Ez az ügy évekkel ezelőtt kezdődött, amikor a Hunyad megyei Marosnémeti településen fekvő egykori udvarház/kastély örökösei a 2001. évi 10. törvény alapján visszaigényelték az örökhagyójuktól elvett ingatlant. Nem volt egyszerű; pert kellett indítaniuk az ingatlant utolsóként használó jogi személy ellen. Harmadfokon jogerősen megnyerték a pert, s a hozott döntés alapján a jogi személy felettes szerve kiadta a visszajuttató határozatot. Csakhogy, mivel a visszaigénylő örökösök nem voltak román állampolgárok, az épületeket tulajdonba, a hozzátartozó belterületet, ami nem minősül mezőgazdasági területnek, csak különleges használatba (in folosinta speciala) kapták vissza. Ehhez a döntéshez a jogalapot a 2002. évi 184. sürgősségi kormányrendelet II. címének II. szakasza szolgáltatta, amelyet két évre rá a 2004. évi 48. törvény, kiegészítésekkel, jóváhagyott.

Tudni kell, hogy a külföldi állampolgárságú személyek területszerzését a hazai törvények tiltották, és ezt a restitúció alá eső ingatlanoknál is tiszteletben kellett tartani, alkalmazni kellett. De mivel az épületeket vissza lehetett adni, a hozzátartozó terület jogi helyzetének rendezéséhez egy olyan jogi megoldást kellett kigondolni, ami a rendelkezési jogon kívül a tulajdonjog másik két részelemét: a birtoklást és a használatot az épületet visszaszerző tulajdonosnak biztosította. Ez az a különleges használati jog, amelyet az ilyen helyzetben lévő- ismétlem-, a román állampolgársággal a visszaigénylés idején nem rendelkező kárpótolt személyeknek biztosítani lehetett.

Itt vetem közbe, hogy a fent említett jogszabály mellett a külföldi állampolgárságú személyek területszerzésének szabályait a 2005. évi 312. törvényben (3- 5. szakasz) rendezték oly módon, hogy az Európai Unió állampolgáraival szemben - akik sem lakóhellyel, sem tartózkodási hellyel nem rendelkeznek Romániában vagy valamelyik uniós ország területén, az 5 év türelmi idő (moratórium) letelte után, amit Romániának az Unióhoz történő csatlakozásától számítanak, s akik e területet másodlagos székhelyként kívánják használni - a területszerzési tilalmat feloldották, azaz őket e tekintetben a román állampolgárokkal megegyező jogok illetik meg (4. szakasz).

A harmadik országok állampolgárainak (tehát az Unión kívüli államok polgárainak) területszerzését továbbra is nemzetközi szerződésben rögzített szabályok és a kölcsönösség elve alapján rendezik. Azért említettem ezt a törvényt is, mert az épületeket teljes tulajdonba és a hozzájuk tartozó területet különleges használatba visszaszerző örökösök kettős, ausztrál és magyar állampolgárok, tehát, ha kérelmük helyben hagyása idején a területet tulajdonba nem kaphattak vissza, jelenleg, a területszerzési moratórium lejárta után, mint magyar, tehát uniós állampolgárok (is), már nem esnek az említett területszerzés tilalma alá. Csakhogy a 312. törvény ezt a helyzetet nem szabályozza, nincs benne egy olyan rendelkezés, hogy az uniós állampolgároknak ez a különleges használati joga a moratórium lejárta után tulajdonjoggá alakul át, s ezt milyen hatóság fogja kimondani, hogy ezt telekkönyvezni is lehessen.

A 184. sürgősségi kormányrendeletre visszatérve, a II. cím II. szakaszának 3. és 4. bekezdése érdemel figyelmet. A 3. bekezdés azt mondja ki, hogy amennyiben a különleges használati jog címzettje e jogát román állampolgárnak vagy román jogi személynek idegeníti el, nála, a vevőnél, a megszerzőnél ez a használati jog tulajdonjoggá változik át (se converteşte în drept de proprietate). A 48. törvénnyel beiktatott 4. bekezdés pedig azt az esetet szabályozza, amikor a különleges használati jog címzettje időközben megszerzi a román állampolgárságot, mely esetben is a használati joga tulajdonjoggá alakul át.

Sem az egyik, sem a másik jogszabály nem rendezi viszont a jogeset alanyainak helyzetét, akik ma sem román állampolgárok, és akik ezért nem rendezhetik területük jogi helyzetét a 184. sürgősségi kormányrendelet alapján, és akiket kihagytak a 312. törvényből is, bár ha most szeretnének itt területet vásárolni, és ha ez nem mezőgazdasági rendeltetésű, mint magyar (uniós) állampolgárok, ezt kötöttség nélkül megtehetnék. Joghézag van itt a javából, amit orvosolni kellene egy kiegészítő rendelkezés beiktatásával akár mindkét említett jogszabályba, aminek az lenne a lényege, hogy azok a személyek, akik az eddigi restitúciós törvények alapján a visszakapott belterületükre, ami nem mezőgazdasági rendeltetésű, csak különleges használati jogot szereztek, a törvény erejénél fogva kérhetik a telekkönyvtől (mai nevén a kataszteri hivataltól) a tulajdonjog betáblázását, mert a használati joguk tulajdonjoggá változott át. Az is elképzelhető, hogy azt a hatóságot hatalmaznák fel egy kiegészítő végzés, határozat a fentieket elrendelő meghozatalára, akik eredetileg visszaszolgáltatták, akkor tulajdonba, a területen fekvő épületeket. Meggyőződésem, hogy egy valós, ugyanakkor nem szokványos, de nem is egyedi esetet mutattam itt be, amelynek sorsát, változásait – bevallom – évek óta figyelemmel kisérem. Szóba jöhetne esetleg egy ténymegállapító polgári per indítása is, de kifejezett törvényi előírás, felhozható jogalap hiányában egy ilyen perben biztosra menni nem lehetne!