Nem sok ünnepelnivaló volt a román fejedelemségek egyesülésének idei évfordulóján – állapították meg a január 24-én közölt elemzésükben a Frames gazdasági tanácsadói cég szakértői. Miközben a havasalföldi Bukarestben és Ilfov megyében a legmagasabb az életszínvonal, Moldova az Európai Unió legszegényebb térsége lett. Románia két történelmi régióját még egy korszerű autóúttal sem sikerült összekötni.

Az Országos Előrejelzési Bizottság legfrissebb adatai szerint míg Bukarest és Ifov megye biztosítja a bruttó nemzeti össztermék csaknem egynegyedét, 276,3 milliárd lejt, addig a moldvai Bákó, Botoșani, Iași, Suceava és Neamț megyéből álló, északkelet-romániai fejlesztési régió még a felét sem érte el ennek az összegnek.

Az bizottság prognózisa szerint a továbbiakban a szakadék tovább mélyül a két régió között. A Frames gazdasági tanácsadó cég elemzői pedig úgy vélik, a két térség gazdasági „szétszakadása” mindenekelőtt Bukarest politikájának tulajdonítható, mert a mindenkori román kormányok soha nem tulajdonítottak fontosságot Moldvának. De a térség helyi lobbija, a moldvai politikusok, gazdasági szereplők sem álltak a helyzet magaslatán, egyetlen olyan nagyszabású tervet sem dolgoztak ki, amelyek lehetővé tették volna a külföldi tőke bevonzását, ezzel pedig az életszínvonal emelését.

1989 előtt a kommunista rendszer erőszakos iparosítása nyomán a régiók közötti gazdasági különbségek nem voltak még annyira mélyek, utána viszont a helyzet egyre súlyosabbá vált. Az utóbbi harminc év első felében Moldva a lohn egyik fellegvárává lett, később azonban ez a munkalehetőség is megszűnt, a lakosok pedig vagy Bukarestben vállaltak munkát, vagy Nyugaton kerestek boldogulást.

Ezzel szemben Havasalföld a külföldi befektetők kedvenc térségévé változott, a térség állami megrendeléseket, egyéb kedvezményeket kapott. A Román Nemzeti Bank adatai szerint Bukarest és Ilfov megyébe évente közel 50 milliárd eurós külföldi beruházás érkezett, míg az ország északkeleti részébe még kétmilliárd euró sem.

Munkakedv sincs

Ennek következtében hatalmas a szakadék a bérezés tekintetében is. Vaslui megyében például 2014 óta a nettó átlagbér mindössze 1300 lejjel növekedett, és elérte a 2516 lejt, míg Bukarestben a nettó bér 3946 lejre nőtt. A rendszerváltás óta eltelt 30 évben ez a trend állandó maradt, Moldva tehát valamennyi szektorban lemaradt Havasalföld mögött.

Kivételt, az IT ágazat fejlettsége nyomán, egyedül Iași képez, ahol 2019-ben a nettó átlagbér 3096 lej volt, ezzel a nagyvárosok fizetési listáján a moldovai nagyváros a 4. helyen szerepel. 2778 lejjel Bákó a 12., 2617 lejjel Botoșani a 23., 2546 lejjel Neamț a 28., Vaslui pedig a 31., 2516 lejjel.

Az infrastruktúra hiánya, a gyenge fizetések kihatnak a munkakedvre is, amely Moldvában jelentősen visszaesett. Miközben 2014-ben az északkelet-romániai fejlesztési régió öt megyéjében 15 363 cég működött, számuk 2019-re 13 ezerre esett vissza. Moldvában a cégjegyzékben több mint 220 ezer vállalatot tartottak nyilván, jelenleg viszont mindössze alig több, mint 100 ezret. A vállalatok száma azonban Havasalföldön több mint kétszer meghaladja a moldovai térségét.

Persze, a gazdasági egyenlőtlenségek nem csupán Havasalföld és Moldova esetében mutatkoznak meg. Néhány iparilag fejlett nagyváros – mint például Bukarest mellett Kolozsvár, Temesvár, Brassó és Nagyszeben – valamint a környékbeli települések kivételével, Romániában a legtöbb megyére a szegénység nyomja rá bélyegét. 

Háromsebességes gazdaság

A román gazdaság háromsebességes. Az iparilag fejlett nagyvárosokban a legjobb a helyzet. A környező településeken a gazdaság már kisebb mértékben fejlődik, bár ezek a települések viszonylag még mindig jól állnak, a horizontális gazdaság eléggé fejlett, logisztikailag támogatják a nagyvárosokat.

A gazdasági fejlődés üteme olyan megyékben – Vaslui, Tulcea, Mehedinți, Hargita, Kovászna, Teleorman vagy Olt – a leglassúbb, amelyek éppen a gyengén fejlett gazdaság miatt elnéptelenedtek, és hatalmas munkaerőhiánnyal küzdenek. Ezek a megyék gyakorlatilag a külföldi román munkavállalók által hazaküldött összegektől függenek – vélik a Frames elemzői, akik szerint mindez Románia „gazdasági enklavizálásához” vezethet.

Ennek elkerüléséhez átfogó és koherens régiófejlesztési tervekre van szükség, amelyek mélyreható közigazgatási reformmal valósíthatók meg, gondosan ügyelve arra, hogy mind több beruházás érkezzék a hátrányos helyzetű megyékbe. A Frames menedzsere, Adrian Negrescu hozzátette: Romániát sajnos évek óta a helyi kiskirályoknak nevezett önkormányzati vezetők uralják, akik, személyes üzleteiket kivéve, semmivel sem járultak hozzá a beruházók bevonzásához, munkahelyek teremtéséhez, a lakossági jólét növeléséhez.