Magyarország: „éltanulóból” – balkáni állam?
Jóllehet a magyarországi bruttó nemzeti össztermék legújabb számai derűlátásra adhatnak okot, Magyarország azonban máris leszakadt a visegrádi négyek csoportjáról, szomszédai pedig a gazdasági növekedés tekintetében lassan elhagyják az éveken át a Nyugat szemében „éltanulóként” számon tartott országot.
A nyolc évvel ezelőtti szint
A 2008-ban elkezdődött gazdasági-pénzügyi válság ráadásul Magyarországot érintette leginkább, a kilábalás is igen nehezen megy. A magyar gazdaság teljesítménye lényegében a 2005-ös szinten ragadt, az uniós csatlakozás óta nem volt képes érdemi növekedést elérni. Magyarország rendkívül nagy államadósságával (a bruttó nemzeti össztermék 80 százaléka körül) is kitűnik a régióból, az ország jelenleg egyszerűen képtelen közelebb kerülni az Európai Unió átlagos gazdasági fejlődéséhez.
Mindennek következtében Magyarország kivételével a visegrádi országok jelentős közeledést tudtak felmutatni – Csehország már jóval magasabb szintről indult, innen nehezebb is tovalendülni –, Szlovákia például egy évtized alatt 20, Lengyelország pedig 15 százalékkal került közelebb az uniós átlaghoz. Magyarország ezen időszak alatt 3 százalékot tudott csak lefaragni hátrányából.
Jóllehet az idei évre rendelkezésre álló adatok azt mutatják, hogy az első két negyedévben mind a négy közép-európai uniós tagállam növekedést mutatott – a cseheknél hat negyedéve tartó zuhanásnak lett vége, és technikai értelemben Magyarország is kilépett a recesszióból –, a növekedési adatokat elnézve azonban továbbra is sereghajtó (a tágabb régióban egyedül Bulgária van Magyarország mögött, ott negyedéves alapon 0,1 százalékkal visszaesett a gazdaság teljesítménye).
Leszakadás a visegrádiaktól
Lengyelország, Szlovákia és Csehország versenyképesség és tudás területén a régió éllovasai, míg Magyarország lemaradt ettől a bolytól. Szlovákia és Csehország ráadásul már megugrotta az "innovációs lépcsőt" is, már nem a hatékonyság növelésével, hanem új, innovatív technológiák felhasználásával képesek növelni gazdaságuk teljesítményét. Lengyelország és Magyarország azonban még azon a szinten van, ahol a gazdaság teljesítményét egyelőre a hatékonyság, produktivitás növelésével tudják emelni.
Gazdasági szakértők szerint jelenleg a magyar gazdaságban nulla, talán fél százalék – az IMF szerint 2013-2014-re 0-0,5 százalék – körül lehet a potenciális növekedés üteme.
A rendelkezésre álló munkaerő létszáma a hazai demográfiai helyzet alakulása következtében az elkövetkezendő években csökkenni fog, a válság, illetve a kormány intézkedései következtében a beruházások már az amortizációt sem fedezik: a magyarországi beruházások ma reálértéken 30 százalékkal alacsonyabbak, mint 2008-ban.
Magyarországon a bizonytalan, kiszámíthatatlan, folyamatosan változó gazdasági környezet, a nagy állami szerepvállalás a gazdaságban, az oktatás átszabása azonban kérdésessé teszi, hogy megugorjuk-e az innovációs szintet, amire a tőle északra lévő két ország már képes volt.
Rossz mutatók…
Horvátország – amely jelenleg magas munkanélküliséggel és recesszióval küszködik – és a többi állam szemmel láthatóan közeledett az uniós átlaghoz, és ha attól még igen távol is vannak, a trend nyilvánvaló. Különösen Törökország helyzete érdekes, a két kontinensen átívelő, 2005 óta uniós tagjelölt állam ha ebben az ütemben halad, akkor pár éven belül nem csak eléri, hanem le is hagyja Magyarországot.
A gazdasági mellett a társadalmi mutatók területén is rosszabbul állunk a régiós társakhoz képest. Magyarországon 2011-ben az Eurostat adatai szerint a népesség 31 százaléka volt a szegénység, illetve társadalmi kirekesztettség határán, míg Csehországban 15, Szlovákiában 20, Lengyelországban pedig az ottani emberek 27 százaléka volt kénytelen szembenézni hasonló helyzettel. Horvátországban a népesség 32, Romániában 40, Bulgáriában pedig a népesség 49 százaléka volt ilyen szituációban.
A magyar foglalkoztatottsági mutatók alacsonyak, a 20-64 éves népesség mindössze 62 százaléka volt aktív tavaly a munkaerőpiacon. Csehországban 2012-ben ez a szám 71, Szlovákiában 65, Lengyelországban pedig majdnem 65 százalék volt. Romániában az említett népesség 64, Bulgáriában 63, Horvátországban 55, Törökországban pedig 53 százaléka dolgozott. Ebben a tekintetben Csehországot leszámítva még mintha együtt mozognánk Közép-Európával, ám a 60 százalékos szintről csak a közfoglalkoztatottságnak köszönhetően tudtunk elmozdulni tavaly.
Magyarország ilyen mindezekből a szempontból nézve is „közelít” a Balkánhoz.
…gyenge bérek
A bérek tekintetében is elhúzóban vannak a visegrádi országok. Csehországban átszámítva tavaly a nettó átlagfizetés 930, Szlovákiában 820, Lengyelországban 840 dollár körül mozgott. Az átlagmagyar ezzel szemben 720 dollárnyi forintot vitt haza. Horvátországban – enyhén magasabb árszínvonal mellett – ugyanakkor 950 dollárt keresett meg az átlagpolgár. Bulgáriában és Romániában 410, illetve 470 dollár volt az átlagkereset, Törökországban ugyanakkor ez 860 dollárt tett ki. A magyar fizetések így, bár nincsenek a román vagy bolgár szinten, a cseh, lengyel vagy szlovák összegeknél ötödével-hatodával kisebbek, a magyar bérszínvonal Közép-Európa és a Balkán között található.
Ily módon egyre nyilvánvalóbb, hogy Magyarország ma már mindössze politikailag – és persze földrajzilag – tartozik a visegrádi államok csoportjába, a gazdaság teljesítménye tekintetében inkább a balkáni államokhoz sorolható, a gazdaság dinamizmusát tekintve pedig még inkább a stagnáló államokhoz – Horvátország, Bulgária – tartozik. Magyarországnak így tehát nem az uniós, hanem a visegrádi átlaghoz történő felzárkózás dilemmájával kell elsősorban foglalkoznia, hiszen ezen országok, amellett, hogy partnerei, a tőkehiányos régióban versenytársai is a nemzetközi befektetésekért folytatott küzdelemben
A kiszámíthatatlan magyar gazdaságpolitikával szemben Törökországban vagy Romániában lényegesen barátibban viszonyulnak a befektetők iránt, így nem lenne meglepő, ha Magyarország, a jelenlegi körülmények változatlansága mellett a következő években e blokk végére szorulna vissza.