TÖRVÉNYTÁR: Telekkönyvi ügyek. Az eljárási szabályok (Harmadik, befejező rész)
A módosításokat és kiegészítéseket tartalmazó, újraközölt 1996. évi 7. kataszteri (telekkönyvi) törvény 40. szakasza, ennek is a 3. bekezdése (lásd a 2013. évi 83. Hivatalos Közlönyben) alapvetően a bejegyzett területek és a ténylegesen birtokolt, használt területek közötti eltéréseket kívánja korrigálni, összhangba hozni, történjék ez a betáblázott területek felfelé vagy lefelé történő kiigazításával, ahogy ezt a kataszteri felmérést tartalmazó dokumentáció rögzíti.
Amennyiben a ténylegesen bejegyzett területnél kevesebbet birtokolnak, a dokumentáció és a birtokosnak ezt a helyzetet elismerő nyilatkozata alapján (ezt hitelesített formában), a hivatal elvégzi a kiigazító műveletet. A másik eset az, amikor a betáblázott területnél több van a tulajdonos használatában. Ha belterületről van szó, és ha a többletterület nem haladja meg a betáblázott terület 10 százalékát, vagy ha külterületről, amikor a többletterület csak 5 vagy ennél kevesebb százalékát teszi ki annak, ami az ingatlan-nyilvántartásban szerepel, a kiigazításhoz mindkét esetben elegendő a felmérést tartalmazó, szakember készítette kataszteri dokumentáció beszerzése, bemutatása. (40. szakasz, 3. bekezdés, a) és b) pont. Az ismertetőnkben bemutatott közjegyzői eljárást csak akkor kell beindítani, a 7. törvény 13. szakaszában foglaltak szerint (lásd bővebben ismertetőnk első és második részében), amikor a többletterület meghaladja a bejegyzett, betáblázott terület 10, illetve 5 százalékát, másképpen mondva, ilyen esetben a kataszteri hivatal megkeresésére a közjegyző lesz az, aki kiállítja a tényigazoló bizonylatot. Ennek részleteit a 7. törvény 13. szakasza mellett a már többször szóba került kétoldalú, az Országos Kataszteri Ügynökség és a Közjegyzők Országos Szövetsége egy friss protokolluma, egészen pontosan egy régebbi protokollum 3. számú kiegészítő okmánya (jogszabály erejű) tartalmazza, amelyet a 2013. évi 48. Hivatalos Közlönyben találunk meg.
Az említett eljárási szabályok az elvégzendő kataszteri, földnyilvántartási munkálatokat két kategóriába sorolják. Az egyikbe azok tartoznak, amelyeket egy-egy település egészére, úgymond hivatalból végeznek el. A másikat a birtokos kérésére végezhetik, tehát ennek megrendelésére és költségén, amikor a birtokos tulajdonosi minőséget kíván ebben az eljárásban igazolni, és többletterületet szeretne mágára tábláztatni. Akit minden részlet érdekel, olvassa el a protokollum szövegét. A polgármester igazolása ebben az eljárásban felértékelődik, mondhatni, a bizonyítási eljárás alakövévé válik, mert olyan kérdésekre ad hivatalos választ, hogy az ingatlan bekerítettlen vagy bekerített belterület vagy külterület, a birtokost tulajdonosként tartják számon, a területet valamelyik földtörvény alapján adták vissza vagy sem, az ingatlan nem köz- vagy magánvagyona az államnak vagy a helyi területi-közigazgatási hivatalnak (a községnek, a városnak, a municípiumnak vagy a megyének ). Az eljárási szabály lényegében megismétli mindazokat az előírásokat, amelyek a 7. törvény 13. szakaszában már benne vannak.
A végére maradt a 40. szakasz 7. bekezdésében foglaltak ismertetése, mely előírást az általam eljárási szabálynak titulált protokollum a II. szakasz IV/4. pontjában részletezi. Azt a helyzetet kívánja rendezni, amikor a terület birtokosának erre semmilyen tulajdonosi jogcímet igazoló bizonylata, irata nincs. A 7. törvény említett 40. szakaszának 7. bekezdése ebben az esetben is lehetségesnek tartja az itt ismertetett közjegyzői tényigazolási eljárás lefolytatását azoknak a dokumentumoknak a beszerzése után, amelyeket a 7. törvény 13. szakasza 3. bekezdésének c)-f) pontja tételesen felsorol, megtoldva a legfontosabbal: a kataszteri dokumentációval. Ebben az eljárásban, mint ahogy ennek mindenik változatában a bizonyítás alapdokumentuma az a polgármesteri tényigazolás, amelyet a protokollum 3. kiegészítő iratának 5. melléklete tartalmaz, tehát az ott megadott modell szerint kell azt elkészíteni. Mint a közigazgatásban (is) jártas egykori jogász fel szeretném hívni az érintettek figyelmét arra, hogy ebben a bizonylatban csak olyan tényeket ismerhetnek el, amelyek a polgármesteri hivatal nyilvántartásaiból kideríthetők, levezethetők. Olyan eljárásról van itt szó, amely tulajdonosi minőséget biztosít(hat) olyanoknak, akik jogcímmel nem rendelkeznek, s minden valótlan adatot tartalmazó igazolás súlyos jogkövetkezményeket vonhat maga után, nem beszélve arról, hogy perek újabb sorozatát indíthatja be !
Az eljárást minden bizonnyal a kataszteri munkálatok felgyorsításáért foglalták törvénybe, de fontos szempont lehetett még egyes helyeken, országrészekben a földviszonyok rendezetlensége, a rendteremtés, a jogbiztonság megteremtésének, erősítésének kényszere. A telekkönyvi rendszerben felnőtt szakember azonban nem biztos, hogy magáénak érzi ezeket az új telekkönyvi előírásokat. Hogy ezzel elérhető lesz-e vagy sem a kitűzött cél, erre a kérdésre majd csak évek múlva tudjuk meg a választ...