Elégették a bábut, elűzték a telet Sztánán
Péntektől vasárnapig zajlik a Kós Károly által útjára indított sztánai farsang jubileumi kiadása. A falu lakossága mellett vendégek, elsősorban magyarországi turisták ünnepelnek, kikapcsolódási lehetőséget bőven találni, amely közül válogathatnak.
A dombok között rejtőzködő faluba a pénteki nap folyamán érkeztek az emberek, a vonatállomáson kaláccsal, teával és pálinkával, zeneszóval várták őket. A délutáni megnyitót követően már dübörgött a padló a táncoló lábak alatt, szombaton kifáradt vendégek sétáltak a faluban, készülve a következő eseményekre.
Szombaton reggel a Varjúvárba és a Szentimrei Házba látogattak el, mások birkapörköltet vagy kürtőskalácsot készítettek. Eközben már öltöztették Farsangi Józsit, a máglyahalálra ítélt bábut is, akit végül a magasba emelve sétáltattak körbe – lovaskísérettel és zenével, megadva a módját – a faluban. Miután mindenki szemrevételezte a jobb sorsra érdemes, valóban igényesen munkával készült Józsit, a falu központjában felállították, és begyújtottak alá. Énekkel búcsúztatták, végignézve, ahogy a lángokkal együtt búcsúzik a rövid életű főszereplő, és vele együtt a tél.
A sztánai farsang kapcsán Papp Hunor főszervező a maszol.ro-nak elmondta, a lakosság ilyenkor a vendégek rendelkezésére bocsátja a szabad szobákat, vagy panziókban szállásolják el őket. Számos visszatérő vendéget ismer, és nem csak barátságok köttettek itt, hanem szerelmek is – nem szólva arról, hogy valószínű, néhány magyarországi babáról feltételezhető, hogy sztánai fogantatású lehet.
A vasárnapi program magába foglalja a 11 óra ünnepi istentiszteletet, a Somvirág Közösségi Ház falára kihelyezett emléktábla avatását, amely a 100 éve szervezett és 2001-ben újraélesztett bálról tesz említést, délután 4-től pedig a kolozsvári Ferences kolostorban megnyitják a Kós Károly világa, 1912 című kiállítást.
Hat órától a Kolozsvári Állami Magyar Színházban tekinthető meg Móricz Zsigmond Nem élhetek muzsikaszó nélkül című darabja, amelynek megírására a legenda szerint a sztánai, egykori mulatozó ihlette az írót. Végül a farsangozók búcsút intenek egymásnak abban a reményben, hogy jövőben ismét találkozhatnak a sztánai vasútállomás peronján.