Az IBM and the Holocaust munkacímű film arról szól, hogy az IBM vállalat egykori vezetője hogyan segített a náci Németországnak a holokauszt logisztikai lebonyolításában.

A film Edwin Black 2001-ben megjelent, sokat vitatott könyvén alapul, ami számos dokumentumot, levelezést és képet tartalmaz a témával kapcsolatban. Az amerikai újságíró 2001-ben adta ki regényét, amely „a náci Németország és a legnagyobb amerikai multicég közötti stratégiai szövetségről" szól – idézi a kötet francia kiadásának magyarázatát az AlloCiné.

A filmet eredetileg az HBO akarta gyártani, aztán átvette Pitt produkciós cége, a Plan B. Hogy több befektetőt szerezzen, Pitt jelezte, hogy talán színészként is részt venne a munkálatokban, de még nem erősítette meg álláspontját.

Edwin Black könyve azt feltételezi, hogy a nácik kivégzőrendszerének kifogástalan működése a korszerű lyukkártyás számítógépeknek volt köszönhető. Ezek jelen voltak mindenütt: az irodákban, vasúti csomópontokon, az üzemekben, de a gettókban és a lágerekben is. A legapróbb információt is rögzítették és feldolgozták, az internálások és a kivégzések teljes logisztikáját biztosították a segítségükkel. A számítógépek az IBM tulajdonát képezték.

A könyv tudni véli, hogyan zajlott a nácik és az IBM közti egyezség megkötése, hogyan szállította az amerikai multi németországi fiókja a náciknak a kész technikai megoldásokat, és bemutatja, hogyan irányította az IBM Genfből Európa-szerte megalapított fiókszervezeteit a második világháború idején. A könyv szerint a nácik mindenképpen elkezdték volna a zsidók megsemmisítését, de az IBM-mel kötött megállapodás nélkül kevésbé lettek volna hatékonyak.