Már az atomerőművek szabotálásánál tartanak a francia nyugdíjreform ellenzői

A több hete tartó tiltakozások ellenére a francia kormány a múlt hét végén elfogadta a nyugdíjreformot. Aznap ismét több tízezren vonultak utcára, a szervezők szerint 350-400 ezren demonstráltak a kabinet elképzeléseivel szemben. Az Emmanuel Macron nyugdíjreformja ellen tiltakozó szakszervezetek korábban Franciaország legnagyobb vízi erőművét is leállították, és az atomerőművek kapacitásának csökkentését is kilátásba helyezték. A tervezet februárban kerül a törvényhozás elé, a tiltakozások folytatódnak.

Macron reformterve ellen immár csaknem két hónapja sztrájkolnak országszerte. Hasonló megmozduláshullámra több mint fél évszázada nem volt példa, pedig Franciaországban rendszeresek a többnapos munkabeszüntetéssel járó tiltakozások.

A vasúti dolgozók milliókat sújtó sztrájkja a karácsonyi ünnepek után alábbhagyott ugyan, és vasárnaptól néhány kivétellel menetrend szerint közlekednek a vonat- és metrójáratok. Közben számos ipari szektorban folytatódnak a tiltakozó megmozdulások. Múlt szerdán például a dokkmunkások hirdettek újabb háromnapos munkabeszüntetést, amelynek eredményeként a roueni kikötőben 188 ezer tonna exportra szánt gabona és tízezer tonna maláta vesztegelt.

A CGT radikális szakszervezeti tömb kilátásba helyezte az ország áramellátásának jelentős részét biztosító nukleáris erőművek kapacitásának a csökkentését is abbéli igyekezetében, hogy rávegye a kormányt a kifogásolt terve visszavonására.

Egységes nyugdíjrendszer (kivételekkel)

A nyugdíjreformra Emmanuel Macron tett ígéretet a 2017 es választási kampányban. Az elnök szerint karcsúsítani kell a burjánzó rendszert, helyettesíteni a 42 ágazatspecifikus rezsimet egy „univerzális”, pontrendszerre alapuló modellel. Az elképzelés szerint egységnyi ledolgozott idő ugyanannyi pontot érne minden munkavállaló esetében, és az összegyűlt pontszám alapján állapítanák meg az egyén juttatását. (Összehasonlításként a romániai munkavállalók nem a ledolgozott idő függvényében, hanem a befizetett járulék után „kapnak” nyugdíjpontokat.) A kormány szerint az új rendszer nemcsak egyszerűbb, hanem igazságosabb is lenne, felszámolná a mai egyenlőtlenségeket.

Édouard Philippe miniszterelnök bejelentette – a rendszer biztosabb alapokra helyezése érdekében – az „irányadó korhatár” (âge pivot) bevezetését is. E szerint 62 év maradna a nyugdíjkorhatár, de teljes összegű nyugdíjra csak 64 évtől lennének jogosultak a járulékfizetők. Másfelől a később nyugdíjba vonulóknak bónusz járna. A kormány ezzel arra ösztönözné az embereket, hogy minél tovább dolgozzanak és fizessenek járulékot.

 A francia állam évente a bruttó nemzeti termék (GDP) 15 százalékát költi nyugdíjakra, kétszer többet, mint Románia. A hazai rendszerhez hasonlóan a francia nyugdíjasok járandóságát is az aktív munkavállalók által befizetett járulékokból fedezik. A nyugdíjkorhatár 62 év, és mivel Franciaországban a férfiak átlagosan 80, a nők 86 évet élnek, csaknem negyed századon át élvezik az aktív kori jövedelmük körülbelül 60 százalékának megfelelő időskori juttatást. A társadalom elöregedéséből kifolyólag és a rengeteg kivételnek tulajdoníthatóan – a mozdonyvezetők például már 50 évesen abbahagyhatják a munkát – 2025-re becslések szerint akár 17 milliárd euró lehet a nyugdíjkassza hiánya. A baloldalinak nem nevezhető The Economist magazin szerint ugyanakkor Emmanuel Macron könnyen megspórolhatta volna magának a tervezett reformmal járó kellemetlenségeket: egy 0,7 százalékos járuléknövelés megoldaná a finanszírozási problémákat.

Játék a szavakkal

A korhatár emelése még a reformok iránt általában nyitott CFDT-nél (Confédération française démocratique du travail) is kivágta a biztosítékot. "A kormány átlépett egy vörös vonalat" - értékelték. A kormány azt reméli hát, hogy a javaslat visszavonása véget vet az elhúzódó konfliktusnak.

A pontrendszer bevezetését támogató konföderációk úgy is értékelték a kormány gesztusát, mint kompromisszumot, másokat viszont, köztük a radikális baloldali CGT-t nem hatotta meg a gesztus, és továbbra is követelik a reformtervezet teljes körű visszavonását. Nem mellesleg attól tartanak, hogy az „irányadó korhatár” csak ideiglenesen, taktikai megfontolásból került le a napirendről.

Erre utal szerintük a miniszterelnök január 11-én kelt levele, amelyben immár „egyensúlyi korhatárról”, âge d'équilibre-ról ír, ami új név alatt tulajdonképpen a korábbi javaslat. Edouard Philippe arra kérte a munkások és a vállalatok képviselőit, hogy álljanak elő javaslatokkal, amelyek lehetővé teszik a nyugdíjrendszer egyensúlyba kerülését 2027-re anélkül, hogy a nyugdíjak csökkennének, és a munkaerőköltségek növekednének.

Déjà vu

A France 24 emlékeztet, hogy a szakszervezetek és a munkáltatók hasonló kijátszására volt már példa. 2018 szeptemberében a fent említetthez hasonló „feladatot” kaptak a kormánytól: egyezzenek meg a munkanélküli segély rendszerének átalakításában úgy, hogy a kiadások 3 milliárd euróval csökkenjenek. Néhány hónappal később kiderült, hogy teljesen fölöslegesen erőlködtek, mert a kormány a tárgyalásaiktól teljesen függetlenül átalakította a rendszert (mintegy mellékesen: jelentősen korlátozva a jogosultsági és a kifizetési feltételeket). A France 24 által idézett szakértő szerint a politikai hatalom mímeli a társadalmi párbeszédet, miközben az opciók korlátozásával a tárgyalásokat eleve kudarcra ítéli.

Oszd meg és uralkodj

Miközben a cél hivatalosan egy univerzális rendszer kialakítása, Emmanuel Macron kormánya a nyilatkozatok szintjén következetesen támadja a vasúti és a metrómunkások „privilégiumait”, ezzel egy időben pedig rendre kivon egész ágazatokat az elvileg egyetemes pontrendszer hatálya alól.

A kivételezettek közé tartoznak a csendőrök, a rendőrök, a tűzoltók, a hadsereg, a pilóták és a légi személyzet, illetve az opera táncosai. Ők megtarthatják eddigi „kiváltságaikat”, a szakmájuk veszélyessége vagy – a táncosok esetében – a korral járó fizikai korlátozottságok miatt. Érdekes ugyanakkor, hogy például a 2022-től leszerződő művészek már nem részesülnek a mai „öregeknek” járó kedvezményekben. Ezért is gondolják egyesek, hogy a privilégiumok megtartásának a célja leválasztania a felsorolt csoportokat a sztrájkmozgalomról.

Mi a cél?

A reform fogadtatásának nem kedvez, hogy még az elnökhöz közelállók számára sem teljesen világos a tulajdonképpeni cél.  Macron azzal a felkiáltással hirdette meg a nyugdíjrendszer átalakítását, hogy univerzális szisztémát akar, amely csökkenti a nyugdíjasok közötti egyenlőtlenségeket. A nyugdíjkorhatár emelése nem illik ebbe a képbe, ezért felvetődik: a cél voltaképpen nem a nyugdíjkiadások csökkentése? Sokatmondó, hogy a kérdést az az Antoine Bozio közgazdász fogalmazta meg – a Le Monde-ban közölt cikkében –, aki 2017-ben segített kidolgozni az akkor csak jelölt Macronnak a nyugdíjreformot érintő választási programját.

Kapcsolódók

Kimaradt?