Meghalt szombaton Neil Armstrong amerikai űrhajós, aki elsőként lépett idegen égitest, a Hold felszínére 1969-ben.

A gimnazista pilóta

Neil Armstrong híres űrutazása előtt tesztpilótaként és repülőmérnökként dolgozott, korábban pedig a koreai háborúban is szolgált.

A skót, ír és német felmenőkkel bíró Armstrong egy ohiói kisvárosban született 1930-ban, és gyermekkorát főleg költözéssel töltötte, mert könyvvizsgáló apja az államhatáron belül húsz különböző városban is dolgozott 15 év alatt. Armstrong ekkor szerette meg a repülést, hatévesen az apja pedig már egy sétarepülésre is magával vitte.

A repülés iránt szenvedélyesen érdeklődő fiú a gimnáziumi tanulmányai alatt szerezte meg első pilótaigazolványát, még azt megelőzően, hogy autót vezetett volna. Mint minden rendes amerikai fiú ekkoriban, ő is belépett a cserkészek közé, és ez annyira mély nyomot hagyott benne, hogy az Apollo 11 fedélzetén a Hold fele félúton egy üzenetben köszöntötte a szervezet tagjait.

1947-ben kezdte el tanulmányait a Purdue egyetemen, ahol repülőmérnöknek tanult. A Purdue mellett a Massachusetts Institute of Technology, a világ legjobb műszaki egyetemének tartott műszaki egyetemre is felvették.

Kísérleti repülőkön

Tanulmányait haditengerészeti ösztöndíjjal végezte, ami azt jelentette, hogy két év tanulás után három évig a seregben kellett szolgálnia. 1949-ben jelentkezett kiképzésre a haditengerészethez.

Természetesen vadászpilóta lett belőle, kiképezték a repülőgép-hordózókra való leszállásra is. Két héttel 20. születésnapja után ért véget a felkészítése, nem sokkal később már a koreai hadszintéren repült éles bevetéseken, főleg felderítő gépeket kísérve. Összesen 78 bevetése volt a háborúban, és 121 órát töltött ellenséges terület fölött.

Több kitüntetést is kapott, de 1952 augusztusában leszerelt a haditengerészettől. A Purdue-ra visszatérve befejezte tanulmányait és 1955-ben megkapta repülőmérnöki diplomáját.

Az egyetem után tesztpilótának állt be, és az Edwards légibázisra költözött. Több, mint 900 alkalommal szállt fel a legkülönbözőbb kísérleti repülőgépek – az F-100 Super Sabre, az F-101 Voodoo, a Lockheed F-104A Starfighter, a Bell X-1B, a Bell X-5, az F-105 Thunderchief, az F-106 Delta Dart és a KC-135 Stratotanker fedélzetén. Az X-15-össel hét bevetést repült, 63,2 kilométeres magasságig jutott, és Mach 5,74-es végsebességet ért el.

Irány a Hold

Armstrong 1962-ben jelentkezett asztronautának, szeptember 13-án lett, Elliott See mellett, az amerikai űrprogram második civil pilótája. Első űrrepülésére 1966 március hatodikán, a Gemini 8 fedélzetén került sor. 1968 december 23-án pedig közölték vele, hogy ő lesz az Apollo-11 parancsnoka.

A sikeres küldetés után Armstrong bejelentette, többé nem akar az űrbe menni. Elment tanítani a Cincinnati állami egyetemre, ahonnan 1979-ben távozott, különösebb magyarázat vagy ok nélkül. Ronald Reagan felkérésre 1986-ban részt vett a Challenger űrrepülőgép katasztrófáját kivizsgáló bizottságban.

Az Apollo 11 legénységének parancsnokaként ő volt az első ember, aki kilépett a Hold felszínére 1969. július 20-án.

Az Apollo–11 küldetés 1969. július 16-án, helyi idő szerint délelőtt 9 óra 32 perckor indult a floridai Kennedy Űrközpontból, és a Columbia 12 perccel később Föld körüli pályára állt. Hárman voltak a fedélzeten, a parancsnok Armstrong, a Sasnak elnevezett holdkomp pilótája, Edwin Aldrin és a Michael Collins, aki végig a Hold körüli pályán keringő parancsnoki modulban maradt.

A nagy „kis lépés"

A Columbia másfél kört tett meg a bolygó körül, majd a harmadik rakétafokozat hajtóműve ellökte a Hold irányába. Július 19-én állt Hold körüli pályára, egy nappal később a Sasnak elnevezett holdkomp levált és Edwin Aldrinnal és Armstronggal a fedélzetén ereszkedni kezdett a Mare Tranquillitatisra, a Nyugalom Tengerére.

A gépi vezérlés éppen egy egyenetlen talajú kráter felé vitte a Sast, ezért Armstrongnak kézi vezérléssel kellett sima leszállóhelyet keresnie, így vészesen elfogyasztotta a holdkomp üzemanyagát. A landolás sima volt, és Armstrong közölte a NASA-val egyik szállóigévé vált mondatát: „Houston, itt a Nyugalom Bázis. A Sas leszállt."

Ezután az űrhajósok felkészítették a visszaútra a Sast, majd a presbiteriánus Aldrin áldozatot mutatott be. A kelyhet, amiből az áldozati bort itta, a texasi Webster presbiteriánus templom őrzi, és minden évben használják a holdra szállás évfordulójához legközelebbi vasárnapon.

A landolás után hat és fél órával nyílt a holdkomp ajtaja, és amerikai idő szerint este 10 óra 56 perckor a Holdra lépett az első ember. Ekkor hangzott el Neil Armstrong másik legendás mondata: „one small step for a man, one giant leap for mankind" (kis lépés egy embernek, de hatalmas ugrás az emberiségne)k. Mivel előtte működésbe hozott egy kamerát, 600 millió ember láthatta élőben a Holdra lépést.

„Békében jöttünk..."

Az űrhajósok ezután mintákat vettek a holdkőzetből és a talajt borító finom porból, a regolitból, illetve felvételeket készítettek. Kitűzték az amerikai zászlót és elhelyezték egy emlékplakettet a következő felirattal:

„Itt léptek először a Holdra a Föld bolygó emberei. Békében jöttünk az egész emberiség nevében." A felirat alatt a három asztronauta és az akkori amerikai elnök, Richard Nixon aláírása látható, fölötte pedig a Föld térképe.

A két asztronauta a Holdról beszélt Nixon elnökkel is, aki „a Fehér Ház legtörténelmibb telefonhívásának" nevezte a beszélgetést. Armstrongék több mint két és fél órát töltöttek a felszínen, 22 kiló anyagmintát gyűjtöttek be, és elhelyeztek az égitesten egy holdrengéseket mérő szeizmométert és néhány lézertükröt. Ezután visszamentek a holdkompba, hét órát pihentek, majd emelkedni kezdtek a Sassal, hogy csatlakozzanak Collinshoz.

A visszatérés terv szerint zajlott (Nixonnak volt egy előre elkészített beszéde arra az esetre, ha az űrhajósok a Holdon rekednek) és július 24-én a három asztronauta a Csendes-óceánban landolt a Columbiával. Ezután biztonsági megfontolásból hetekig karanténban voltak, de miután egészségük nem romlott, augusztus 13-án kijöhettek a karanténból. Több városban parádét tartottak a tiszteletükre, a világ legrangosabb sci-fi találkozóján pedig külön Hugo-díjat kaptak „a legjobb holdra szállásért".

Bírálta Obama űrkutatási politikáját

Armstrong két éve a kongresszusban bírálta Barack Obama amerikai elnök űrkutatási politikáját. Úgy vélte, rossz tanácsadókra hallgatott az elnök, amikor törölte a költségvetésből a Holdra visszatérés programját.

Obama februárban jelentette be, hogy Washington nem költ többet elődje, George Bush által 2004-ben indított, a Holdra való visszatérést, majd a Marsra való űrutazást megcélzó, Constellation nevű űrprogramra. Néhány héttel később ismertette saját űrkutatási elképzeléseit, amelyek szerint 2035-re tervezik a Mars-utazást, és kifejlesztik az űrsiklók újabb nemzedékét.