Románia és Magyarország versenyzője is fellép az idei, ötvennyolcadik Eurovíziós Dalfesztivál szombat esti döntőjében. A világ leghosszabb életű tévé-showját Svédországban, Malmőben rendezik meg, mivel a tavalyi fesztivált a svéd énekesnő Loreen Euphoria című dala nyerte.

1956 óta minden évben

Az Eurovíziós Dalfesztivál évente megtartott verseny, az Európai Műsorsugárzók Uniójának (angol nevének rövidítése, EBU) aktív tagállamai között. A fesztivál keretében minden résztvevő ország benevez egy zeneszámot, amit élő adásban előadnak, majd szavaznak a többi résztvevő által benevezett számokra, hogy megtalálják a verseny legnépszerűbb dalát. Az országok az EBU-tag tévétársaságaikon keresztül szerepelnek, amelyek feladata az országot képviselő énekes és dal kiválasztása.

A fesztivált 1956-os kezdése óta minden évben megtartották, így egyike a leghosszabb ideig tartó televíziós műsoroknak a világon. Ez egyben a világ legnagyobb dalversenye a nézők számát tekintve, melyet az előző években 100 és 600 millió közé tettek. A világ nagy részén közvetítik, Európán kívül, többek közt Ausztráliában, Kanadában, Hongkongban, Indiában, Dél-Koreában, Új-Zélandon és az USA-ban; annak ellenére, hogy ezek az országok nem vehetnek részt a versenyen.

A Dalfesztivált általában a megrendezett popzene fellegvárának tartják, azonban a szereplő dalok stílus tekintetében széles skálán mozognak, van köztük arab és balkáni zene, dance, folk, görög, latin zene, metal, északi zene, pop-rap és rock is.

Az évek során a dalfesztivál kinőtte magát egyszerű televíziós kísérletből, és óriási méretű nemzetközi intézménnyé vált. Európa legtöbb országa részt vett már legalább egyszer a fesztiválon, és az „Eurovízió” (Eurovision) szó ismert az egész kontinensen.

Az Eurovíziós Dalfesztivál emblémájának fő eleme egy pillangó, amely a gazdag nemzeti sokszínűséget szimbolizálja. Emellett azt is jelképezi, hogy ha az emberek sokan gyűlnek össze – akárcsak a pillangók – bármit elérhetnek. Innen a verseny mottója is: We are one! – azaz „Egyek vagyunk”.

„Válsághatások”. Csehországban a Česká Televize döntése alapján 2010 után ez lesz sorozatban a negyedik verseny, amelytől az ország távol marad. Nem fog versenyzőt küldeni Monaco sem, mely eddig utoljára 2006-ban szerepelt, de a 2010 óta távol maradó Andorra, az 1993-ban utoljára résztvevő Luxemburg és a verseny eddigi egyetlen afrikai résztvevője, Marokkó sem. A tavalyi évet politikai okokból kihagyni kényszerülő Örményország visszatér, ellenben a 2012-ben financiális hiányokra hivatkozó Lengyelországgal, amely most sem indul. Portugália negyvenhatszor vett részt eddig az Eurovíziós Dalversenyen, ám most pénzügyi okok miatt visszalépett. Szlovákia sem küldött versenyzőt, így négy év folyamatos részvétel után először nem lesz szlovák indulója a versenynek. A bosnyák közmédiát ért megszorításoknak köszönhetően Bosznia-Hercegovina sem delegál versenyzőt Malmőbe. Bosznia-Hercegovinával egy napon jelentette be a török műsorsugárzó, hogy visszalép a versenytől, mivel nem értenek egyet a versenyszabályokkal. Így végül 39 állam vesz részt a 2013-as Eurovíziós Dalversenyen, mely megegyezik a 2005-ös és a 2010-es létszámmal.

Rövid történelem

Az 50-es években, amikor Európa még a háború pusztításait heverte ki, a svájci székhelyű European Broadcasting Union (EBU) előállt egy nemzetközi dalverseny ötletével, amelyben az országok az EBU országaiba egyszerre sugárzott televízió műsorban vettek volna részt. Az ötlet Marcel Bezençon francia EBU alkalmazottól származik, egy 1955-ös monacói találkozón merült fel. A verseny az akkor már létező, Olaszországban tartott sanremói dalfesztiválon alapult, és egyben az élő televíziós közvetítés technikai kísérleteként is tekintették: akkoriban sok ország összekapcsolása egy széles körű nemzetközi hálózatban merész elképzelésnek számított. Műholdas televízió sugárzás még nem volt, és az úgynevezett Eurovíziós Hálózat földi mikrohullámú adók hálózatából állt. Az Eurovízió (Eurovision) nevet az EBU hálózatával kapcsolatban először George Campey brit újságíró használta a London Evening Standard-ben, 1951-ben.

Az első Dalfesztivált a svájci Luganóban tartották 1956. május 24-én. Hét ország vett részt; mindegyik 2 dalt küldve be, így összesen 14 dal hangzott el. Ez volt az egyetlen alkalom, hogy országonként több mint egy dalt adtak elő: 1957-óta az összes Dalfesztivál kizárólag egy-egy dalt engedett meg országonként.

A műsort legelőször „Eurovision Grand Prix” (Eurovíziós Nagy-díj) néven ismerték. A „Grand Prix” elnevezést átvették a frankofón államok, ahol a Dalfesztivál „Le Grand-Prix Eurovision de la Chanson Européenne” néven vált ismertté. A „Grand Prix”-t azóta elhagyták az elnevezésből, és helyettesítették a „Concours”-szal.

Versenyszabályok

A Dalfesztivál formátuma az évek során sokat változott; az alaptételek azonban megmaradtak: a résztvevő országok dalokat küldenek be, amit élő televíziós műsorban előadnak és az EBU az Eurovíziós Hálozaton keresztül egyszerre az összes országban közvetíti. Egy országot, mint résztvevőt egy televíziós társaság képvisel az adott országból. A műsort az egyik résztvevő ország rendezi, és az adást a rendező város előadóterméből közvetítik.

A műsor alatt, miután minden dalt elénekeltek, az országok leadják szavazataikat a többi ország előadásaira: a saját dalra nem szabad szavazni. A műsor végén kikiáltják a győztesnek a legtöbb pontot elnyert dalt. A győztesnek csupán egy trófea jár, és a győzelem dicsősége, ugyanakkor szokás a nyertes dal szövegírójának is trófeát adni és a győztes országot kérik fel a következő évi verseny rendezésére. Minden vokált élőben kell elénekelni, nem lehet hang a háttérzenében.

A legtöbb rendező ország megpróbálja kihasználni a széles körű nemzetközi közönségre alapozva a show lehetőségeit az ország turisztikai reklámozására, így gyakran láthatunk videófelvételeket a rendező nemzet különböző tájairól az egyes előadások között. A dalok közt és a szavazásra való felhívás közt egy átvezető előadás van, ami a szórakoztatás bármilyen elképzelhető formája lehet. A közvetítések előtt játszott főcímzene a Marc-Antoine Charpentier Te Deumjának prelúdiuma.

Az Eurovíziós Dalfesztivál döntőjét általában tavasszal, májusban, szombat este tartják közép-európai nyári idő szerint 21:00 órakor. 2004 óta, a részt venni kívánó országok nagy száma miatt, egy elődöntőnek nevezett kvalifikációs kört is tartottak a döntő előtt.

Nyelvszabadság

Az anyanyelven éneklést megkövetelő szabályt az évek során többször megváltoztatták. 1956 és 1965 között nem vonatkozott szabály arra, milyen nyelven lehet énekelni. 1966-tól egy szabály megkövetelte, hogy a dalokat a résztvevő ország valamelyik hivatalos nyelvén kell elénekelni.

A nyelvi megkötések 1973-ig tartottak, amikor azokat megszüntették, és a fellépők újra szabadon énekelhettek bármelyik általuk választott nyelven. 1977-ben az EBU úgy döntött, hogy visszatér a nemzeti nyelvi megkötéshez, külön engedményt biztosítottak viszont Németországnak és Belgiumnak, mert az általuk előadandó dal kiválasztásának menete már túl előrehaladott stádiumban volt ahhoz, hogy megváltoztassák.

1999-ben a szabályt újra módosították, és ismét engedélyezték a szabad nyelvválasztást. Ez a nyelvészeti szabadság vezetett odáig, hogy a 2003-as belga résztvevő, az Urban Trad egy teljesen kitalált nyelven énekelt. A 2006-os holland induló, a Treble, félig angolul, félig egy kitalált nyelven énekelt. 2008-ban a belga indulók ismét egy kitalált nyelven adták elő O Julissi Na Jalini című dalukat. Mára már jelentős túlsúlyba kerültek az angol nyelven előadott dalok.

Politikai ügyek

1978-ban, amikor a szavazás során nyilvánvalóvá vált Izrael győzelme a jordán tévé reklámra váltott és virágok képét mutatta. A Dalfesztivál után a jordán sajtó nem volt hajlandó elismerni Izrael győzelmét, és Belgiumot jelentették ki győztesnek (akik másodikok lettek) 2005-ben Libanon szeretett volna részt venni, ám a libanoni törvények nem engedélyezik Izrael elismerését és így a libanoni tévé nem kívánta sugározni az izraeli dalt, így Libanon kénytelen volt visszalépni. A késői visszalépésük pénzbüntetést és 3 év eltiltást vont maga után, hiszen már megerősítették a részvételüket és a határidő lejárt.

A Dalfesztivált régóta politikai intézménynek tartják, ahol az országok a pontokat a más országokkal fennálló kapcsolataik alapján osztják ki, és nem a zsűri (vagy a telefonos szavazók) adott dalról alkotott véleménye alapján. A szavazási minták egyik elemzése azt mutatja, hogy bizonyos országok előnyben részesítenek meghatározott politikai szövetséges országokat. A Dalfesztivál védelmezői szerint egyes országok azért juttatnak aránytalanul magas pontszámokat másoknak, mert ezen országok lakóinak hasonló a zenei ízlésük és kultúrájuk, és így valószínűbb hogy élvezik egymás zenéjét: például Görögország és Ciprus azért ad egymásnak gyakran 12 pontot, mert a két országnak közös zenei ipara és nyelve van, és az egyik országban népszerű művészek a másikban is azok. Románia a nyugaton élő román vendégmunkásoktól kap pontot más országoktól, emellett az ország és a Moldovai Köztársaság rendszerint egymást támogatja a szavazás alkalmával.

Válogatás, szponzorizálás

Minden országnak be kell küldenie egy dalt a részvétel évében. Egyetlen kivétel ez alól az első Dalfesztivál, amire mindegyik ország két dalt küldött be. a szabályzatnak megfelelően csak új dalokat lehet beküldeni be.

Az országok saját belátásuk szerint választják ki a dalokat: lehet ez a televízió belső döntése vagy a televízió közönsége telefonos szavazáson választhat több dal közül. Az EBU ez utóbbit ajánlja, hiszen ez több nyilvánosságot hoz a Dalfesztiválnak. Néhány ország nemzeti döntője legalább akkora – ha nem nagyobb –, mint maga a Nemzetközi Eurovíziós dalfesztivál.

A rendezés előkészületei a Dalfesztiválon való győzelem után heteken belül megkezdődnek, miután a nyertes megerősíti az EBU-nak, hogy képesek megrendezni az eseményt. Megnevezik a rendező várost (általában a fővárosra esik a választás), és egy megfelelő koncert-helyszínt. A legnagyobb koncert helyszín egy koppenhágai futball stadion a Parken volt, mely körülbelül 38 ezer nézőt fogadott be 2001-ben mikor Dánia rendezte a fesztivált. A legkisebb település, ahol Dalfesztivált tartottak Millstreet volt, Írországban, 1993-ban. A falunak 1500 lakosa volt, bár a helyszín, a Green Glens Aréna ennél jóval több nézőt fogadott be.

A Dalfesztivál költségeinek nagy részét az esemény szponzorai és a többi résztvevő állam hozzájárulásai állják (a részvételi és közvetítési díjakkal). A rendezés költségeit, melyek 2007-ben elérték a 13 millió eurót, kiegészítheti állami támogatás és szponzorálás is. A műsor ideje alatt nincsen reklámszünet, bár volt olyan év, melyben a szavazások előtt ez engedélyezett volt. A Fesztivál költségeinek körülbelül, fele, harmada terheli a rendező országot. Ugyanakkor, a rendezés még így is megterheli a rendező országokat, különösen a kisebbeket (bár a terheik a korábbi évekhez képest csökkentek). Észtországnak van Európában a legkisebb televíziós társasága, 2002-ben a szponzori támogatásokkal, jegyeladásokkal nullszaldós eredményt értek el az Eurovíziós Dalfesztivál 26 millió dolláros rendezési költségei mellett.

Neves győztesek

A leghíresebb eurovíziós együttes, amely a győzelem után került reflektorfénybe, az ABBA volt: Waterloo című dalukkal 1974-ben, Svédország színeiben megnyerték a Dalfesztivált. Az ABBA korának egyik legsikeresebb zenekara lett. Az ő sikerükön felbuzdulva két évvel később a hasonló felállású brit Brotherhood of Man vett részt a versenyen, és ők is nyertek a Save Your Kisses For Me című dalukkal.

Nemzetközi hírnevet és sikert szerzett Céline Dion is, aki 1988-ban Svájc képviseletében nyerte meg a versenyt a Ne Partez Pas Sans Moi című dallal. Céline sikerét ugyanakkor nem kötik közvetlenül a Dalfesztivál megnyeréséhez, mert nemzetközi hírnevet csak pár évvel utána szerzett. Sikeresek voltak még a dalversenyen Gigliola Cinquetti, France Gall, Udo Jürgens, Sandie Shaw, Vicky Leandros, a Lordi, Alexander Rybak, Lena és Loreen is, akik azon felül, hogy megnyerték a versenyt, dalaik is világslágerré váltak.

A többi győztes közt vannak ismert művészek, akik a fesztivált karrierjük közepén nyerték meg, amikor már sikeresek voltak.Néhány művész ugyanakkor az ismeretlenségbe süllyedt, győzelmük óta csekély vagy semmilyen hatást sem gyakorolva a nemzetközi zenei világra. 1969-ben négy ország egyszerre volt nyertes, mert nem volt szabály döntetlen esetére.

Írország tartja a legtöbb győzelem rekordját, a Dalfesztivált hétszer nyerték meg, a kilencvenes évek közepén zsinórban háromszor. A második helyen öt győzelemmel Franciaország, Luxemburg, Svédország és az Egyesült Királyság áll. Utóbbi tizenötször végzett a második helyen, így az Egyesült Királyságé a legjobb eredmény a Fesztiválokon, az ötvennégy versenyből húsz alkalommal az első kettő között voltak.

A Fesztivál kezdeti évei a „hagyományos” Eurovíziós országok – Franciaország, Hollandia, Luxemburg – győzelmét hozta. Azonban ezen országok sikere az utóbbi évtizedekben csökkent: Hollandia utoljára 1975-ben, Franciaország 1977-ben, Luxemburg 1983-ban nyert. Az utolsó alkalom, hogy Luxemburg részt vett a fesztiválon 1993 volt.

A 21. század első évei az addig nyeretlen országok győzelmét hozták. 2001 és 2008 között minden év egy addig nyerés nélküli ország győzelmét hozta. 2006-ban Finnország nyert, azután, hogy már negyvenöt éve részt vett a Dalfesztiválon, és az addigi legjobb eredménye mindössze egy 6. hely volt még 1973-ból. Ukrajnának nem kellett ennyit várnia, második szereplésükkel nyertek 2004-ben. Szerbia – független államként – első évében nyert, 2007-ben. Megjegyzendő, hogy Montenegróval közös politikai egységként 2004-ben és 2005-ben is indultak, Jugoszlávia tagjaként pedig már 1961 óta. 2008-ban Oroszország aratta első győzelmét, azután, hogy korábban már nagyon sokszor közel álltak ehhez: 2000-ben és 2006-ban a második, 2003-ban és 2007-ben a harmadik helyen végeztek korábban. Azerbajdzsán pedig 2008-as debütálása óta mindig a legjobb 10-ben végzett a döntőben, 2009-ben harmadikok lettek, majd két évvel később megnyerték a versenyt.

Oroszország győzelme után Málta a legjobb eredményekkel rendelkező, de még győzelem nélküli ország: ők 2002-ben és 2005-ban lettek másodikok, 1992-ben és 1998-ban pedig harmadikak. Portugália vett részt a legtöbb Dalfesztiválon győzelem nélkül. 1964-ben szerepeltek először, és egészen 2012-ig várták az első győzelmüket, majd visszaléptek a versenytől. Legjobb eredményük egy hatodik helyezés, 1996-ból.

A szavazás

A szavazási rendszer az évek folyamán sokat változott. A modern rendszer, a Borda számolás adaptációja, 1975-től van érvényben. Az országok egytől nyolcig és 10 illetve 12 pontot osztanak ki a versenyben résztvevő többi dal között, a kedvenc szám kapja a 12 pontot.

1997-ben öt ország (Ausztria, Franciaország, Németország, Svédország és az Egyesült Királyság) a telefonos szavazással kísérletezett, országaik közönségének megadva a lehetőséget, hogy tömegesen szavazzanak kedvenc dalaikra. A kísérlet sikeres volt, és 1998-tól minden országot arra biztatnak, hogy a telefonos szavazást alkalmazzák, ahol lehetséges. Tartalék zsűrit továbbra is készenlétben tart minden ország, arra az esetre, ha a telefonos szavazás sikertelen lenne (műszaki vagy egyéb problémák miatt). Napjainkban a telefonos szavazás mellett SMS-ben is lehet szavazni. Egyik ország sem szavazhat a saját dalára. 2008 után ismét nagy szerephez jutott a tartalék zsűri, mert mindkét elődöntőből a zsűri listája alapján dőlt el egy-egy továbbjutó kiléte. 2009-ben a döntőben már egy szakmai zsűri és a telefonos szavazatok közösen alakították ki az egyes országok pontjait, 2010-től ezt már az elődöntőre is bevezették, egyúttal eltörölve a 2008-as és 2009-es elődöntőkben alkalmazott zsűri-szabadkártyát.

A szavazatokat 1980-tól növekvő sorrendben olvassák fel, a 12 ponttal zárva. A pontokat a Dalfesztivál műsorvezetői megismétlik angolul és franciául, ez eredményezi a híres „douze point” felkiáltást, amikor a műsorvezető elismétli a legnagyobb eredményt franciául.

Döntetlen esetén megszámolják, hány országtól kaptak pontokat az érdekelt országok, és az győz, amelyik a legtöbb országtól kapott pontot. Ha az eredmény még így is döntetlen, a maximális pontszámok (12 pont) elnyerésének a számát hasonlítják össze. Ha még mindig döntetlen lenne, akkor a 10 pont-ok számát, majd a 8-ét stb. hasonlítják össze. Abban a nagyon valószínűtlen esetben, ha még mindig döntetlen lenne az állás, akkor ezeket az országokat közösen kiáltják ki győztesnek.