Gyulafehérvári Határozat nemzeti közösségekre vonatkozó rendelkezéseit olyan erdélyi románok javasolták, akik maguk is megszenvedték a kisebbségi létet az Osztrák-Magyar Monarchiában. Ezeket a megoldásokat emelte be az RMDSZ a hétfőn iktatott törvénytervezetébe – nyilatkozta a Maszolnak adott interjúban Kelemen Hunor. A szövetségi elnök „legalább egy racionális vitát” szeretne a parlamentben a jogszabályról.

Hétfőn iktatta az RMDSZ a parlamentben az 1918-as Gyulafehérvári Határozatnak a nemzeti közösségekre vonatkozó rendelkezéseit jogi nyelvre lefordító tervezetet. Ezt máris támadta Marius Pașcan ellenzéki szenátor és Dacian Cioloș volt kormányfő, egy parlamenten kívüli párt elnöke. Mi a válasza a vádjaikra?

Marius Pașcan kijelentéseire nincs mit válaszolnom, ezek megszokottá váltak. Semmi újdonságot nem hoz, a saját butaságait ismétli folyamatosan. Dacian Cioloș nyilatkozatát azért mégis érdemes kommentálni, mert ő saját magát, illetve mások őt olyan új politikusként próbálják beállítani, mint aki európai, progresszív szemléletet képvisel, ő maga a megtestesült modernizáció a politikában. Hát erről szó sincs. Egyrészt ugyanolyan régi, mint a többiek, hiszen a politikában van több mint 20 esztendeje. Másrészt pedig ha ez a haladó, európai szellemiség, amit Cioloș képvisel, akkor inkább nem kérünk belőle. Enklavizálásról beszél, kéri, hogy vonjuk vissza a törvénytervezetünket, még vitát sem akar róla, nemhogy értelmes, racionális érveket hozzon fel ellene. Ez azt mutatja, hogy Dacian Cioloș semmiben sem különbözik azoktól a politikusoktól, akik a magyar ügyet szőnyeg alá sepernék, és akiket a magyarok csak akkor nem zavarnak, amikor a lélegzetvételen kívül egyebet nem tesznek. Ilyen értelemben Cioloș hozzáállása ehhez a kérdéshez sokkal tanulságosabb.

Mi volt a szándéka az RMDSZ-nek a törvénytervezet beterjesztésével?

Mi már 2014-2015-től, az első világháború kitörésének centenáriumi évétől folyamatosan kértük a román többséget, és írott javaslatunk is volt arra, hogy kezdődjön egy párbeszéd a kisebbségben élő nemzeti közösségek helyzetének rendezéséről. Erre azóta sem kaptunk választ. Úgy gondoltuk, hogy 2018 az az év lehet, amikor próbálunk a jövőről beszélni és a többség-kisebbség viszonyt úgy rendezni, ahogy az erdélyi románok látták ezt 2018-ban, az egyesülést kimondó gyulafehérvári dokumentumban. Vártunk egy gesztust. Többször is nyilvánosan elmondtuk, hogy a román politika a belső jogrend részévé kellene hogy tegye azokat a Gyulafehérvári Határozatban megfogalmazott pontokat, amelyek a nemzeti kisebbségi közösségek identitásának a megőrzésére vonatkoznak. Ezt azért tartom fontosnak, mert olyan erdélyi románok javasolták hosszú vita után, aki az egyesülést végrehajtották, és akik maguk is megszenvedték a kisebbségi létet az Osztrák-Magyar Monarchiában. Ők pontosan tudták, hogy kisebbségben egy nemzeti közösségnek milyen problémái vannak a 20. század elején, és ezekre melyek a jó megoldások. Ezeket a megoldásokat javasolták tulajdonképpen a Gyulafehérvári Határozatba. És mi azt mondtuk, hogy ezeket kellene a belső jogrend részévé tenni. Miután láttuk, hogy senki semmilyen gesztust nem akar tenni ebben az irányban, a párbeszéd csak formális, akkor azt mondtuk, hogy megtesszük mi ezt a gesztust. Novemberben kidolgoztunk egy elveket tartalmazó kerettörvényt, amelyet követnie kellene sok részletes más jogszabálynak. A gyulafehérvári dokumentum kisebbségekre vonatkozó részét a 21. század elejének politikai-társadalmi kontextusához igazítottuk. A tervezet múlt héten már elkészült, de nem akartuk december elseje előtt iktatni a parlamentben, hogy elkerüljük azokat a vádakat, hogy a románoknak a nemzeti ünnepre való előkészületeit megzavartuk. Így december 3-án, hétfőn iktattuk.

Elhangzott az a vád is, hogy nem volt véletlen az RMDSZ időzítése, mert éppen a törvény iktatásának napján vesztette el a koalíció a többséget a képviselőházban.

Az időzítésünknek semmi köze ahhoz, hogy hétfőn a nagyobbik kormánypárt elveszített négy képviselőt és ezáltal a többséget is az alsóházban. Jelenleg két szavazatuk hiányzik a többséghez, de ez az ő problémájuk, és ahogy én látom, meg fogják oldani. Amit mi javasoltunk, az hosszú távra szól: garanciát arra, hogy a nemzeti közösségek biztonságban tudják az identitásukat ebben az országban. Az égvilágon semmi köze sincs a tervezetünk időzítésének a parlamenti erőviszonyokhoz, s ezt tudja Dacian Cioloș is, és tudja mindenki, de manipulálnak, ahogy tudnak. Egyébként a koalíciónak a két ház együttes ülésén, amely a bizalmatlansági indítványról vagy a költségvetésről is szavaz, megvan a többsége. A szenátusban 69 fő a többség, a PSD-ALDE-nek pedig 88-89 szenátora van.

Hogyan látja a törvénytervezet további sorsát?

A tervezet a törvényhozási eljárásokat követi. A házbizottság iktatta, várhatóan a jövő héten kiosztja a szakbizottságoknak véleményezésre és jelentéstételre, illetve elküldi a kormányhoz és a Törvényhozói Tanácshoz is véleményezésre. Az utóbbi véleményezések várhatóan valamikor január folyamán, februárban fognak megérkezni. Tehát ez a törvénytervezet a legjobb esetben is legkorábban februárban kerülhet a szakbizottságok elé.

A kormánypártok részéről, akár informálisan, kaptak-e valamilyen visszajelzést a tervezetről?

Nem kaptunk. A tervezetről nem egyeztettünk sem a kormánykoalícióval, sem az ellenzékkel, mielőtt iktattuk. Akkor fogunk erről érdemben tárgyalni, amikor a szakbizottságok elé kerül. Ha lesz egyáltalán, akivel tárgyalni róla. Mert járjunk a lábunkkal a földön. A reakciókból megítélve előre látom, hogy a román pártok ellene fognak szavazni. Megtörténhet, hogy egy civilizált vitára lesz lehetőségünk, de a szavazatokat illetően illúzióink, elvárásaink nincsenek. De ez a történet ebben a pillanatban arról szól, hogy beszéljünk, vitázzunk ezekről a kérdésekről, próbáljuk meg az érzelmeket valamennyire zárójelbe tenni. Tetszik vagy nem, ebben az országban fogunk élni, és a lélegzetvételen kívül egyebet is szeretnénk tenni. Úgy látom, bármit teszünk, a nagy többséget zavarja. Soha nem megfelelő az időpont. Hogy nem lehetett száz év alatt időpontot találni a kisebbségek helyzetének rendezésére?

Emlegette, hogy írásos javaslatuk is volt korábban a többség-kisebbség viszonyának rendezésére. Ez volt az a bizonyos paktumtervezet, amit az államfőhöz és a parlamenti pártokhoz is eljuttattak. Ennek mi lett a sorsa?

Ezt 2015-ben terjesztettük elő, de még választ nem kaptunk. Elutasítás sem volt, senki nem mondta, hogy nem ért egyet. Olyasmiket hallottunk, hogy „most választási év van, nem alkalmas, centenárium van nem alkalmas”, de nem mondták azt, hogy nem. Ez a „nem foglalkozunk vele, szőnyeg alá söpörjük” attitűd az, ami a román politikusok viszonyulását a legjobban leírja. Jövőre pedig ismét választási év van.

A centenáriumi évek csúcspontját a múlt szombati események jelentették. Voltak-e RMDSZ-elnökként félelmei a december elsejei rendezvénysorozattal kapcsolatban, és ezek mennyire igazolódtak be?

Az előző évekből kiindulva voltak aggodalmaink, amikor 2018-ra készültünk. De végül romániai viszonylatban normálisan zajlottak le az ünnepségek. Ebben benne volt nyilván az is, hogy a román politikusok inkább egymással voltak elfoglalva, egymásnak feszültek a nemzeti ünnepükön is. De hát ez az ő problémájuk, nem a miénk.