Brutálisan magasak a bérleti díjak Kolozsvár főtéri vásárán: a viszonteladók és a kínai bóvlit kínálók lassacskán kiszorítják a kézműveseket a térről, aki alternatív vásárok megszervezésére kényszerülnek, hogy megmutathassák termékeiket. A Női vállalkozók Erdélyben Facebook-csoport alapítóinak és kézműveseinek szervezésében megrendezett Angyalkaraván vásáron jártunk és videóztunk.

Az Angyalkaraván 45 kézműves ezernyi portékájával indult útjára, vándorvásárként Erdély több városában is elérhető: Székelyudvarhely, Marosvásárhely és Kolozsvár után Segesvár és Medgyes következik. A szervezői szerint összehasonlíthatatlan a főtéri vásárral, mert sok emberhez eljut, megmutatja a színes termékkínálatot és az embert, aki a termékeket alkotta.

A karácsonyi vásárral ellentétben az Angyalkaraván egy alulról szerveződő vásár, amely közösségi alapokra épül: a kézművesek kapcsolata, a bizalom és az eladó-vevő közti személyesség határozza meg. Ha egy kézműves nem tud eljutni valamelyik helyszínre, akkor egy barátja a saját portékai mellett az övét is kínálja az érdeklődőknek – ez is bizonyíték arra, hogy egy kiváló közösség összefogására épül az alternatív vásár, tudtuk meg.

A főtéri – „hivatalos” – karácsonyi vásáron érdeklődve megtudtuk, az igen magas bérleti díj mellett még a szemét- és áramdíjakat is fizetniük kell az eladóknak. Arról is őszintén beszéltek nekünk, hogy „egy kezükön megszámolhatják, hány kézműves van jelen a téren”, az árusok között pedig nincs személyes, kiforrott kapcsolat. Ki-ki azért küzd, hogy a hónap végére látszata lehessen a fáradozásainak, de a vásár önmagában nem a kézműves termékekről, hanem a „Kínában gyártott színes zoknikról” és a szórakozási lehetőségekről szól.