Valóságos átjáróháznak nevezhető Victor Ponta kormánya, ahol a miniszterek egymásnak adják a kilincset. Volt tárcavezető, akit a miniszterelnök korrupció gyanúja miatt váltott le, volt, akit összeférhetetlenség következtében kényszerült meneszteni, másoktól lemondásuk miatt kellett búcsút vennie, nemrégiben pedig ő maga eszközölt néhány változtatást a kabinetben, nyilvánvalóan a vérszegénnyé vált kormánycsapat életre pofozásának céljával.

Az eddigi fejlemények alapján a tévedés különösebb kockázata nélkül elmondható, hogy a szociál-liberális miniszterek kijelölése és kinevezése ugyan éles pártközi politikai vita és alku tárgyát képezte, ám a kormánykoalíció vezetői aligha vetették komoly elemzés alá a javasolt személyeket. Az átalakított kormány új miniszterei ezért aligha erősítik majd a kormányt, annál is inkább, mert nyomban kiderült: a most kinevezettek sem feddhetetlenek – igaz, ez valamennyi román politikusról elmondható.

Magyargyűlölő és antiszemita miniszterek

A közigazgatási és belügyi tárca élére kinevezett Mircea Duşa személyének például aligha örülhetnek a romániai magyarok. Az új belügyminiszter ugyanis a szociáldemokraták Hargita megyei szervezete volt elnökeként dühödt magyarellenes támadásairól híresült el körükben, aki a Székelyföldön élő románok állítólagos jogfosztottságát panaszolta fel úton-útfélen, a „románul-kértem-kenyeret-de-nem-szolgáltak-ki” sztereotíp hazugság modelljét követve.

Az viszont a romániai zsidó közösséget háborította fel, hogy a kabinetben, a parlamenttel való kapcsolattartásért felelős miniszterként helyet kapott Dan Şova, aki korábban azzal okozott botrányt, hogy tagadta az Antonescu-rendszer által a iaşi-i zsidók ellen végrehajtott, több, mint 13 ezer emberéletet követelő pogromot. Victor Ponta pártelnök ekkor azzal büntette meg, hogy leváltotta a Szociáldemokrata Párt szóvivőjének tisztségéből és elküldte a korabeli tragikus eseményekről „dokumentálódni” a washingtoni Holokauszt-múzeumba – természetesen állami pénzen.

Az hogy mégis bekerülhetett a kormányban mindenekelőtt annak tulajdonítható, hogy mindenkor Victor Ponta közeli embere volt, ráadásul ő dolgozta ki Traian Băsescu államfői tisztségből történő felfüggesztésének forgatókönyvét is. Emellett a közelmúltban még üzleti partnerek is voltak a turceni-i és rovinari-i energetikai komplexumok ügyintézésével foglalkozó, Şova tulajdonában lévő ügyvédi iroda tagjaiként. Az adóhivatal korrupcióelleni ügyészekhez intézett tavalyi átiratában azzal vádolta meg Victor Pontát, hogy ebben a minőségében tanácsadás jogcímén 7,7 millió lejt vett fel a két energetikai egységtől.

Dan Şova kinevezése ellen most nem csak a romániai zsidók képviselői tiltakoztak, de felemelte szavát a New Yorki-i Simon Wiesenthal Központ igazgatója, a nácivadász Efraim Zuroff is, aki megdöbbentőnek és elfogadhatatlannak minősítette Sova miniszterré avatását. Zuroff szerint az új tárcavezető minden bizonnyal szívesen látott vendég lenne – Iránban.

„Cetlis” tárcavezető

A nemzeti liberális Radu Stroe egyedüli érdemként minden bizonnyal azzal vált méltóvá a közigazgatási tárca megbízott miniszterének tisztségére, hogy Traian Băsescu felfüggesztett államfő következetes politikai ellenfeleként vált ismertté. A sajtót 2006-ban, kormányfőtitkári kinevezése alkalmával bejárta a hír, miszerint eskütétele előtt az államfő egy cetlit csúsztatott oda neki.

Tartalmáról akkor senki sem nyilatkozott, így csak évek után derült ki, hogy a cédulácska Radu Stroe korábbi ígérettét tartalmazta, miszerint a nemzetbiztonsági törvények tervezetéről nem szivárogtatnak ki adatokat, a jogszabályok véglegesítéséig. Márpedig alapos volt a gyanúja annak, hogy a dokumentumok tartalmát éppen Stroe juttatta  el a sajtóhoz.

Pártközi tárcacsere

A legfontosabb változtatást a kormányátalakítás során a külügyi tárca és az igazságügyi minisztérium esetében végrehajtott „pártközi tárcacsere” jelentette. Az igazságügyi tárca így a nemzeti liberálisokhoz került, ezzel így, legalább is látszólag, a miniszteri székbe technokrata kerül: Crin Antonescuék ugyanis a Legfelsőbb Bírói Tanács hangadó tagját, a Traian Băsescuval szüntelenül ellentétben álló Mona Pivnicerut javasolták a tisztség betöltésére, aki azonban – „technikai akadályok” miatt – egyelőre nem töltheti be a tisztséget. Ez azonban a legkevésbé sem zavarja Victor Ponta kormányfőt, aki nyomban – még ha ideiglenesen is – átvette az igazságügyi miniszteri posztot, ezzel (saját bevallása szerint) élete leghőbb vágyát valósítva meg).

A külügyi tárca viszont Andrei Marga menesztésével a nemzeti liberálisoktól átkerült a szociáldemokratákhoz. A bukaresti diplomácia új vezetője, Titus Corlăţean eddig az igazságügy élén állt. Korábban azzal vívta ki Ponta elismerését, hogy a szenátusban sikerrel akadályozta meg a Románia és Szíria közötti kölcsönös kiadatási szerződés megkötését, ami lehetővé tette volna az egyetlen „valódi romániai terrorista”, a román újságírók bagdadi elrablását megszerző Omar Hayssam hazahotalát. Ez viszont igen kellemetlen következményekkel járhatott volna a szociáldemokraták számára, hiszen Ion Iliescu államfősége idején a szír-román üzletember jó viszonyt ápolt a párttal, nem egy alkalommal Ion Iliescu elnöki repülőgépén utazhatott.

Corlăţean igazságszolgáltatás élére történt korábbi kinevezésével Pontáék nyilvánvalóan azt a célt követték, hogy ebben a minőségében elmozdítsa tisztségéből Laura Codruţa Kövesit, Románia főügyészét, illetve Daniel Morart, az Országos Korrupcióelleni Igazgatóság vezetőjét, ezt azonban a két magasrangú igazságszolgáltatási tisztségviselő Brüsszel és Washington előtti tekintélye miatt végül is nem merte megtenni.

Azt még mindig nem tudni, mi lehetett az a „a kizárólag személyes ok”, amelyre hivatkozva váratlanul távozott az üzleti légkörrel foglalkozó megbízott miniszteri tisztségéből Lucian Isar, akinek helyét Mihai Voicu vette át.

Johannis – a „B-terv”?

Hazai és nyugati politikai megfigyelők figyelmét nem kerülte el az a körülmény, hogy Victor Ponta miniszterelnök a napokban fogadta Klaus Johannist, Nagyszeben „örökös polgármesterét”. A találkozó azért bizonyulhat érdekesnek, mivel a jelenlegi kormánykoalíciót alkotó pártok korábban őt javasolták kormányfőnek. Az eszmecseréről ugyan a felek mindössze annyit nyilatkoztak, hogy azon „politikai kérdésekről és a kormányátalakításról esett szó”, hírmagyarázók azonban úgy vélik, a megbeszélés célja egy amolyan B-változat előkésztése volt, arra az esetre, ha a miniszterelnök és a kormány népszerűsége a politikai zűrzavar és botránysorozat nyomán aggasztóan visszaesne. Ekkor ismét elővennék a „Johannis-kártáyát”, a Băsescu-ellenességéről szintén jól ismert városatyát neveznék ki kormányfővé – és zavarhatatlanul mehetne tovább a politikai csihi-puhi.