TÖRVÉNYTÁR: Újdonságok a hagyatéki eljárásban 1.
Írásomban előbb a törvényi hátteret foglalom össze. Az 1995. évi elfogadása óta sokszor és sokat változott 36. számú közjegyzői törvényt említem, ennek is azt a hatályban levő változatát, amelyet legutóbb a 2013. február 4-i keltezésű 72. Hivatalos Közlönyben tettek újra közzé. A módosítások és kiegészítések e törvénybe történő „beemelése” elsősorban azért vált szükségessé, mert már több mint 2 éve hatályba léptették az új Polgári Törvénykönyvet, majd később az új Polgári Perrendtartási törvényt is.
A közjegyzői törvénynek volt egy végrehajtási utasítása, amelyet még az 1995. évi 710/C. számú igazságügy miniszteri rendelettel hagytak jóvá. Ennek felújítása és jóváhagyása is megtörtént közben, éspedig a 2013. évi 2333/C. számú, ugyancsak igazságügy miniszteri rendelettel (Megjelent a 2013. augusztus 1-jei 479. Hivatalos Közlönyben), amely ez év augusztus 11-től hatályos. Az e jogszabályokban foglalt újdonságok közül most csak a hagyatéki eljárásra vonatkozókat ismertetem, nem kimerítően, ugyanis a vonatkozó joganyag igen terjedelmes és inkább csak az eljáró közjegyzőknek szolgál szakmai eligazításként.
A 36. törvény 102. szakasza, ennek is a c) pontja mondja ki azt, hogy a közjegyző hatáskörébe tartozik a hagyatéki eljárás lefolytatása (ugyanez a hatáskör a bíróságokat is megilleti, de most ezt nem érintem), éspedig bármelyik érdekelt fél kérésére, valamint annak a helyi tanácstitkárnak megkeresésére, akinek működési területén az elhunyt javai találhatók. E megfogalmazásból az olvasható ki, hogy a hagyatéki eljárás a tanácstitkár megkeresésére ismét hivatalból beindítható, aminek eredményeképpen az eljárás halogatásának, a költségvetési bevételek elmaradásának eddigi gyakorlata változni fog, bár teljes felszámolása talán e rendelkezés alapján sem várható.
Ez a végrehajtási utasítás a 234. szakaszban részletezi a hagyatéki eljárás beindításának mikéntjét, kimondva azt, hogy ezt az örökösök és más érdekeltek kérhetik, azt, hogy az eljárást a közjegyző nyitja meg, aki ezt lefolytatja, megoldja, és végül kiállítja az örökösi bizonylatot. Itt vetem közbe, hogy az új Ptk. a hagyaték elfogadására vagy az erről történő lemondásra, azaz az opciós, a választási jogra vonatkozóan a határidőt 1 évben határozza meg az eddigi 6 hónap helyett, miközben az adótörvénykönyv csak akkor követeli meg az örökösöktől az ún. ingatlanszerzés-adó megfizetését, ha a közjegyző a hagyatéki ügy záróvégzését az elhunyt örökhagyó halálától számítva 2 éven belül nem állítja ki. Ha tehát a hagyatéki eljárást csak a 2 év letelte után zárják le, az örökösök is kötelesek megfizetni az ingatlanátruházási-adót, ami jelenleg az ingatlan megállapított értékének 1 százalékát teszi ki. Ez az adó az élők közötti jogügyleteknél 2 vagy 3 százalék, és mindig a jövedelemszerző szerződő felet terheli. A másik fél, aki az ingatlan megszerzője, a közjegyzői tiszteletdíjat fizeti. Az ajándékozási szerződés jövedelemadó-mentes akkor, ha a felek igazoltan I-III. fokú rokonok, ilyen rokon házastársa (afinii) vagy ha az ajándékozási szerződést a házastársak egymással kötik. (A fentiek az adótörvénykönyv 77/1. szakaszából.)
A közjegyző területi illetékességét (ez a fő szabály) az örökhagyó utolsó lakóhelye határozza meg. Ennek a halotti bizonyítványból kell kiderülnie. Amennyiben az elhunyt román állampolgár halotti bizonyítványát külföldi hatóság állította ki, azt előbb itthon, azaz Romániában is be kell vezettetni az anyakönyvi nyilvántartásba, éspedig az anyakönyvekről alkotott 1996. évi 119. törvény (és végrehajtási utasításának – teszem én hozzá) előírásai szerint. Figyelni kell arra is, hogy a külföldön kiállított és itthon bizonyítékként bemutatandó halotti bizonyítványt külföldön aposztille-tanúsítvánnyal vagy felülhitelesítési záradékkal is el kell látni, kivéve azokat, amelyek kibocsátó államával Romániának kétoldalú, az anyakönyvi bizonylatok kölcsönös elismerésére vonatkozó megkötött, hatályos egyezménye van.
Tudni kell azt is, (bár minden esetben a közjegyzőnek kötelessége ezt ellenőrizni), hogy egy-egy hagyatéki ügy iktatására csak azután kerülhet sor, miután az illetékes közjegyzői kamara igazolja, hogy az ügyet máshol, egy másik közjegyzői irodánál még nem iktatták, és az eljárást még nem indították be. Ezt az előírást az indokolja, hogy meg kell előzni, el kell kerülni ugyanabban az ügyben két vagy ennél is több eljárás lebonyolítását, és így különböző tartalmú örökösi bizonylatok kiállítását, ami beláthatatlan következményekkel járna, per indítását tenné szükségessé, amelyben az első örökösi bizonylat után kibocsátott bizonylat(ok) abszolút semmisségét kellene bírósági határozatban kimondatni, elérni.
(Folytatjuk)