Egyik előző törvényismertetőmben azt ígértem, hogy a póthagyatéki eljárás hatályos szabályairól külön írásban számolok be. Teszem ezt annak tudatában, hogy sokan a választás jogával kapcsolatban (elfogadás vagy lemondás, az örökség megnyílásától számított 1 év alatt) nem ismerik a szabályt: az örökséget elfogadni vagy arról lemondani csak a teljes hagyatékról lehet, másképpen mondva, nem lehetünk egyszerre elfogadók és lemondók is. Ezt különben az opciós jog oszthatatlanságának nevezi a polgári törvénykönyv az 1101. szakaszban, és megsértését abszolút semmisséggel szankcionálja, ami azt is jelenti, hogy az erre alapozott polgári kereset elévülhetetlen, azaz erre alapozva bármikor per indítható (Lásd a polgári törvénykönyv 2502. szakasz, 2. bekezdés, 3. pontjában.) Tehát, aki elfogad egy hagyatékot, az a hagyatéki vagyontömeg rá eső részét, esetenként az egészet megszerzi, függetlenül attól, hogy erre a nyitó hagyatéki eljárásban vagy később, a póthagyatéki eljárásban kerül sor. És ez a lemondásra is igaz a lemondó mindenről lemond, s őt a póthagyatéki eljárásból minden esetben ki kell hagyni.

A hatályos, 2011. október 1-jén hatályba léptetett polgári törvénykönyv (tovább csak Ptk.) a lemondás következményeit taglaló elnevezés alatt, közelebbről az 1121. szakasz 1. bekezdésében arról rendelkezik, hogy a lemondó, örökösi képességgel rendelkező személyt (succesibilul care renunţă) úgy kell tekinteni , mint aki örökös soha nem volt, a szakasz 2. bekezdése szerint pedig örökrésze vagy ahhoz kerül, akit ő, ha elfogadó lenne, kizárna az örökségből, vagy ahhoz/azokhoz, akiknek örökrésze, öröksége elfogadása esetén, kisebb lenne.

A Ptk. 1120. szakaszának 1. bekezdése azért érdemel külön figyelmet, mert kivételekkel ugyan, de arról rendelkezik, hogy a lemondást feltételezni/vélelmezni nem lehet/szabad, s az erről szóló nyilatkozatot minden esetben közokiratba kell foglaltatni, bármelyik közjegyzői irodában vagy Románia külképviseleti vagy konzuli hivatalában, amit ma már a lemondások központi nyilvántartásába hivatalból be kell vezettetni (az említett szakasz 2. és 3. bekezdése). Aki tehát egy megnyílt örökségről le kíván mondani, ezt az említett hivatalok bármelyikében megteheti, nem csak abban a közjegyzői irodában, amelyik majd területileg illetékes (lesz) - az örökhagyó utolsó lakóhelye szerint - a hagyatéki eljárást lefolytatni.

Itt vetem közbe, hogy az ismertetett szabályok csak azokra a hagyatékokra, ügyekre vonatkoznak, amelyek az új Ptk. hatályba léptetése után nyíltak meg. Az előtte megnyíltakra a régi vagy előző törvényi előírások alkalmazandók. (Az új törvénykönyvet hatályba léptető 2011. évi 71. törvény 91. szakasza szerint.)

A lemondást azonban vissza is lehet vonni (revocarea renunţării). Gyakran előfordul, hogy a lemondó megbánja tettét, s mégis részt szeretne kapni az örökhagyó hátrahagyott vagyonából. A Ptk. 1123. szakasza úgy rendelkezik, hogy ezt az örökség megnyílásától számított 1 év alatt közjegyző előtt bármikor megheteti, de csak akkor, ha az örökséget az ő visszavonó nyilatkozata megtétele előtt egyik olyan örököstársa sem fogadta el, aki/akik az ő lemondása nyomán örökrészét megszerezték. Ha a lemondás visszavonása érvényes, az örökösnek nem lesz szüksége külön elfogadó nyilatkozatra, mert őt a Ptk. 1123. szakasza 2. bekezdése szerint elfogadó örökösnek kell tekinteni. Ilyen esetben az általa örökölt vagyontárgyakat az átvétel pillanatában található állapotban kell átvenni, a harmadik személyek e tárgyakra megszerzett jogainak figyelembe vételével.

Végül a póthagyatéki eljárásra vonatkozó, jelenleg hatályos előírásokat ismertetem. Az 1995. évi 36. közjegyzői törvény (újraközölték a 2013. évi 72. Hivatalos Közlönyben) 118. szakasza kimondja, hogy az örökösi bizonylat kiállítása után pót örökösi bizonylat csak valamennyi örökös (az elfogadó örökösökről van szó!) beleegyezésével állítható ki. Ilyen esetben az eljáró közjegyző ismételten megnyitja az eljárást, és záróvégzésébe belefoglalja az első végzésből valamiért kihagyott, kifelejtett javakat (bunurile omise din încheierea finală). Az eljárást megkönnyítendő, a személyesen meg nem jelenő örököst meg kell idézni, az idézésben fel kell tüntetni a kihagyott javakat és az örökösnek azt a jogát, hogy a pót örökösi bizonyítvány kiállítását ellenezheti. Ha az örökös az idézés kézhezvétele után sem jelenik meg a közjegyzői irodában, de különben írásban ellenkezéséről a kitűzött határidőig a közjegyzőt nem értesíti, beleegyzését vélelmezik, s a pót örökösi bizonylatot kiállíthatják. E szabályok pontos, betű szerinti betartása azért olyan fontos, mert a közjegyzői törvény 119. szakasza a kiállított örökösi bizonyítvány érvénytelenítéséért jogorvoslatot biztosít az érdekelteknek, és amennyiben a jogsérelem a hagyatéki vagyon összetételéhez vagy azok elosztásához kapcsolódik, a polgári kereset elévülhetetlen (abszolút semmisség) a Ptk. 2502.szakasza, 2. bekezdése, 4. pontja szerint.