Több mint 100 önkéntes részvételével 24 órás, 24 programos tevékenységi maratont tart a Máltai Szeretetszolgálat szatmárnémeti szervezete vasárnap, a szegények világnapján. Hatalmas mennyiségű bundáskenyeret sütöttek a hajléktalanszállón meghúzódóknak.

Ferenc pápa a szegénység világnapjának meghirdetésekor és azóta is azt kéri az önkéntesektől, hogy növekedjenek odaadó szolgálatukban, ne elégedjenek meg a szegények anyagi szükségleteinek kielégítésével, fedezzék föl a bennük rejlő jót és kezdjenek valódi testvéri párbeszédet velük — hiszen néha kevés is elég ahhoz, hogy visszaadjuk a reményt: elég megállni, rájuk mosolyogni, köszönni nekik, meghallgatni őket.

A szegények nem pusztán számok, lépjünk túl a statisztikán és lássuk meg bennük az embert – e gondolat, azaz inkább vezérelv szerint tevékenykedett a Máltai Szeretetszolgálat szatmárnémeti szervezete eddig is, vasárnap pedig egy rendhagyó, 24 órás, 24 programos tevékenységi maratont tartanak a szegények világnapján, hogy minél több rászorulón tudjanak segíteni.

„Soha ilyen nagy számban nem csatlakoztak még külső önkéntesek akcióinkhoz, mint most! Több mint százan dolgozunk a 24 óra alatt: a maraton szombaton éjfélkor startolt forró tea és szendvicskészítéssel, aztán ezekkel felszerelkezve rendhagyó sétára indultunk a városban, felderítendő azokat a helyeket, ahol az utcán élők meghúzódnak éjszakára” – számolt be Hegedűs Gergő,  a Máltai Szeretetszolgálat ifjúsági szervezetének országos vezetője.

Tájékoztatása szerint nem csak azokat a helyeket járták végig, amelyek többé-kevésbé már ismernek. Hajnalban bundáskenyér-kakaó reggelit készítettek, amit a hajléktalanszállón éjszakázóknak vittek el, a szálló udvarán pedig az önkénteseik ruhát és különböző (a rászorulók számára hasznos) tárgyakat gyűjtöttek össze, egyfajta bazárként, amik közül mindenki tetszése szerint válogathatott.

Délelőtt adventi koszorút készítettek – jelképes ajándékként azon szatmárnémeti és közeli falvak templomai számára, ahol tartós élelmiszert és édességet gyűjtöttek a hívek a világnap alkalmából, ruhát válogattak az állami idősotthonban élők számára, játszottak a városban élő hátrányos helyzetű (javarészt roma) családok gyermekeivel, majd megebédeltették őket.

Nagyobb szusszanót, azaz inkább pihenőt a Málta-ház melletti Szent József templomban 15 órakor kezdődött, közvetlen hangulatú szentmise jelentett, amelyet a Szatmár Egyházmegyei Caritas Szervezetet vezető Ft. Román János celebrált, kiemelve: a szegények világnapja szorosan kapcsolódik Szent Erzsébethez.

„Köszönöm, nekem ez elég – ez a mondat zsenge kislánykorától, egész életén át végigkísérte Szent Erzsébetet. S ha én elégedett vagyok, és ki tudom mondani: elég, akkor marad mindenből, amit továbbadhatok. Aki nem tudja sem kimondani, sem érezni azt, hogy elég, az nem is tud segíteni” – fogalmazott Hegedűs Gergő.

Mint kifejtette, különbség van az anyagi és egzisztenciális szegénység között, s bár nincs annyi pénzünk, hogy az anyagi szegénységet megszüntessük, de van annyi erőnk, hogy másokat felemeljünk az egzisztenciális szegénységből.

Az egyórás pihenőt követően folytatódott a maraton: az önkéntesek az idősotthonban élők számára kedveskedtek verses-zenés összeállítással, majd a szatmári, családi típusú szociális- és nevelőotthonokat látogatták végig – természetesen nem üres kézzel –, közben pedig nekikezdtek a hajléktalanok vacsorájának elkészítéséhez is. Emellett meg összegyűjtötték a városban felállított két gyűjtőpontról az adományokat, hogy még vasárnap este elszállíthassák a céltelepülésre, a Szatmár és Szilágy megye határán lévő, elzárt kistelepülés, Szilágylele szűkös körülmények között élő ovisainak, kisiskolásainak s értelemszerűen családjaiknak.

 „Tavaly sok Mikulás-levelet kaptunk, többet Leléből. A kérések pedig megdöbbentettek, el is képesztettek és mai fogyasztói társadalmunkban olyan valószerűtlennek is tűntek …egy tábla csokoládét és macit kért az egyik kisfiú, de csak ha van rá lehetőség. Egy tábla csokoládé – manapság már minden gyermek számára a legelérhetőbb dolog, de mégis, nagyon sokak számára nem az és ünnepi ajándékot jelent. S már akkori leleli látogatásunkkor éreztük: oda muszáj visszamenni, mert igencsak szükséges a segítségünk, ezért döntöttünk úgy: adománygyűjtő akciónkat az ő számukra szervezzük” – magyarázta Hegedűs.

De a maraton ennyivel még nem ér véget, Leléből visszatérve uzsonnát-tízórait készítenek az egyik szatmárnémeti romatelep gyermekei számára, amit hétfőn reggel, iskolába menés előtt adnak oda nekik, a vasárnapot (és a maratont) pedig éjfélkor, közös hálaadó imával zárják.