A kijárási korlátozások hidegen hagyják őket, a társasági távolságtartás ismeretlen fogalom számukra, a maszkviselést pedig egyenesen nevetségesnek tartják. Nem a svédekről van szó, hanem a székelyudvarhelyi Budvár negyed lakóiról. Kell-e, lehet-e az ottani helyzeten változtatni? Megkérdeztük a hatóságokat.

A székelyudvarhelyi Budvár negyedet a 80-as évek derekán építették azzal a céllal, hogy a városban élő romák megfelelő körülmények közé költözhessenek. A rendszerváltozást követően azonban gyorsan hanyatlásnak indult a negyed, mára több mint ezren élnek ott, nehéz körülmények között. A helyiek ma is úgy vélik, nagy az előítélet velük szemben, hiába jelentkeznek álláshirdetésekre, amint kiderül, hogy hol laknak, máris kétségessé válik az alkalmazás. A Budvár negyedi családok többsége így szociális segélyből, illetve alkalmi munkákból él.

A lerobbant városrészről A szőnyeg alá söpört negyed címmel tavaly készített filmet Szabó Attila székelyudvarhelyi filmrendező.  A „Székelyföld legnagyobb nyomornegyedébe és annak szörnyű körülményeibe” betekintést engedő filmet tavaly novemberben, a XIX. Lakiteleki Filmszemlén a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Médiatanácsának 500 000 Ft-os különdíjával és a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat különdíjával jutalmazták.

Az egyórás alkotás, amelyet a Duna Televízióban is bemutattak, szűk körben Székelyudvarhelyen is levetítettet, egy mondatban így mutatja be a városrészt: egy negyed, ahol az elmúlt két és fél évtizedben semmilyen infrastrukturális fejlesztés nem történt.

„Egy dolog tiszta: bárhonnan is közelítjük meg a Budvár negyed kérdését, ott minden teljesen illegális. A lakhatás, a villanyáram, a közegészségügy, minden” – így vallott a forgatási helyszínről a film rendezője, Szabó Attila. A film bemutatója után a közösségi portálon sok negatív hangvételű bejegyzés született, jól szemléltetve a székelyföldi rasszizmust. Ugyanakkor az alkotó egy érdekes paradoxonra hívta fel a figyelmet: „Szerintem, ha átlagot vonunk, a nyomorúság ellenére ott boldogabban élnek az emberek, mint a város más részein.”

Oázis a koronavírus sivatagában

Bár sokan kételkednek Szabó Attila meglátásának igazságában, látszólag a filmes alkotó véleménye 2020. áprilisában igazabbnak tűnik, mint valaha. A koronavírusos járvány kitörése hetek alatt változtatta meg egy egész világ életmódját, a Budvár negyed azonban a ritka kivételek egyike. Ahogy az elmúlt három évtized nem hozott érdemi változást az ott lakók számára, úgy a járvány sem tudta befolyásolni életüket.

A kijárási korlátozások hidegen hagyják őket, a társasági távolságtartás ismeretlen fogalom számukra, a maszkviselést pedig egyenesen nevetségesnek tartják. A nappal nagy részét az utcán töltik. Csoportokba verődnek, diskurálnak, nevetgélnek, múlatják az időt. A gyerekek zavartalanul és felszabadultan játszanak, a hely mintha egy oázis lenne a koronavírus sivár sivatagában.

Persze, az udvarhelyieknek ez nem tetszik, vészt kiáltanak, és vélhetően nem a romák, inkább a saját egészségüket féltik. Az mondják, a hatóságok vagy nem akarnak, vagy nem tudnak tenni semmit. Ennek néztünk utána.

Nyugi, minden rendben!

A Budvár negyed helyzetével kapcsolatos kérdéseinket elküldtük a Hargita Megyei Közegészségügyi Igazgatóságnak, a prefektusi hivatalnak, a Hargita megyei rendőrségnek, és kikértük Gálfi Árpád polgármester véleményét is. A közegészségügyi igazgatóság kivételével mindegyik intézmény válaszolt.

A prefektusi hivatal hivatalos levélben közölte:észrevételeinket azonnal továbbították az ügyben illetékes hatóságoknak: megyei és udvarhelyi rendőrségnek, a csendőrségnek. Ugyanakkor megjegyezték, hogy ők is tudnak ilyen esetekről a megyében, de igyekeztek megnyugtatni, hogy a gyakoribbak a járőrözések és ellenőrzések a kijárási tilalom és az otthoni elkülönítés előírásainak betartása érdekében. Külön kihangsúlyozták, hogy a szükségállapot idején érvényes intézkedések betartásával kapcsolatos prevenciós és tudatosító tevékenységek terén fontos szerep hárul a helyi önkormányzatokra, a helyi tanácsokra és polgármesterekre.

Nem kivételezni szeretnének

„A Budvár negyedben lakókkal kapcsolatban nem kivételezni szeretnénk, de azt nem lehet, nem szabad szem elől téveszteni, hogy ott nagyon különleges helyzettel találjuk szemben magunkat. Nem szemet hunyni akarunk az ottani helyszíni szabályszegések felett, de nem lehet nem figyelembe venni, hogy vannak olyan családok abban a negyedben, akik 10 négyzetméteren laknak 7-8 családtaggal egy légtérben. Ilyen feltételek mellett embertelen lenne elvárni, hogy napi 24 órából 24 órát összezárva a lakásban töltsenek” - válaszolta kérdésünkre Gálfi Árpád, Székelyudvarhely polgármestere.

A városvezető hangsúlyozta, hogy bár nem a hatáskörük az ellenőrzés, de kiváló együttműködésben az állami és a helyi rendőrséggel, egyetértettek abban, hogy a cél továbbra is az  ottani, nehéz körülmények között élők ott tartása a lakónegyedükben, illetve az ehhez szükséges feltételek megteremtése.

„Azon túl, hogy civil szervezetek, külföldi és hazai támogatók bevonásával alapélelmiszer csomagokkal segítettük a rászoruló családok otthonmaradását, egy olyan ellátórendszert is kialakítottunk, amely által a közvetlen környezetükben be tudják szerezni az alapélelmiszereket, plusz vízcsapot is szereltünk fel a helyszínen, higiéniai csomagokat vittünk nekik és mobil WC-ket is szállítottunk a helyszínre – közölte az udvarhelyi polgármester.

Így látja a rendőrség

Hargita Megyei Rendőr-főkapitányság kezdetben egy rövid válasszal nyugtázta levelünket, de pár napra rá maga az intézmény szóvivője, Gheorghe Filip telefonált, hogy egy hosszas és oldott hangvételű beszélgetésben elmondja, ők miként látják a helyzetet.

„A téma kényes és óvatos megközelítést igényel. Gyakran beszéltük át a kollégákkal, a megyei és udvarhelyi rendőrökkel, a csendőrökkel, egyeztettünk a városvezetéssel, a polgármesterrel, hogy mit lehetne tenni, hogy az mindenkinek jó legyen” - mondta a szóvivő, kifejtve, hogy a súlyos büntetések sem azért vannak, hogy beszedjék a pénzeket, hanem mert sok esetben csak így lehet elérni, hogy az emberek komolyan vegyék a korlátozásokat. Viszont a Budvár negyedben ez sem működne. Kiszállhatnak, megszórhatják büntetésekkel az ottaniakat, és másnap valószínűleg ugyanúgy találnának mindent.

„Van az esetnek egy humán aspektusa, amit nem hagyhatunk figyelmen kívül. Hallottam, hogy van ott olyan is, hogy három generáció él és lakik egy kétszobás lakásban. Ilyen körülmények közt a kijárási korlátozásokat rájuk kényszeríteni, az már-már kimeríti a kínzás és az embertelen bánásmód fogalmát. Inkább arra törekszünk, hogy ott tartsuk őket a lakónegyedükben” - fogalmazott Gheorghe Filip rendőrségi szóvivő.

Ennek érdekében a Budvár negyedben állandó jelleggel ott posztol  vagy járőrözik a helyi rendőrség egyik autója, ellenőrizve a negyedet elhagyókat, hogy a papírjuk rendben legyen és csak alapos indokkal menjenek be a városba. Emellett a helyi rendőrök egyéb, időszakos feladatokat is ellátnak, áprilisban kétszer is a helyszínt biztosították, amikor egy szakcég a közös tereket fertőtlenítette. Elsőrendű feladatuk azonban a „szűrés”.

„Mindig van ott egy szűrő. Mert előfordul, hogy a teljes család, gyerekekkel. nagyszülőkkel együtt, avagy külön egy egész gyereksereg indulna bevásárolni a városba, ami természetesen megengedhetetlen, hisz ezt a feladatot egy vagy legfeljebb két személy is el tudja végezni. Ebből nem is engedünk” - nyilatkozta a Maszolnak László Szabolcs, a Székelyudvarhelyi Helyi Rendőrség vezetője.

Összegezve nem a svéd modell Budvár negyedi alkalmazásáról van szó, inkább amolyan szükségszerű kompromisszum, amellyel talán a kecske is jóllakik, és a káposzta is megmarad. Egyelőre működik.