Ebben a rovatban már volt szó erről az eljárásról, amit amolyan „köztes" eljárásnak próbáltam bemutatni, valahol a jogügylet alapján történő betáblázás és az elbirtoklás, azaz a jogszerző elévülés között, mely utóbbiról tudvalevő, hogy a hosszú ideig tartó birtoklás változtatható át tulajdonjoggá, elbirtoklási per megnyerésével és a jogerős ítélet betáblázásával. Ez a mostani eljárárás egészen új, az 1996. évi 7. kataszteri törvény 13. és 40. szakaszában olvasható, éspedig a 2013. február 7-i keltezésű 83. Hivatalos Közlönyben, amely a módosításokat és kiegészítéseket tartalmazó újraközölt és átszámozott hatályos jogszabály. Ezt azért tartottam szükségesnek már ismertetőm elején említeni, mert alig néhány nappal a februári újraközlés előtt, egészen pontosan a 2013. január 22.-i 48. Hivatalos Közlönyben megjelent az a kétoldalú, jogszabály erejű protokollum, amelyet az Országos Kataszteri Ügynökség és a Közjegyzők Országos Szövetsége alkotott éppen az ismertetőm címében szereplő eljárás részleteinek kidolgozásáért. Ebben viszont még a törvény újraszámozása előtti szakaszok szerepelnek, azaz a 13. szakasz helyett a 11/1. szakasz vonatkozó bekezdései, a 40. szakasz helyett pedig az 58/1. szakasz 2. bekezdésének c) pontja és 6. bekezdése. Talán mondanom sem kell, hogy az összehangolás hiánya mennyire megnehezíti a jogszabályok értését és alkalmazását!

A bemutatandó joganyag terjedelmes, ezért ebben az első részben a 7. törvény 13. szakaszának elvi és egyes részletező rendelkezéseit fogom ismertetni.

Az 1995. évi 36. közjegyzői törvény (a 2013. február 4.-i 72. Hivatalos Közlönyben jelentették meg újra ) 12. szakaszának d) pontja, majd a 149. szakasz 1. bekezdésének g) pontja a közjegyzők hatáskörébe utalta – egyebek mellett – bizonyos tények igazolását (certificarea unor fapte), éspedig akkor, amikor ezt az eljárást törvény írja elő, és amikor ezt a hatáskört más hivatalos szerv nem láthatja el. Ennyi és nem több szerepel a közjegyzői törvényben. Viszont a kataszteri törvény kimondja a közjegyzői illetékességet ebben az eljárásban, aminek lényege: ha a birtokos elismerten, bizonyíthatóan tulajdonosa egy ingatlannak, a közjegyző kiállította tényigazolás alapján tulajdonosként beírható a kataszteri nyilvántartásba, vagyis tulajdonjoga betáblázható. Ezt a 13. szakasz 1. és 2. szakaszában olvashatjuk. Feltételei a következők: a birtokost mindenki tulajdonosként tartja számon, e minőségét senki nem vitatja. Ezt a tényt azonban igazolnia kell, éspedig a helyi polgármester aláírta bizonylattal, amelynek modelljét az említett protokollum 3. mellékletében találjuk meg.

Az a birtokos tehát, aki ezt az eljárást igénybe szeretné venni, a területi kataszteri hivatalhoz fordul, és kérelméhez csatolja azokat a dokumentumokat, amelyeket a 13. szakasz alapján a hivatal amúgy is kérni fog. A legfontosabb az a kataszteri dokumentáció, amelyet egy földmérő/topográfus készít el, a birtokos kérelmező költségén, és amely összefoglalja a birtokosra és ingatlanára vonatkozó információkat. Ezt a dokumentációt a kataszteri hivatalnak ellenőriznie és láttamoznia kell. A dokumentációt ki kell majd függeszteni az ingatlan fekvése szerinti polgármesteri hivatal székhelyén, majd 30 nap eltelte után a kifüggesztés tényéről a polgármesteri hivataltól be kell szerezni egy erről szóló bizonylatot. Ebben annak is szerepelnie kell, hogy a dokumentáció és az egész eljárás ellen senki nem nyújtott be ellenvetést/panaszt. Az igazolásból ki kell derülnie annak is, hogy az ingatlan se nem állami, se nem önkormányzati köz- vagy magántulajdon, mert ezek nem esnek e törvény hatálya alá. (13. szakasz 8. bekezdés.)

Fontos bizonyíték - és ezt is csatolni kell -, az a közokirati formában készített birtokosi nyilatkozat, amelyben ő elismeri, hogy tulajdonosként használja/birtokolja az ingatlant, és házasságban él vagy sem. Előbbi esetben pontosítania kell azt is, hogy házastársával vagyonközösségben él-e vagy pedig ő (lesz) az ingatlan egyedüli tulajdonosa, ki kell jelentenie, hogy az ingatlant nem idegenítette el és nem is terhelte meg, az a polgári forgalomban van, és per tárgyát nem képezi. Ha a birtokos csak résztulajdonos, a nyilatkozatban meg kell jelölnie részarányának nagyságát is. Külön mellékelni kell még a birtoklás jogcímét igazoló bármilyen iratot, ha egyáltalán létezik ilyen, valamint a személyi kártyája, születési anyakönyvi kivonata és házasságlevele másolatát.

E dokumentumok, bizonyítékok alapján a helyi kataszteri hivatal az, amely a közjegyzőt a tényigazolás kiállításáért megkeresi, vagy pedig kivár a megkérés átküldésével, amennyiben igazolhatóan valaki a bíróságon támadta meg az eljárást. Ilyen esetben azonban a kataszteri hivatal iktatója (egykori elnevezéssel: telekkönyvvezetője) a 13. szakasz 4. bekezdésében foglaltak szerint jár el, azaz a kérelmező tényleges birtoklásánk tényét bejegyzi a telekkönyvbe, de ugyanoda bevezeti a panasz és a bírósági kereset benyújtásának tényét, illetve, ha a közjegyző az, aki elutasította a tényigazolás kiállítását, bejegyzi a közjegyző elutasító végzését is. Ennek azért van/lesz jelentősége, mert egy ilyen bejegyzés alapján, bizonyos feltételek későbbi teljesülése esetén a tulajdonjog mégis betáblázható lesz!

(Folytatjuk)