Romániában nem csillapodik az elvándorlási hajlandóság. Hivatalos adatok szerint 2018-ban annyian távoztak az országból, mint Ploiești lakossága.

A múlt évben 239 ezren vándoroltak ki Romániából – közöttük 44 084 gyermek. Az utóbbi kilenc évhez viszonyítva az elmúlt 2018-ban volt a legnagyobb az országból távozók száma, a növekedés csaknem 20 ezres volt 2017-hez képest. Statisztikák szerint a legutóbbi kilenc évben minden esztendőben annyian hagyták el Romániát, mint Ploiești lakossága. A távozók között sok a gyermek, még több a fiatal, a legtöbben pedig magas képesítéssel rendelkeznek.

A tavaly külföldre költözők között több mint 6500 gimnáziumi és líceumi tanár, tanító és nevelő, közel 19 ezer orvosi asszisztens és több mint 13 ezer orvos volt.

A folyamat továbbra sem látszik csökkenni, hiszen a legutóbbi közvélemény-kutatások alkalmával a megkérdezett 16 és 35 év közötti fiatalok közel fele válaszolta azt, hogy egy-két éven belül elhagyja Romániát. Az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy az ország lakossága, az elvándorlók nagy száma ellenére, mindössze 57 ezerrel csökkent, hiszen többen visszatértek Romániába, a lakosság pedig kibővült az országba érkező külföldi munkaerővel.

Elvándorlás: Szíria után Románia következik

Persze mindez nem jelenti azt, hogy az elvándorlás nem jelent Romániában komoly gazdasági, társadalmi és népességi problémát. A kivándorlással egyidőben jelentősen visszaesik az aktív lakosság részaránya, csökken az új családok száma, hiszen elsősorban a fiatalok, a házasság előtt állók, a potenciális családapák és -anyák hagyják el az országot.

Ma már szinte közhelynek számít az adat, miszerint az elvándorlók számának tekintetében Románia nyomban Szíria után következik. A különbség csak az, hogy Szíriából a háború miatt menekülnek az emberek, Romániában pedig békeidőben – legfeljebb az egyre fokozódó román-román hidegháború miatt – távoznak az országból.

Egyes források szerint az elvándorlás akár nemzetbiztonsági fenyegetést is jelent. A Romániát elhagyó személyek nem pusztán anyagi okok miatt távoznak az országból, hanem nagyrészt azért is, mert elegük lett a romániai fojtogató légkörből, a maffiából, a román politikából, a gyűlöletbeszédből, a románok egymásra ugrasztásából.

Így állnak hozzá a politikusok

A migráció tekintetében romániai politikai körökben három alapvető magatartás körvonalazódik. Vannak, akik nem tulajdonítanak fontosságot az elvándorlásnak. Szerintük, ez nem károsítja az országot, az emberek demokratikus joga, hogy ott éljék le az életüket, ahol szeretnék, az elvándorlást ellenzők voltaképpen „kommunista örökséget” folytatnak.

Azok, akik ezen a véleményen vannak, nem vesznek viszont tudomást arról, hogy az elvándorlás súlyosan megbontja Románia demográfiai, társadalmi és gazdasági egyensúlyát. Másodsorban a jelenségből sokan politikai tőkét szeretnének kovácsolni, ellenfeleiket hibáztatva mindezért. Végül pedig igen kevesen vannak, akik konkrét megoldásokon gondolkodnak, akik szerint lehetséges az elvándorlás mérséklése, illetve leállítása. Ehhez az ország minden területét átfogó, komplex gazdasági, társadalmi elképzelésre lenne szükség, amely otthon tartja, illetve hazavonzza a már távozó embereket, elsősorban a fiatalokat.

A megoldás

Elemzők szerint megoldást az jelentené, ha sikerülne véget vetni a román pártok közötti „hidegháborúnak”, a kormány, az államelnöki hivatal közötti ellenségeskedésnek, normális irányba lehetne terelni a romániai igazságszolgáltatást. Ezzel az emberek jobban éreznék magukat saját országukban.

Ugyanakkor az állami költségvetés eddiginél jóval jelentősebb részét kellene beruházásokra – mindenekelőtt az infrastruktúra kifejlesztésére, autópályák építésére – fordítani és sokkal többet kellene tenni az uniós alapok lehívásáért. A beruházások fejlesztésével megnőnének a munkalehetőségek, jól fizető állások létesülhetnének, amelyek itthon tartanák a magas szintén képesített munkaerőt, az orvosokat, a tanárokat, a különféle szakembereket, és nem kellene Romániának külföldi – és többnyire szakképzetlen – munkaerőhöz folyamodnia.

Egyben meg kell szabadulni attól a káros gondolattól, hogy az alacsonyan tartott bérek vonzerőt gyakorolnak a külföldi tőkére. Elvileg ez lehet, hogy így van, csakhogy a gyengén fizetett szakemberek távoznak el elsőként az országból, ahol csakis a szakképzetlen dolgozók maradnak – ez pedig már nem jelent különösebb vonzerőt a külföldi beruházók számára.

Végül pedig véget kell vetni a zsigeri korrupciónak, amely mind a szakembereket, mind a beruházókat elriasztja az országtól.