A nő dekorációs elem a tárgyaláson, csak nőies munkát végezhet; nem kell a közéletben szerepet vállalnia, elegendő ellátnia az otthoni teendőket; ha vállalkozásba kezd, addig végezze a munkát, míg a gyermek alszik; az idős szülőkről és az anyósról is ő gondoskodjon - ezek a nőkről kialakult sztereotípiák merültek fel csütörtök este a Nőként a közéletben című kerekasztal-beszélgetésen, amelyet a Transindex szervezett a 20. születésnapján. A szakemberek példákkal és javaslatokkal mutatták be, miért van szükség Románia szinten az esélyegyenlőségre a döntéshozatalban és a munkamegosztásban egyaránt.

A nők közéleti szerepe indokolt, ugyanis olyan kérdéseket is felvetnek, amelyek nem feltétlenül fordulnak meg egy „vegytiszta férfi közösség” fejében: hiányukban nem kerülnek terítékre a gyermekneveléssel kapcsolatos kérdések vagy a szociális témák. Ha jelen vannak a közéletben, a nőnemű választók könnyebben fordulnak hozzájuk a gondjaikkal, nem beszélve arról, hogy a politikusnők példaképpé válhatnak a kislányok szemében, és azt erősítik bennünk, hogy nemcsak a gondoskodói feladatkörök, például a pedagógusi, az ápolói hivatás érhető el számukra, hanem a politikusi szakma is választható.

A társadalom több mint felét nők teszik ki, ezért fontos, hogy egyenlő mértékben hallassák a hangjukat egy döntéshozatal során, ugyanis annak következményei ugyanúgy érintik őket, mint a férfiakat – érvelt Csép Éva Andrea képviselő. Hozzátette, a két nem kiegészíti egymást: a férfiak pragmatizmusához jól illeszkedik, hogy a nők a kis részletekre is figyelnek.

Csoma Botond képviselő szerint előrelépés volt, hogy a 20. században szavazati joghoz jutottak a nők, mert ezáltal befolyásolhatták a közélet alakulását, a politikai döntésekben azonban továbbra sem tudtak részt venni. Meg kellett érjen a társadalom és a közgondolkodás az elfogadásra, mert semmilyen tudományos tény nem igazolja azt, hogy ki kell zárni a nőket a politikából – mondta.

„Ott nehéz labdába rúgni, ahol a feladatoknak tétje van”

Geambașu Réka szociológus szerint, ha pénzről vagy valós hatásról beszélünk, akkor általában nehezebb érvényesülniük a nőknek. Ezzel magyarázható az is, hogy a nőies ágazatok a legrosszabbul fizetettek. Egy 2018-ban végzett romániai gender-kutatás is igazolja a feltevést, ugyanis eszerint a romániaiak többsége a nőket leginkább iskolaigazgató, polgármester szakmákban látná szívesen – azaz ott, ahol kisebb hatalommal rendelkeznek, magyarázta a szociológus.

Veres Nagy Tímea kulturális menedzser kiemelte, amíg „sziszifuszi a munka”, azaz olyan háttérmunkát végez a nő, amely megszűntével egy csomó fölötte lévő ágazat is csődbe menne, addig csak ugyanolyan dolgozókkal találkozik, mint ő maga. Ahogy igyekezne mélyebb vizekre evezni, akkor hirtelen jelentkeznek a láthatatlan akadályok: a férfi-női munkamegosztásban a kézfogás átmegy kézcsókba, hirtelen „kicsike” és „drágám” lesz a nő, és nem tud megfelelőképpen figyelni a feladatára, mert „lavíroznia kell a láthatatlan kommunikációs és nemek közti dinamikában”. Hozzátette, egy nő napját nem befolyásolhatja az, hogy a kollégája megdicséri-e a szoknyáját vagy sem, mert nem attól kell erősebbnek éreznie magát.

Kertész Melinda moderátor, Geambașu Réka szociológus, Csép Éva Andrea képviselő, Veres Nagy Tímea kulturális menedzser, Csoma Botond képviselő

Geambașu Réka kiegészítette a kulturális menedzser felvetését: „amikor az óceánra kievez a kapitánynő, ránéz az órájára, és visszafordul, mert látja, hogy ideje elmenni a gyermekért”, a férfiak pedig továbbeveznek – példázta az esélyegyenlőtlenséget, majd egy női vállalkozókkal kapcsolatos 2018-as kutatás eredményeit mutatta be, amelyből kiderült: az erdélyi nők, ha vállalkoznak, inkább a nőies szakmákban indítanak cégeket, azaz pont a rosszul fizetett munkákban kezdenek saját lábra állni.

Interjúk bizonyítják, hogy a férjek ugyan támogatják a feleségeiket az elindulásban, nem gond számukra, hogy a gyes mellett képzi magát a nő, vállalkozást indít, és azzal foglalkozik, míg a gyermek alszik, azt viszont már nehezményezik, ha később az ügyfél miatt utaznia kellene a feleségnek. „Támogatlak, drágám, légy te is önálló” – mondogatják előszeretettel a férfiak, mégis csak másfél órát hagyják dolgozni nőt, és ezzel párhuzamosan türelmetlenül várják az eredményt. Ezt látva a feleség inkább abbahagyja – magyarázta a szociológus.

A nők szeretnék, ha a gondoskodás azt jelentené, hogy „ketten gondoskodunk”, de legtöbbször csak a nőre hárul ez a feladat a munkája mellett: a nagyvállalkozók ugyan kiszervezik maguknak, takarítót és bébiszittert fizetnek, de legtöbbször azt nyilatkozzák, hogy „takarítóm van”, egyes számban, mintha csak saját magukat kellene tehermentesíteni az otthoni feladatok alól.

Gyes, részmunkaidő, adókedvezmény – mi kedvez a nőnek?

A szociológus szerint abban a neoliberális korszakban élünk, amikor az ember élete nagymértékben összefügg azzal, hogy mennyi pénzt hoz, „ezért sem trendi háztartásbelinek lenni”. A mai sikeres nők tehát minimum három munkahelyen állják meg a helyüket, és vannak erőforrásaik a takarítóra és a bébiszitterre. Hozzátette, mindig az egyre vékonyodó középosztályról beszélünk, és nem említjük azt a pénztárosnőt, műkörmöst, akinek több műszakban kell dolgoznia a fennmaradásért. Valamint azokról a 15-30 év közötti fiatalokról sem esik szó, akiknek 20 százaléka nem tanul és nem is alkalmazott, pedig ezek kétharmada is nő, akik számára a munka csak illúzió. Nincs olyan, hogy a középosztálybelieknek jól megjavítjuk a pozícióit, és ezek lecsordogálnak majd, mert az egyenlőtlenségek egyre mélyülnek, és hatványozottabban rosszabbul érintik a szegényebbeket – érvelt Geambașu Réka szociológus.

A szakértő a részmunkaidőről is kifejtette a véleményét: „sokan azt gondolják, hogy az maga a jótétemény, holott kétélű fegyverről van szó”. Aki részmunkaidőt vállal, lemond egy csomó lehetőségről, ugyanis egy olyan társadalomban élünk, ahol egy adott feladat iránti elköteleződésünk időben mérendő: azt, hogy mennyire állunk készen, mennyire vagyunk motiváltak, abban mérik, hogy hajlandóak vagyunk-e szombat este is dolgozni, rendelkezésre állunk-e folyamatosan. Egy részmunkaidős, aki mindennap tüntetőleg háromkor feláll, azt üzeni, hogy nem ez az élete fő projektje. Ugyanezt üzenik a gyes felét kérelmező apák is – magyarázta.

Mindemellett arra is bizonyíték van, hogy az adókedvezmény is a férfiaknak kedvez. A családi pótlék-adókedvezmény vitája jelenleg is fennáll Romániában, a kutatások pedig arra világítanak rá, hogy az adókedvezmény az az erőforrás, amely a férfi számláján marad, és ez bizonyos családokban nagy jelentőséggel bír. A családi pótlékot pedig a postás hozza ki vagy a nő kártyájára utalják, ami ugyancsak más jelentőséggel bír az ellátás, gondoskodás folyamatában.

Esélyegyenlőség és RMDSZ: mi minden változott az elmúlt évek során?

Csép Éva Andrea képviselő elmondta, évek óta vita az RMDSZ-en belül, hogy szükség van-e a kvóta bevezetésére vagy sem. A Nőszervezet is úgy indította a tevékenykedését, hogy „megmutatjuk, hogy képesek vagyunk rá, és bizonyára kerül hely nekünk is”. Évekkel ezelőtt is érezhető volt, hogy a nőknek egyéb feladatokat is el kell látniuk mindamellett, hogy a közösségszervezésbe bekapcsolódnak: a férfiak inkább úgy közelítettek feléjük, hogy továbbra is vasalniuk kell a viseletet, főzniük a töltött káposztát, a tárgyalási asztalhoz pedig „dekorációs elemként” üljenek csupán.

Úgy érezték, hiába dolgoznak, az természetes, de hozadéka nincs a munkájuknak, ezért gondolták, hogy megfelelő lenne a kvóta bevezetése, mert az a nők előnyére válna. A képviselő arról is nyíltan beszámolt, hogy jelenleg nem tartja jó ötletnek, ugyanis nem arra törekednek, hogy csak azért, mert előírás, nőkkel feltöltsék az üres helyeket, hanem az a fontos, hogy olyan nők kerüljenek a helyekre, akik hallatják a hangjukat, úttörők, és bárki merné követni őket. Jelenleg a „zipzár-elvet” alkalmazzák, mert így a férfinevet rögtön egy női név követi, és ezáltal egyenlítődik a képviselet, mert európai elvárás szabályozza.

Csoma Botond képviselő nyomatékosította, a társadalom változásával az RMDSZ is változott: míg az elején viccek és nevetések hangzottak el a női képviselet kapcsán, mára már elfogadottá vált. Arra a következtetésre jutottak, hogy ezt a kérdést nem lehet megkerülni, így sokat haladtak előre, bár jócskán van még mit tenniük – hangsúlyozta.

Csép Éva Andrea ezzel ellentétben úgy gondolja, jelenleg sincs elfogadva a női képviselet az RMDSZ-ben, mert most is szálkák a nők a férfiszemekben, most is többet dolgoznak, mint a férfi kollégák. Hozzátette, a szövetségi elnök nyitott a téma felé, és a párbeszédek által rájöttek, hogy miként lehetne többet kihozni az esélyegyenlőségből.