi 422. törvény előírásait is be kell tartani.

A 4. szakasz 3. bekezdésében foglalt előírás egyaránt vonatkozik a szerződő felek és az eljáró közjegyző vagy törvénybíró jóhiszeműségére, ami itt azt jelenti, hogy a tulajdonátruházó jogügyelteknél a kért, a kiállított és figyelembe vett telekkönyvi kivonat, az abban foglaltak az eladó tulajdonosi minőségét és az ingatlanra vonatkozó adatokat egyaránt bizonyítják.

Az elővételi jogra vonatkozó szabályokat majd egy következő írásomban ismertetem részletesen. Előre kell bocsátanom azonban azt, hogy a törvény a 9. szakaszában megkövetel egy végső, eladási jóváhagyást is, amelyet a 30 hektárnál nagyobb területeknél a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Minisztérium állít ki, az ennél kisebb területek esetében pedig a minisztérium helyi szerve vagy hatósága (structura centrală, structura teritorială). Azért említettem ezt a jóváhagyást a sorozatnak már ebben a részében, mert a közjegyzők csak valamennyi engedély bemutatása után hitelesíthetik az adásvételi szerződéseket. Az ezek hiányában megkötött szerződések (ismétlem a vonatkozó, az előzetes jóváhagyást megkövetelő szakaszokat: 3, 4. és 9. ) abszolút semmisek, jogilag érvénytelenek, az eladás és vétel semmis. Ezekre az előzetes engedélyekre figyelniük kell a bíróknak is azokban a perekben, amelyeket a felek a Ptk. 1669. szakasza alapján indítanak a közokiratba foglalt (közjegyző hitelesítette) adásvételi előszerződések érvényesítéséért. Ezt a polgári peres utat a felek akkor választhatják, ha az előszerződésben vállaltakat teljesítő (vagy az eladó vagy a vevő) fél a hiteles és végleges szerződéstől időközben elálló másik fél ellen keresetet nyújt be, s arra kéri a bíróságot, hogy határozatában ismerje el az adásvétel érvényét, elrendelve egyúttal a jogügylet telekkönyvbe történő bejegyzését. Ezt az előírást a 17. törvény 5. szakasznak első bekezdésében olvashatjuk, a megerősítést pedig a 2. bekezdésben, ami arra jogosítja fel a bírót, hogy esetenként, a 3, a 4. és a 9. szakaszban foglalt előzetes jóváhagyás hiányában a felperes keresetét utasítsa el.

(Folytatjuk.)