Az aktuális gazdasági és technológiai fejlődés legújabb hozadéka, hogy a külföldi letelepedés nem biztosít sem több lehetőséget, sem jobb megélhetést a fiatalok számára – tudtuk meg a jubileumi Tusványos első napjának egyik panelbeszélgetésén. Illés Boglárka helyettes államtitkár, az Emberi Erőforrások Minisztériumának képviselője, Héjja Gábor stratégiai tanácsadó, az Együtt Európáért Alapítvány munkatársa, Székely Levente a Magyar Ifjúságkutatás kutatási igazgatója és Erdős Szabolcs, az Együtt Európáért Alapítvány alapítója tárta fel a fiatalok elvándorlásnak jelenlegi tényállásaiait.

Mint megtudtuk, az Együtt Európáért mozgalom három alappillére a gyermek-, ifjúság- és családpolitika köré szerveződik, és ezt a tanórákon kívüli tevékenységekkel, képzésekkel, oktatással és a hasznos kompetenciák átadásával ülteti gyakorlatba, legfőképpen Magyarországon. Mivel a fiatalokra összpontosít, megannyi tapasztalattal és ismerettel rendelkezik a Z generáció cselekedetei, döntései és viszonyulásai kapcsán, így átfogó eredményeket nyújt a Kárpát-medence fiataljainak elvándorlási tendenciájáról.

Mivel az utóbbi évtizedekben tetőpontjára hágott a fiatalok elvándorlása, nemcsak külföldi viszonylatban, hanem országon belül is, a faluból nagyvárosba költözés kezdett dominálni, a kutatók az ifjúságra specializálódva megalapították az Ifjúságkutató intézetüket, amelynek releváns adatait négyévente frissítik, több mint 8 ezer fiatalkorút megkérdezve az elégedettségéről, lehetőségeiről és vágyairól.

„A legforróbb téma, minden beszélgetés középpontja: külföld”

Legutóbbi mintavételük alapján, amely 2016-ban valósult meg, a fiatalok elégedettek a szülőföld ajánlotta lehetőségeikkel: a személyes terük, a személyes kapcsolataik, a tanulási lehetőségeik, a munkalehetőségük és a jövedelmük is kecsegtetőbb az előző évekhez képest, győződtek meg erről a kutatók. Mi több, Erdély kivételével, ahol a fiatalok nagy része dolgozik, a Kárpát-medence egyéb régióiban mostanra csupán 50 százalékuk választja a munkavégzést a felsőoktatás nyújtotta tanulás helyett vagy azzal párhuzamosan. Az elégedettség megegyezni látszik a kockázatvállalással és annak kerülésével, és azt bizonyítja, hogy Magyarország és Felvidék ifjoncai elkerülik a kockáztatást, azaz kevésbé vállalkozó kedvűek, nem annyira nyitottak a nagy változtatásokra, mint például az erdélyiek vagy a vajdasági, kárpátaljai megkérdezettek.

Érdekes adatként említhető, hogy a Kárpát-medence Z generációja egyöntetűen azt nyilatkozza, hogy a szülői elveket és példákat előtérbe helyezi, és azokat követi a felnőtté válás útján. Erdélyben pedig jóval magasabb azoknak a száma, akik kipróbálták már a külföldi munkát: míg a többi régió csupán 5 százaléka vándorolt más országba „szerencsét próbálni”, addig az erdélyiek 20 százaléka már megfordult külföldön a jobb megélhetés reményében. Ezt bizonyítja a hajlandóságuk is a külföldi letelepülésre, ugyanis 48 százalékuk dolgozna Magyarországon, 50 százalékuk pedig más országokban is szívesen vállalna munkát. A szakemberek hangsúlyozták, ez a szándék nem a végleges letelepülésre vonatkozik, hanem csupán a munkatapasztalatra és a pénzszerzésre, és alapvetően a hazaszeretet, a személyes kapcsolatok marasztalják vagy csalogatják vissza az elvándoroltakat.

„A 4. ipari forradalom világát éljük”

Fontosnak tartották kiemelni, hogy ezeket a fiatalokat általában az információhiány és a tájékozatlanság készteti szülőföldjük elhagyására, mert nem tudják, hogy az aktuális gazdasági helyzet már nem követeli meg a fiatalok elvándorolását. A kutatások azt bizonyítják, a világ nem feltétlenül arrafelé halad, hogy külföld biztosítsa továbbra is a jobb megélhetést és a lehetőségek sokaságát.

Héjja Gábor rávilágított, a gazdasági és technológiai folyamatoknak köszönhetően ki sem kell mozdulni a házból ahhoz, hogy a munkánkat elvégezhessük, mert a digitalizáció átformálta a lehetőségeket. Ugyanakkor az Európai Uniós csatlakozás lehetővé tette a térségek gazdasági fejlődését, és ennek hatására számos munkalehetőséggel bővült a kínálat az utóbbi években. Ez annyit tesz, hogy voltaképpen minden nagyobb város és település munkaerőhiánnyal küzd – tette hozzá a stratégiai tanácsadó.

Negyedik ipari forradalomként is meghatározhatjuk az aktuális helyzetet, amely abból áll, hogy a mesterséges intelligencia mindenhol teret hódít magának, s bár félelmekkel közelítünk a téma felé, biztosak lehetünk benne, hogy megjelenésével az ember nem kerül ki a rendszerből, hanem ellenkezőleg: a rendszerben marad, csak nem kell óriási migrációs íveket befutnia a jobb megélhetésért. Ezt bizonyítják az otthonról végezhető állások: az ilyen jellegű munkákat gyakran több száz kilométerre a munkahelytől is végezhetik azok, akik inkább a szülőföldön maradást választják, mintsem a költözést.

A kutatók azt is kiemelték, hogy pár éven belül már minden helyben elérhetővé válik, így nem kell azon gondolkodnia a fiatalnak, hogy más országba vándoroljon. A következő évtizedek a mobilitás visszaszorulásáról fognak szólni – ezt kellene megismertetni a fiatalokkal, „mert, ha tisztában lennének azzal, hogy mit hoz a jövő, akkor el sem gondolkodnának arról, hogy megéri-e letelepedni máshol” – hangsúlyozta a kutató.

„A mai fiatalok mások, mint a ’90-es évek nemzedékei”

Illés Boglárka tisztázta, hogy a mobilitás és a kivándorlás, elvándorlás nem ugyanazt a jelenséget takarja: míg az egyik arról szól, hogy az ifjúság csupán tapasztalatszerzés és megismerés céljából megy „világot látni”, addig a másik azt foglalja magába, hogy a szülőföldet elhagyva, külföldön telepednek le. A Magyar Kormány például támogatásokkal és ösztöndíjakkal ösztönzi a kíváncsiakat, hogy pár hónapra, akár néhány évre külföldön gyűjtsenek élményeket és tudást: erre szolgál az Ersamus- program is, amelyet nagyon sok egyetemista használ ki, mégis hazatér, és az otthonát választja letelepedésének helyéül.

A kilencvenes évek előtt, illetve azok folyamán a Kárpát-medencei nemzedékeknek sokkal nehezebb helyzete volt, ugyanis legnagyobb problémájuk a munkanélküliség volt. Azóta változtak a félelmek és a visszatartó tényezők, és mára már a szülőföldön való boldogulás lehetőségének a megteremtése a cél, erre vonatkozóan pedig a munkahelyteremtés, otthonteremtés és a létbizonytalanság a problémás kérdés. A megkérdezett fiatalok arra hivatkoztak, hogy akkor érzik magukat biztonságban, ha saját lakást tudhatnak magukénak, ezért döntött a Magyar Kormány a családi otthonteremtés támogatása és a babaváró támogatás mellett, hangsúlyozta az államtitkár helyettes.

A generációs különbségek tehát adottak, és csupán annyiban változtak, hogy míg évekkel ezelőtt ezek csak nemzedékek között voltak érzékelhetőek, mára már ötéves távlatokban is felfedezhetőek, ugyanis a tizenévesek és huszonévesek másképpen dolgoznak, másképpen élik a szabadidejüket, másként szervezik a kapcsolataikat: minden a digitális világban valósul meg. Az idősebbek pedig hajlamosabbak a digitális és a valós teret elválasztani egymástól, holott mindkettő az emberi lét valóságosságát bizonyítja.

A digitális térnek köszönhetően a „mai fiatalok” mernek kérdezni, vitatkozni, cáfolni, mert nemcsak megmutatják az életüket, hanem közben folyamatosan reagálnak az őket érintő kijelentésekre, véleményekre. A gyors reagálás pedig azt idézi elő, hogy újításokra is ugyanolyan gyorsan képesek válaszolni. Mindez abból áll, hogy az új eszközöket pillanatok alatti megismerése mellett a lojalitást és a kitartást is máshogyan értelmezik: rugalmasabbak, gyakrabban változtatnak munkahelyet, mert a média térhódításának következtében gyakran előfordul, hogy bizonyos szakmák eltűnnek.

Szülőföldön maradás, digitalizáció – legjobb barát a mobiltelefon?

Bár a digitalizációnak köszönhetően változnak a szülőföld lehetőségei is, és mára már nem szükséges azon töprengeni, hogy tanulmányaink befejezése után melyik országba vándoroljunk, fontos kiemelni, hogy a technológiai fejlődésnek hátrányai is vannak a társadalomra nézve. A legújabb kutatások ugyanis azt bizonyítják, hogy a legtöbb fiatal a mobiltelefonját tartja legjobb barátjának, s mi több, a családja és a szerettei helyett inkább az okoseszközzel tölti szabadidejét.

A digitalizáció tehát – bár megteremti a szülőföldön maradás lehetőségét – azt eredményezheti, hogy a média centrikus társadalom fiatalsága nem sajátítja el az eddigi normáknak megfelelő szocializációt. Esetükben a metakommunikáció és a testbeszéd sem fejlődik úgy, mint azoknál, akik leginkább a személyes kommunikáció világában élnek – vetette fel filozofikus gondolatait Székely Levente, aki arra is rámutatott, hogy a szülőföldön boldogulás lehetőségeinek megteremtése során a szakembernek is el kell döntenie, hogy megelégszik azzal, ha csak fizikailag marad a fiatal szülőföldjén, szellemileg és lelkileg azonban más tereken kószál, legyen az külföld vagy a digitális valóság.