Theresa May e heti brüsszeli tárgyalásai világossá tették, ha eddig nem lett volna egyértelmű, hogy a londoni kormány „nagy terve” a megállapodás nélküli Brexit elkerülésére: a megállapodás elfogadása. Az egyre valószínűbb kudarc – az elkerülhetetlen gazdasági-pénzügyi következmények mellett – a növekvő észak-ír feszültség eszkalációjához vezethet.

Szerdán este újabb „konstruktív” megbeszélést tartott Jean-Claude Juncker bizottsági elnökkel a brit kormányfő. Theresa May maga minősítette ily módon az egyeztetéseket a Twitter-oldalán megosztott nyilatkozatban. Megfogalmazása szerint a tárgyalások célja brit részről a Brexit-megállapodás „jogi szempontból kötelező érvényű” módosítása úgy, hogy az „észak-ír backstop” ne szóljon meghatározatlan időre. Ebben „előrelépés” történt May szerint, bár nem részletezte, hogy ez miben áll konkrétan. Mindenesetre leszögezte, hogy „erre van szükség ahhoz, hogy a megállapodás átmenjen az alsóházon”.

Mit fed a backstop?

A tartalékmegoldást (angol szóval: backstop) Írország kérésére építették bele a tavaly novemberben létrejött Brexit-megállapodásba annak érdekében, hogy Nagy-Britannia EU-ból való távozása után elkerülhető legyen a fizikai határ visszaállítása az Írország és Észak-Írország között húzódó, mintegy 500 kilométeres szakaszon. A határellenőrzések visszaállítását a britek sem akarják, ennek ellenére a londoni alsóház mindeddig éppen a backstop miatt nem ratifikálta az EU tárgyalóküldöttségével kialkudott egyezséget.

A megállapodás szerint Észak-Írországra továbbra is érvényesek maradnának az egységes piaci szabályozások, amennyiben a Brexitet követően az Egyesült Királyság és az Európai Unió között nem jön létre új kereskedelmi megállapodás az átmeneti időszak 2020. decemberi lejártáig. Ennek köszönhetően az Észak-Írországból érkező termékeket nem ellenőriznék, hogy megfelelnek-e az EU-s standardoknak. A megállapodás részeként az Egyesült Királyság egésze átmenetileg tagja maradna a vámuniónak.

A megállapodást november 25-ei rendkívüli csúcstalálkozójukon megszavazták az EU-s tagállamok vezetői, Theresa May kormányának több tagja azonban tiltakozásképpen lemondott. A Konzervatív Párt és a londoni kabinet parlamenti többségét biztosító DUP (észak-ír unionista párt) ellenzi a tartalékmegoldást, mert szerinte az gyengítené Észak-Írország és az Egyesült Királyság többi része közötti szálakat. A kilépéspártiak ugyanakkor attól tartanak, hogy a backstop a gyakorlatban nem lesz átmeneti, és az Egyesült Királyságnak meghatározatlan ideig követnie kell az uniós szabályokat anélkül, hogy beleszólása lenne azok alakításába, illetve lehetősége nyílna új kereskedelmi megállapodásokat kötni harmadik országokkal.

A briteket nyilvánvalóan meglepte, hogy az EU kitart a tartalékmegoldás mellett. Erre az ír miniszterelnök is felhívta a figyelmet a napokban, kiemelve: számos kísérlet történt az ír határ kérdésének „kétoldalúsítására", de „az EU szilárd szolidaritást mutatott, csúnyán becsapva” azokat, akik a 27 tagállam megosztására játszottak. Magyarán backstop nélkül nincs kilépési megállapodás és nincs átmeneti időszak, ellenben lehet „kemény” Brexit, ami adott esetben akár káoszt is jelenthet.

Törékeny béke

Kilépési megállapodás hiányában az EU és Dublin abban a kényelmetlen helyzetben találja magát, hogy döntenie kell az ír–észak-ír határ és az ott átkelő áruk ellenőrzéséről.

Theresa May korábban jelezte: tartalékmegoldás hiányában Londonnak nem lesz lehetősége teljesíteni az észak-ír konfliktust lezáró 1998-as nagypénteki megállapodásban Észak-Írországgal szemben vállalt kötelezettségeit.

Az írek is attól tartanak, hogy a fizikai határ felállítása aláásná az alig két évtizede kialkudott békét. Ennek veszélyére figyelmeztet egy friss jelentés, amelyet Mark Daly ír szenátor állított össze két UNESCO-szakértő kutatásaira és elemzéseire alapozva. Ha egy megállapodás nélküli Brexit után bármiféle infrastruktúra megjelenik az ír határon, illetve vám- és/vagy biztonsági ellenőrzéseket vezetnek be, „az egyetlen kérdés az erőszak mértéke” – fogalmaz a jelentés. A dokumentum szerint Pat Dolan és Mark Brennan professzor kutatásai rávilágítanak, hogy az 1998-as nagypénteki megállapodás után – vagy kevéssel azelőtt – született fiatalok nem rendelkeznek közvetlen tapasztalatokkal az -szigetek élők mindennapjait korábban beárnyékoló erőszakról vagy az agresszió pusztító hatásairól; az „egyezség generáció” gyakran romantikus elbeszélések útján szerezte tudását a konfliktusról.

Már nem elméleti lehetőség a kemény Brexit

A Brexit miatt hirtelen megnőtt az Ír Köztársaságban a közvetlen külföldi tőkeberuházások összege. Több tucat nagyvállalat – köztük a Bank of America, a Barclays, a Citigroup és a Morgan Stanley – átköltözött vagy áthelyezte műveleteinek jelentős részét Londonból Dublinba. Az írek azonban arra számítanak, hogy a brit uniós tagság megszűnése általában véve negatív hatással lesz az ország gazdaságára. Attól tartanak, hogy a helyi cégek – amelyeket szorosabb szálak fűznek az Egyesült Királysághoz, mint a multikat – jobban megsínylik a Brexitet, főleg abban az esetben, ha egy megállapodás nélküli kilépés nyomán erősen leértékelődne a font. Ez olcsóbbá tenné a brit exportot, és csökkentené az ír vállalatok versenyképességét, ami munkahelyek megszűnéséhez vezethet.

A megállapodás nélküli Brexit logisztikailag is megterhelő lenne Írországnak, hiszen hatalmas mennyiségű árut kellene a vám- és állategészségügyi hatóságoknak ellenőrizniük. A dublini kormány már nemcsak elméleti lehetőségként számol a megállapodás nélküli Brexittel, hanem konkrét intézkedések készül – nyilatkozta a minap Leo Varadkar, Írország miniszterelnöke.

Kiüresedett a nagypénteki megállapodás

A helyzetet bonyolítja, hogy a nagypénteki megállapodás értelmében létrejött hatalommegosztási rendszer gyakorlatilag összeomlott Észak-Írországban. Két éve egy pénzügyi botrány miatt a republikánus Sinn Féin visszahívta miniszterelnök-helyettesét, Martin McGuinnesst, ezzel lemondásra kényszerítve a Demokratikus Unionista Pártot (DUP) képviselő Arlene Foster kormányfőt. Az ezt követő választásokon a korábbinál is szorosabb eredmény jött ki: mindössze 1200 voks választotta el a két pártot, amely azóta sem tud megegyezni a kormányalakításról. Ilyen körülmények között gyakorlatilag az észak-ír ügyekért felelős miniszter, rajta keresztül pedig London irányítja a kormányzást Észak-Írországban, ami átmeneti megoldásként elfogadható, de hosszabb távon a nagypénteki megállapodás kiüresítésével egyenértékű.

Másfelől az ír egyesülés megszűnt tabutémának lenni. A The Independent elemzése szerint már nem csak a republikánusok „mesélnek róla egy pipa mellett”, hanem „az elfuserált Brexit reális és logikus következményének” tűnik. A hagyományosan nem nacionalista pártok is elkezdtek közös projektekben gondolkodni a határ két oldalán, válaszként az alulról érkező társadalmi nyomásra.

Az ír fiatalok legnagyobb része az Európai Unióban képzeli el a jövőjét, és az elmúlt két év tárgyalásai során azt kellett látnia, hogy az EU-val folytatott sakkjátszmában Nagy-Britannia feláldozható „gyalogként” használja őket. Nem csoda tehát, hogy egyre inkább Dublinra és az EU-ra tekintenek, ahol egyenlő félként kezelik őket – állapítja meg a cikk, amely szerint Észak-Írországot megosztotta a Brexit, megnyitva a lehetőséget az egyesült Írország előtt.

Halasztás lehet a megoldás

Eddig az EU vezetői következetesen kizárták a kilépési megállapodás módosítását, viszont elképzelhetőnek nevezték olyan kiegészítő záradékok elfogadását, amelyek enyhíthetik egyes brit törvényhozók aggodalmait.

Lényegében olyan érveket kell Theresa May kezébe adni, amelyekkel meggyőzheti a kétkedő londoni törvényhozókat, ehhez pedig le kell szerelniük a Brexit-tárgyalások egyik kulcsfigurájává előlépett legfőbb ügyész érveit. Geoffrey Cox volt az, aki tavaly év végén a tartalékmegoldást „a pokol első bugyrának” nevezte, amelyből az Egyesült Királyság egyoldalú döntéssel nem léphetne ki, vagyis e formula meghatározatlan ideig érvényben maradhat. Másfelől az EU jogászai úgy vélik, ha az Egyesült Királyság egyoldalúan lemondhatná a backstopot, az éppen a záradék biztosítás jellegét szüntetné meg, vagyis azt, amiért a tartalékmegoldást kitalálták.

A megoldás az adott helyzetben – alig több mint egy hónappal a brit EU-tagság megszűnése előtt – a tárgyalások határidejének meghosszabbítása lenne. Az EU kész erre, az Egyesült Királyságnak csak kérnie kell. A halasztás még mindig jobb lenne, mint egy „rendezetlen válás” – jelezte Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke a Reuters által szerdán idézett interjúban.