Székelyföld múltja és jövője, valamint a különböző ifjúságpolitikák és stratégiák kérdése szerepelt a MIÉRT székelyföldi konferenciájának második napjának programjában.

Markó Béla szenátor, a Kós Károly Akadémia elnöke a konferencián tartobb előadásában elmondta: Székelyföldnek csak rosszat jelent, ha magára hagyják a térséget és ha elkezdődik az elszivárgás, illetve ha gazdaságilag nem tud fejlődni, és érvényesülnek a román nacionalizmus elnyomó szándékai.

A régió jövője kapcsán elmondta: „a mi lehetőségeink az európai uniós és a romániai alternatíváktól függenek, azonban még mindig fennáll az a lehetőség, hogy a jövendő Európai Unió a nemzetállamok Európája legyen. Ez ugyan a határok elmosódását is jelentené, de az állam és a nemzet fogalma is egyenértékűvé válik, miközben a gyakorlatban ez nem így van”. A politikus hangsúlyozta: „a legnagyobb, legstabilabb politikai erő, ami a kezünkben van, és ami az elmúlt 23 év alatt folyamatosan fejlődött az a két székely megye önkormányzatisága, melyekben a fontos döntéseket a magyar közösség által delegált személyek hozzák meg. Ennél stabilabb erővel nem rendelkezünk és ezt nekünk minden áron meg kell védenünk. Természetesen el tudunk képzelni olyan regionális átszervezést, amely nekünk ideális lenne, gondolva itt a három megye által formált régióra, a székelyföldi autonómiára vagy akár Erdélyhez, mint történelmi régióhoz rendelt hatáskörökre, azonban ma még nem tartunk itt, ma azt kell megtartanunk, amivel rendelkezünk. A közigazgatási átszervezés tekintetében most még nem lehetünk változáspártiak, hanem megmaradás-pártiaknak kell lennünk, kivárva azt a pillanatot, amikor kezelni tudjuk a változást”.

Markó kijelentette: „az a tény, hogy a székelyföldi alternatívák összefüggésben vannak az erdélyiekkel, az erdélyiek a romániaiakkal, míg a romániaiak az európaiakkal, nem azt jelenti, hogy nekünk karba tett kézzel kell ülnünk. Meg kell próbáljunk Bukarestben, Brüsszelben és Erdély többi megyéjében is ugyanolyan erősnek lenni, mint Székelyföldön”.

Bodor László, az RMDSZ programokért és ifjúságért felelős főtitkár-helyettese a szövetség ifjúsághoz való viszonyulása kapcsán elmondta: „az RMDSZ ifjúságpolitikája egy előre mutató politika, mely a fiatalokra, mint erőforrásra tekint, partnerként, önálló hálózatként, utánpótlásként kezelve az ifjúságot. Elvárja tőlük, hogy bekapcsolódjanak a politika-alkotás folyamatába, a helyi szintektől kezdve a nemzetköziekig, oly módon, hogy a közéletet és a nemzetpolitikát egyaránt meghatározó szereplőkként jelenjenek meg”.

Szombaton ifjúsági stratégiákról szóló előadásokat hallgathattak a konferencia résztvevői. Farkas András, a Youth@Kolozsvár 2015 program ügyvezető igazgatója a Kolozsvár Európa Ifjúsági Fővárosa program stratégiai vonatkozásairól, a tömeges megmozdulás jelentőségéről, pozitív tapasztalatokról, és egész Erdélyre kivetíthető, feltételezett és kívánatos jövőbeni hatásokról is beszélt. „Nem titkolt célja az Ifjúsági Főváros programnak, hogy a végén Kolozsvár egy ifjúsági stratégiával maradjon. Ez egy olyan téma, amely zászlóként feltűzhető, és keretet adhat további megmozdulásoknak, ki lehet próbálni regionális szinten is”.

A sikert, az emberek érdeklődését és hozzájárulását Farkas a jó célnak és a meggyőző üzeneteknek tulajdonítja: „egy jó ügy ma is megmozdítja az embereket. A széleskörű együttműködéshez olyan üzeneteket kell megfogalmazni, amit az emberek hajlandóak felvállalni. Legyenek büszkék arra, amit csinálnak, amit képviselnek, és akkor már nem kell győzködni őket, hogy megtegyenek valamit. A fiatalok tudnak olyan újfajta megközelítéseket hozni és hozzáadott értékkel szolgálni, ami elindíthatja a változást”.

Hasonlóan vélekedett a fiatalok szerepéről Szabó Tamás, a PONT csoport szakértője is, aki Hargita Megye Tanácsának Ifjúsági Stratégiáját mutatta be. Véleménye szerint a fiatalokat nem problémának, hanem megoldásnak kell tekinteni, illetve fontos a jövőképük megfogalmazása, ahhoz, hogy azok elérésén dolgozhassanak.