Borbély Lászlót, az RMDSZ alelnökét és Szilágyi Zsoltot, az Erdélyi Magyar Néppárt alelnökét ültette egy asztalhoz Eckstein-Kovács Péter a TIFF-házban, hogy a Kolozsvári Magyar Napok utolsó napján barátságos hangnemben zajló, de éles kritikákat megfogalmazva igazi, pezsgő beszélgetésre hívja meg az érdeklődőket.

Néhány kérdés az ígéretekhez hűen a sportról szólt, de a beszélgetés hamar politikára terelődött. Eckstein rögtön a mélyvízbe csalogatta a két felet, arról kérdezve őket, miként reagálnak arra, hogy a korábbi öt százalékhoz képest ma már minden tízedik romániai magyar román pártra szavaz. Szilágyi szerint a decemberi választások tanulsága éppen az volt, hogy a hatszázezer urna-kerülő magyar megszólítására a Néppártra van szükség, egy szusszal pedig megvádolta az RMDSZ-t azzal, hogy a kampány alatt „a fejükre küldték a rendőrséget”.

Borbély ezt az állítást határozottan elvetette, majd arról beszélt, a Néppárt mindvégig tudta, nincs esélye bejutnia a román parlamentbe, viszont kockáztatta a magyar képviseletet. Úgy fogalmazott: „a szemétdombon szidhatjuk majd egymást”. Szilágyi replikája mérsékelte a helyzetet, elfogadta, hogy az EMNP nem a domináns párt, ugyanakkor az RMDSZ-t arra intette, vegye észre, hogy már nem egyedül van a politika színpadán. Számára nem az a legriasztóbb, mondta, hogy hány szavazatot kap a Néppárt, hanem hogy hány magyar szavazó marad távol.

Az együttműködés kapcsán Borbély kifejtette, miután egy megegyezés született a régiósítást ellenző megmozdulásokról, Toró T. Tibor igyekezett az RMDSZ-t megelőzendő megszervezni a tüntetéseket. Szilágyi azt mondta, az őszi, RMDSZ-es megmozdulások mellé az EMNP is fel fog sorakozni.

„Gyertek vissza” – Borbély a valamikori RMDSZ-es Szilágyi Zsoltot a pártba próbálta invitálni, a "Szisziként" ismert politikus fintort vágott, majd arról beszélt, hogy az ezredforduló után egyrészt a pluralizmus eltűnése miatt alakultak új pártok, másrészt a Szövetség a saját programját nem vette komolyan. A párbeszéd az autonómia kérdése köré épült a továbbiakban, Borbély azt magyarázta el, hogy a román parlamentben meglehetősen nehéz átvinni ezt az ügyet, Szilágyi úgy vélte, az EMNP az a tömörülés, amelyik zászlajára tűzte az autonómia kérdését.

A közönség soraiból feltett kérdések többek között a magyar összefogást firtatták, a válaszokból kiderült, a soron levő EP-választás forgatókönyveiről – az összefogás vagy a verseny lehetőségéről – nem az RMDSZ-t kell kérdezni, mert miután Tőkés László a Szövetség első helyéről jutott be a parlamentbe, rögtön hátat fordított nekik. Szilágyi úgy vélte, mindkét lehetőség fennáll a jövőben. Kifejtette, Tőkéstől azt várta el az RMDSZ, ha az ő színeikben jutott be, akkor hallgasson.

A beszélgetés békésen folyt, noha a felek gyakran valóban erősebb hangnemet ütöttek meg. A békítő bor társaságában egy-egy jó válaszra Eckstein-Kovács Péter újabb jelképes deciket mért ki a feleknek. A több mint egy órás esemény azt illusztrálta, a két párt, amennyiben indulatmentesen, baráti hangulatban folytat párbeszédet, őszintén képes bírálni, és a megegyezés lehetőségével is kecsegtethet.