Ismertetőmben a közjegyzői tényigazolás alapján történő betáblázást, ennek eljárási szabályait kívánom bemutatni, két jogszabály alapján : az idei év február 7-én újra megjelentetett 1996. évi 7. kataszteri törvény 13. és 40. szakasza, valamint az említett törvény 13. szakasza 7. bekezdése alapján megalkotott kétoldalú, az Országos Kataszteri Ügynökség és a Közjegyzők Országos Szövetsége egy egészen friss portokolluma alapján, amelynek – a törvény szerint – jogszabály jellege és ereje van (are caracter normativ). Itt vetem közbe, hogy a kataszteri törvényből az új polgári törvénykönyvet hatályba léptető 2011. évi 71. törvény 87. szakaszának 4. pontja alapján kiiktatták a 21-41. szakaszokat (az ezekben volt előírások zömében bekerültek a polgári törvénykönyvbe), ami szükségessé tette a kataszteri törvény újraszámozását. A ma hatályos kataszteri törvényt tehát az idei év 83. Hivatalos Közlönyében lehet megtalálni!

Az első részt azzal zártam, hogy a birtokos tulajdonosi minőségét vitató kifogás, panasz iktatása esetén, valamint akkor is, amikor a közjegyző az, aki elutasítja a tényigazolás kiállítását, a hivatal bejegyzi a telekkönyvi nyilvántartásba a kérelmező birtokosi jogállását, valamint a kifogás megfogalmazásának és a perindításnak a tényét, majd az ingatlanról készített teljes dokumentációt átküldi az illetékes bírósághoz, amely az ügyben dönteni fog. A 7. törvény 13. szakaszának 5. bekezdése bizonyos feltételek későbbi teljesülése esetén az utólagos betáblázást engedélyezi, éspedig : hivatalból, a fenti tények bejegyzésétől számított 5 év eltelte után, ha ez idő alatt a bejegyzés ellen senki nem fogalmazott meg perbeni kifogást, vagy kérésre, a tulajonosi jogcím, a közjegyző tényigazolása vagy pedig jogerős és visszavonhatatlan bírósági határozat alapján.

Az eljárás folyamán beszerzett vagy készített/kiállított igazolások, dokumentáció valóságtartalmáért, hitelességéért kiállítójuk felel, akiket/amelyeket a 13. szakasz 6. bekezdésében a jogszabály nevesít, a következő sorrendben: maga a kataszteri hivatal, a kataszteri dokumentációt elkészítő, engedéllyel rendelkező szakember ( topográfus ) és a polgármester, aki az ismertető első részében említett igazolást egyedül aláírja és kiadja.

Már volt szó róla, de szükségesnek tartom itt is megismételni: az eljárást tilos alkalmazni az állam és a helyi területi-közigazgatási egységek (az önkormányzatok) vagyonának betáblázásához, amelyeket csakis a törvény előírta jogügyletek, aktusok (în baza actelor juridice prevăzute de lege) alapján lehet betáblázni, vagy mai kifejezéssel, az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezni, bevezetni (13. szakasz 8. bekezdés). Ezt az előírást az említett kétoldalú protokollum pontosította (hozzáadva a törvényhez?). E jogszabály érvényű eljárási szabály (mert valójában az!) II. szakasza IV/3. pontjában az áll, hogy a közjegyzői tényigazolás ( certificatul pentru înscrierea în cartea funciară a posesorilor ca proprietari) nem állítható ki az állami és az önkormányzati köz- és magánvagyonra, azokra az ingatlanokra, amelyeket kivettek a jogi forgalomból, sem azokra, amelyekkel kapcsolatban a bíróság előtt per van folyamatban.

A 7. törvény 13. szakaszának 9. bekezdésében további kivételelek, tiltások találhatók. Jelesül itt azokat a bekerítetlen külterüteleket említi a jogszabály, amelyek a földtörvények hatálya alá estek. Ezeknek a területeknek a sorsát a helyi tulajdonjog-visszaállító bizottságok döntik el, és vagy a tartalék földalapba kerülnek, vagy pedig kiosztják azoknak, akik a földtábla (tarla) tulajdonosai, mindezt a bizottság határozata alapján, miután az esetleg beérkező panaszokat megoldották.

A törvény arról is rendelkezik, hogy mi lesz a sorsa azoknak a területeknek, amelyeknek sem a tulajdonosát, sem a birtokosát, sem pedig a használóját a kataszteri munkálatok, mérések alapján nem sikerült azonosítani. E területeket ideglenes jelleggel a helyi önkormányzatok nevére jegyzik be a kataszteri nyilvántartásba. Ezeket később, kérésre, betáblázhatják kataszteri dokumentáció alapján, amennyiben a tulajdonosi jogcímben/aktusban szereplő ingatlan a kataszteri nyilvántartás szerint azonosítható, vagy a tulajdonjogot igazoló aktus, okmány alapján, vagy egy olyan, az ingatlan fekvése szerint illetékes polgármester kiadta igazolás alapján, amelyből ki kell derülnie annak, hogy az ingatlan az adónyilvántartásban, esetenként a mezőgazdasági könyvben szerepel.

( Ismertetőnk utolsó részében a 7. törvény 40. szakaszában foglaltakról és a kétoldalú protokollum részletező eljárási szabályairól lesz szó.)