Nem túlságosan optimista a világsajtó az egyhetes New York-i klímacsúcs eredményességével kapcsolatban, és joggal: bár előrelépések történtek, ez még nem elégséges a klímaválság megelőzéséhez.

A csúcs zárónyilatkozata szerint a nemzetállami szintű elköteleződés és a magánszektor hozzáállása optimizmusra ad okot, a fiatal aktivisták pedig figyelemmel követik a jövőben az eseményeket.

Mint írják, 65 ország és regionális, nagy gazdasági erő – mint például Kalifornia állam – kötelezte el magát az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentése mellett, 2050-re eljutva a zéró kibocsátásig. Hetven ország egyezett bele, hogy a nemzeti akcióterveiket felpörgetik jövőre vagy már meg is tették ezt a lépést.

Több mint száz vállalati vezető tett hasonló ígéreteket, és több mint száz város – köztük világvárosok – csatlakoztak. A dokumentumban azt is megjegyzik: kicsi, fejletlen országok, akik a klímaváltozáshoz minimálisan járultak hozzá, komoly ígéreteket fogalmaztak meg a New York-i találkozón.

Konkrétumok

Franciaország megfogadta, hogy nem köt gazdasági megállapodást államokkal, amelyek a párizsi egyezményt nem tartják be. Németország a század közepéig eléri a nulla kibocsátást, 12 ország pedig hozzájárul ahhoz a Zöld Éghajlati Alaphoz, amely a fejlődő országokat segíti meg – Norvégia, Németország, Franciaország és az Egyesült Királyság már megduplázta az összeget, amelyet erre szán.

India megnöveli a zöldenergia-kapacitását és bejelentette, hogy nyolcvan ország csatlakozott a nemzetközi napenergia szövetséghez. Kína is megfogadta, hogy csökkenti a kibocsátását, évente 12 billió tonnával, az Európai Unió pedig következő költségvetési periódusában 25 százalékot a klímaváltozással kapcsolatos kiadásokra különít el.

Oroszország bejelentette, hogy ratifikálják a Párizsi Egyezményt, ezzel már 187 állam lesz annak a része. Pakisztán a következő öt évben több mint százbillió fát akar ültetni.

via GIPHY

Az ipari és üzleti szektor úgy tűnik, hozzá akar járulni a folyamathoz. Több ipari szereplő is elköteleződött környezettudatos célok mellett, befektetők pedig több mint 2 billió amerikai dollárt ígértek 2050-ig – ez egyébként nem túlságosan sok, ha belegondolunk, hogy három évtized alatt költenék el az összeget, miközben a világ leggazdagabb 25 családjának 1,4 trillió dollárja van. Ugyanakkor 130 bank, a bankszektor harmada vállalta, hogy befektetéseit a párizsi egyezményhez igazítja.

Mire elég mindez?

A probléma az, hogy 14 olyan magas kibocsátású ország van, amely a kibocsátások 26 százalékáért felelős, mégsem akart előrelépést. Köztük van az Amerikai Egyesült Államok is – Donald Trump elnök alig negyedórát üldögélt a klímaváltozásról szóló panelen, aztán továbbállt.

Jair Bolsonaro brazil elnök beszéde sem volt túlságosan biztató: azt állította, az Amazonas „gyakorlatilag érintetlen” volt, azaz tagadta a hatalmas erdőtüzeket, és azt mondta, a „hazug és szenzációhajhász média” terjesztett kamuhíreket.

Kétes ugyanakkor a kínai, a német és az EU-s hozzáállás is: Wang Yi kínai külügyminiszter, Angela Merkel és Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke meglehetősen homályosan fogalmaztak. A kínai fogadalmak elégtelenek arra, hogy megakadályozzuk a 2 Celsius fokos felmelegedést, India pedig, bár elkötelezte magát arra, hogy tartja magát a párizsi célkitűzésekhez, a szénerőművek terén nem tesz előrelépéseket.

ENSZ főtitkára, Antonio Guterres is csak részben optimista. „Ez nem egy klímabeszéd-csúcs, mert eleget beszéltünk, ez nem egy klímaalku-csúcs, mert nem alkuszunk a természettel, ez egy klímaakció-csúcs”, fogalmazott. Felhívta a figyelmet arra, hogy mindennek ára van, de leginkább annak, ha nem teszünk semmit, vagy ha támogatjuk a szénerőművek építését, ráadásul az adófizetők pénzéből úgy, hogy ártunk nekik.