Megnéztük, hogyan működik a többnyelvűség a partiumi városok karácsonyi vásárában
Miután Kolozsváron csak a Musai–Muszáj akciócsoport nyomására kerültek ki magyar nyelvű üdvözlőszövegek a kolozsvári karácsonyi vásár kapujára, megnéztük, hogy a magyarok által jelentős arányban lakott Nagyváradon és Szatmárnémetiben figyeltek-e a többnyelvűségre.
Nagyvárad: némi keresgélés után megtaláltuk a magyar feliratot
Nagyváradon éppen egy hete, november 29-én, a város ünnepi kivilágításának felkapcsolásával nyitották meg az idei karácsonyi vásárt, amely december 26-ig, karácsony második napjáig tart.
Némi keresgélést igényelt ugyan, de felfedeztük a „Karácsonyi vásár” feliratot, igaz kissé rendhagyó helyen: a színpad hátterében és oldalánál. Így mind a magyar, mind a román felirat csak a színpad felé fordulva látható, a ponyva „kifelé” néző oldala átlátszatlan. Való igaz, keresgélnünk kellett a magyar feliratot, amikor kora délután kint jártunk, még nem voltak fellépők, így a színpad nem látható teljesen.
Ezen kívül a vásár területét jelző pannókon szerepel a Nagyváradi Polgármesteri Hivatal felirat magyar nyelven, és természetesen az elmaradhatatlan „kürtős” szó a kürtőskalácsosoknál. A vásárnak hagyományos értelemben vett bejárata nincs, mindenki onnan közelíti meg a bódékat, jégpályát, óriáskereket vagy kisvonatot, ahonnan éppen a főtérre érkezik.
A vásár hivatalos oldalán csak románul olvashatóak a programok, a vásár Facebook-oldalán a jegyzetek között november 21. óta a magyar nyelvű program is olvasható. A városban egyébként magyar nyelvű ünnepi feliratokat is látni, például a Biharpüspöki negyedből a Rogériusz negyedbe érkezőket a „Kellemes ünnepeket” felirat köszönti, a városházán is kétnyelvű felirat világít esténként.
A karácsonyi vásár magyar vonatkozású programjairól Zatykó Gyulát, Ilie Bolojan polgármester magyarságügyi tanácsadóját kérdeztük, aki elmondta: egyelőre nyitottak a fellépési lehetőségek a kórusoknak és a betlehemezőknek, ők ezen a linken jelentkezhetnek. Zatykó Gyula emellett az adventi gyertyagyújtásokra is felhívta a figyelmet, a nagyváradi önkormányzat a Szent László templom mellé helyezett ki koszorút, ennek első gyertyáját vasárnap gyújtották meg a Szent László Egyesület szervezésében, majd a várad-réti templomban tartottak adventi kórustalálkozót.
Szatmárnémetiben magától értetődő a kétnyelvűség
Kismillió sziporkázó égőcske, hangulatos, no meg magától értetődően kétnyelvű homlokzatvilágítás, szebbnél-szebb kézművestermékek, ízletes forralt bor, finom falatok, rengeteg koncert és korcsolyapálya is várja a karácsonyi vásározókat Szatmárnémetiben.
Hagyományosan népes gyermek- és felnőttsereggel közösen kapcsolta fel az ünnepi fényeket Kereskényi Gábor polgármester Szatmárnémeti történelmi városközpontjában, a Pannónia (Dacia) Szálló előtti, hatalmas karácsonyfa alatt. A következő pillanatban pedig nemcsak a kicsik, de a nagyok is elragadtatott véleménynyilvánítások közepette szemlélték a csodát: a francia módi szerint fényfűzérekbe burkolt fákat, bokrokat, a színes homlokzatvilágításokat, amelyek két nyelven hirdetik a karácsonyi vásárt, a német felirat ugyanis valahogy lemaradt.
A több száz fős tömeg gólyalábasok és dobosok kíséretében a hangszórókból felcsendülő vidám karácsonyi dalok ritmusára indult a fényfolyosón keresztül a sétálóutca felé, ahol újabb meglepetésként fényfüggöny várta őket, majd maga a vásár – idén 38 árus, kézműves, őstermelő kínálja portékáját –, s annak folytatásaként az új központi téren a korcsolyapálya.
A vásári forgatag elmaradhatatlan kiegészítője a muzsika. Az utcai hangszórókból „diszkrimináció” nélkül, egymás után csendülnek fel a klasszikus és modern karácsonyi dalok, magyar és román nyelvű kánták, mint ahogy a rendezvénygödörben álló színpad koncertkínálatából is mindenki megtalálhatja a számára leginkább tetsző dallamokat, a különböző felekezetek, templomok és gimnáziumok kórusainak előadásában elhangzó zeneművektől a folk, blues és a rock&roll dalokig, de a kínálatból nem hiányzik az AK26, az Irigy Hónaljmirigy, és a Cargo sem.
A kétnyelvűség azonban nemcsak a karácsonyi vásárra – amely az elmúlt években „tisztult meg” véglegesen a bóvliktól, és vette fel igazi karácsonyi vásár jellegét – jellemző, hanem Szatmárnémetiben magától értetődő, természetes alapállapot, illetve azt a tipikus fele apă-fele víz nyelvezetet használja, ami nem a legszebb ugyan, de teljesen elfogadott és mindenki számára érthető. S ha véletlenül egy elárusító vagy pincér mégsem érti meg a mondatot, azt nem rendreutasító, felcsattanó stílusban teszi szóvá, hanem egyszerű tényként közli. A tősgyökeres szatmári románok zöme tud magyarul, ha beszélni nem is, de érteni ért.
Ebben vitathatatlan érdemei vannak (a szatmári magyarság és az országhatár közelsége mellett) a magyar televíziónak is, hiszen a rendszerváltás előtt, amikor a TVR adása nem túl sok szórakoznivalót kínált (főként a '80-as évek második felében), mindenki a magyar televízió műsorait nézte. Szélsőségesek természetesen Szatmárnémetiben is vannak, mindkét oldalon, megnyilvánulásaik azonban szerencsére egy-egy falfirkát leszámítva, alig érzékelhetőek.