A spanyol legfelsőbb bíróságon kedden elkezdődik a zendüléssel vádolt függetlenségpárti katalán vezetők pere, amely nemcsak a tartomány, hanem egész Spanyolország sorsát meghatározhatja.

Összesen 177 évi szabadságvesztést kér a spanyol főügyészség arra a 18 katalán kormányzati tisztségviselőre, törvényhozóra és polgári aktivistára, akit zendüléssel vagy hűtlen kezeléssel vádolnak a 2017. október elsejei, Madrid szerint alkotmányellenes függetlenségi referendum és utólag az autonóm közösség függetlenségének kikiáltása kapcsán. Kilenc vádlott több mint egy éve előzetesben várja a tárgyalást, őket február elsején átszállították Madridba, a per ugyanis a spanyol legfelsőbb bíróságon zajlik.

A legsúlyosabb büntetést, 25 év börtönt Oriol Junqueras volt elnökhelyettesre kérte az államügyészi hivatal, a Fiscalía. Ezzel szemben a spanyol igazságügyi minisztérium kötelékében működő úgynevezett államügyész (Abogacía General del Estado, egy párhuzamos vádhatóság) enyhébb minősítést javasolt: lázítást – a hazai jogban az alkotmányos rend elleni szervezkedés megfelelője lenne –, amiért legfeljebb 12 évi szabadságvesztés szabható ki.

A védelmek kérték a tárgyalás elhalasztását három héttel, hogy idejük legyen áttanulmányozni a bizonyítékokat és felkészülni a tanúk kihallgatására, a bíróság azonban elutasította ez irányú kérelmüket. A vádlottak jogi képviselői szerint a döntés a védelemhez való jog „nyilvánvaló és tényleges megsértése”. A vádlottak szabadon választhatnak, hogy spanyolul vagy katalánul tesznek vallomást, a bíróság ugyanakkor elutasította nemzetközi megfigyelők jelenlétét arra hivatkozva, hogy a tárgyalásokat élőben közvetítik.

Carles Puigdemont volt katalán elnök (tartományi kormányfő) nincs a vádlottak között, mivel hat másik gyanúsítottal együtt külföldre szökött, és a spanyol jog nem teszi lehetővé büntetőper lefolytatását in absentia, azaz a vádlott távollétében.

A királyt is beidézték volna

A bíróság tanúként beidézte Mariano Rajoy volt konzervatív miniszterelnököt, Soraya Sáenz de Santamaría egykori kormányfő-helyettest – aki a referendum idején a durva rendőrségi intézkedések „arca” volt –, valamint Cristóbal Montoro volt pénzügyminisztert. Artur Mas, Katalónia korábbi elnöke, Ada Colau, Barcelona polgármestere, Roger Torrent, a tartományi parlament hivatalban lévő elnöke, valamint Íñigo Urkullu baszk elnök neve szintén szerepel a tanúk listáján. A bíróság elutasította ugyanakkor Fülöp spanyol király beidézését.

Nem tehet tanúvallomást – videokonferencia keretében – a szökésben lévő Carles Puigdemont, aki a 2017-es referendum idején a katalán kormányt vezette. A politikus külföldre menekült a függetlenség 2017. október 27-ei kikiáltását követő madridi megtorlás elől, a szintén függetlenségpárti Katalán Köztársasági Baloldal (ERC) párt főtitkárával, Marta Rovirával és öt másik korábbi kormányzati tisztségviselővel.

A bíróság a védelem javaslatára meghallgat több külföldi tanút is. Köztük van Ana Gomes portugál szociáldemokrata és Ivo Vajgl szlovén liberális EP-képviselő, illetve a függetlenségi népszavazás lebonyolítását megfigyelő két nemzetközi szervezet képviselője.

„A demokrácia ellen folyik büntetőper”

A bebörtönzött politikusokat február elsejei elszállításuk előtt meglátogatta Quim Torra hivatalban lévő katalán elnök, az összegyűlt tömeg pedig megpróbálta megakadályozni a spanyol rendőröket, hogy elhagyják a foglyokkal az épületet – sikertelenül.

Albert Batet, a Junts per Catalunya (Együtt Katalóniáért – JxCat) szövetség szóvivője hangsúlyozta: a bebörtönzött politikusok azért mennek Madridba, hogy „Katalóniát védjék és elítéljék az államot”. „Az október elsejei referendumért ülnek a vádlottak padján, és velük együtt mindenki, aki elment szavazni. A demokrácia ellen folyik büntetőper” – tette hozzá.

Marta Vilalta, a Katalán Köztársasági Baloldal (ERC) szóvivője azt mondta: a katalán vezetők bilincsbe verve mennek Madridba, de „teljes dicsőség által övezve” jönnek majd haza. Hozzátette: azért emeltek vádat ellenük „amit jelentenek, gondolnak és képviselnek”.

Ezzel szemben az ellenzéki Ciudadanos elnöke, Albert Rivera azt hangoztatta, hogy a vádlottaknak „kétszer is meg kellett volna gondolniuk, mielőtt államcsínyt szerveztek, és szétszakították a katalán társadalmat”. Határozottan tiltakozott már a lehetőség ellen is, hogy a függetlenségpárti politikusok – egy esetleges elítélő bírósági határozat után – kegyelemmel szabaduljanak.

A spanyol kormány sorsa a tét – ismét

A katalán kormánykoalíció egyik pártja, a Katalán Köztársasági Baloldal élén továbbra is az egyik vádlott áll: Oriol Junqueras, Carles Puigdemont egykori helyettese. Amúgy az ERC képviselői a madridi törvényhozásban hozzájárultak tavaly nyáron Mariano Rajoy konzervatív kormányának menesztéséhez, és hatalomra segítették a szocialista Pedro Sánchezt. Utóbbi azóta kisebbségben, gyakorlatilag a szecesszionisták támogatásával kormányozza Spanyolországot, és kénytelen rájuk támaszkodni a kabinet működéséhez szükséges törvények elfogadásában is. Nem meglepő tehát, hogy a szociáldemokrata miniszterelnök elődjénél kevésbé durván viszonyult a katalánokhoz.

Sánchez visszavont több óvást, amit még az előző kormány nyújtott be különböző katalán törvények ellen. Újraindította a 2011-ben felfüggesztett intézményes párbeszédet Madrid és Barcelona között, valamint konkrét egyezséget ajánlott a katalánoknak olyan kérdésekben, mint az infrastruktúra és a közszolgáltatások. Hozzájárult ahhoz, hogy az előzetes letartóztatásban lévő katalán vezetőket otthonukhoz közelebbi börtönökben tartsák fogva, sőt miniszterei a szabadon bocsátásuk mellett érveltek, nyitva hagyva egyúttal a lehetőséget, hogy kedvezőtlen ítélet esetén kegyelmet kapjanak.

A 350 fős madridi kongresszusban mindössze 84 saját képviselőre támaszkodó szocialista kormányfő helyzete rendkívül törékeny. Egyik felől a konzervatívok és a liberális Ciudadanos támadja a katalánokkal szembeni, szerintük túlságosan puha politikája miatt, másik felől a függetlenségpártiak nyomást gyakorolnak rá, hogy járuljon hozzá egy újabb, ezúttal megkérdőjelezhetetlen törvényességű referendum kiírásához. Ellenkező esetben a kormány aligha tudja átvinni a parlamenten a 2019-es költségvetést, kudarc esetén pedig jóformán elkerülhetetlen az előrehozott választások kiírása.

A kormányfő szorongatott helyzetével függ össze, hogy Sánchez néhány napja teljesítette az elszakadáspártiak egyik régi követelését: elfogadta egy közvetítő kinevezését, aki moderátorként működne az unionisták és a függetlenségiek tárgyalásain. Részletekről nem állapodtak meg a közvetítő személyét vagy hatásköreit illetően, viszont Pablo Casado, a konzervatív Néppárt elnöke már a bejelentésre hazaárulónak titulálta a miniszterelnököt, aki „engedett a szeparatisták zsarolásának”, és ezzel az 1981-es államcsíny óta „legsúlyosabb válságba taszította a spanyol demokráciát”.

Az ellenzéknek túl puha, a katalánoknak túl kemény

Az ellenzék előrehozott parlamenti választásokat sürget. Ha ebben nem járna is sikerrel, májusban – az európai parlamenti választásokkal egy időben – helyi és regionális választások lesznek Spanyolországban. Sánchez katalánokkal szembeni puha politikája máris visszaütött: megfigyelők (és egyes spanyol szociáldemokraták) ennek a számlájára írják a szociáldemokraták andalúziai térvesztését és a szélsőjobboldali Vox párt előretörését.

Közben a katalán függetlenségpártiak sem elégedettek. Az államügyész javaslatát nem tekintik békülékeny gesztusnak, számukra csak a vádak elejtése vezethetne a feszültségek enyhüléséhez. Másrészt attól tartanak – egy név nélkül nyilatkozó szecesszionista törvényhozó szerint –, hogy Sánchez kormányzása lehűti a néppárti Rajoy idején felkorbácsolt kedélyeket, azt pedig készek mindenáron megakadályozni.

Ha elítélik a vádlottakat, ami nagyon valószínű, az megerősíti a katalánok azt a hitét – ami egyébként a függetlenedési törekvéseket „fűti” –, miszerint a spanyol államot lehetetlen megreformálni. A február 12-én kezdődő per a 2017-esnél is súlyosabb alkotmányos válságba vezetheti Spanyolországot.