keresés

Kinek fütyöl?

Több mint egy hete tartanak a tiltakozó megmozdulások Bukarestben és az ország nagyvárosaiban. A más alkalmakkor oly gyorsan és frappánsan nyilatkozó államfő, Traian Băsescu hallgat, legalábbis e jegyzet megírásának idejéig nem tartotta fontosnak, hogy érdemben nyilatkozzon a leváltását sürgető ezrek követeléséről. Pedig két héttel korábban még nagyon aktív volt, betelefonált egy televíziós műsorba, és háromnegyed órán keresztül leckéztette az Egészségügyi Minisztérium helyettes államtitkárát, Raed Arafatot. A nagy csend és a PDL hangszín-váltása, a párbeszéd fontosságának hirtelen felfedezése két dolgot jelenthet. Vagy arra utal, hogy a hatalom berkeiben valami megváltozott, valószínűleg érzik, hogy ezt a tiltakozó-hullámot nem lehet erőből legyűrni és kompromisszumos megoldásokat keresnek (az egészségügyi törvénytervezet visszavonása, Arafat visszahelyezése), vagy mindössze időt akarnak nyerni, amíg ellentámadásba lendülhetnek (ennek a jele lehet a csendőrségnél tervezett elbocsátások felfüggesztése, illetve az elmaradt bérek hirtelen kifizetése).

Bárhogyan is legyen, az elnöki hallgatás zavart okozott a PDL vezetésében. Egyesek mérhetetlen arroganciával és vulgáris minősítésekkel sajnálták le a tüntetőket (lásd: Iulian Urban szenátor vagy Teodor Baconschi külügyminiszter kommentárját), mások a társadalmi párbeszédet sürgették és a kormányzat nyitottságát hangsúlyozták (Sever Voinescu parlamenti képviselő, a párt szóvivője, Raluca Turcan parlamenti képviselő, a művelődésügyi szakbizottság elnöke), ismét mások a hallgatásban is követték vezérüket. Elena Udrea regionális fejlesztési és turisztikai miniszter még az idegenforgalmi díjkiosztó ünnepséget is lefújta, pedig már a szervezést lebonyolító céggel megkötötte a szerződést; saját blogját, amelyben rendszeresen tudósított a szaktárca megvalósításairól, elhanyagolta, az utolsó bejegyzés január 13-ai, vagyis épp arra a napra esik, amikor kezdődtek a tüntetések.

A péntek 13-ika tehát, úgy tetszik, valóban szerencsétlen nap. Kormánypárti források szerint az események azoknak a malmára hajthatják a vizet (Vasile Blaga, Ioan Olteanu), akik már régebben szorgalmazzák a kormányátalakítást. Ők úgy vélik, hogy a kabinet legnépszerűtlenebb embereinek (Baconschi, Vreme, Ariton, Ialomiţianu) a beáldozása legalábbis átmenetileg lecsillapíthatná a kedélyeket.

A hatalom válaszának hiányát, illetve ellentmondásos reakcióit azonban az ellenzéknek nem sikerült hatékonyan kiaknáznia. Bár csütörtökön szervezett egy, a hazai körülményekhez és az alacsony hőmérséklethez képest látványos tüntetést, ez ideig nem tudta magát elfogadtatni a civil tüntetőkkel a kormány életképes és hiteles alternatívájaként.

Azt hiszem, hogy a jelenlegi patthelyzetnek az a kulcskérdése. Ha ugyanis az USL megtalálja az utat a civil társadalomhoz és be tud illeszkedni a spontánul kezdődött, de egyre szervezettebben zajló tüntetési hullámba, akkor semmi sem akadályozhatja meg elsöprő sikerét a következő választásokon, legyenek azok összevontak vagy előrehozottak. A hatalom értelmiségi vezetői ösztönösen épp ezt a kapcsolódást próbálják megakadályozni – olykor diverziós módszerekkel is –, de egyelőre nem tudták összeugrasztani a politikai és a civil ellenzéket.A kérdés annál is érdekesebb, mert néhány nap késéssel ugyan, de a magyar civilek is szervezkedni kezdtek. Egy közösségi portálon terjedő kezdeményezés „Fütyüljük ki őket” jelszóval az utcára hívta a magyarokat. A Magyar Polgári Párt háromszéki szervezete sietett a mozgalom mögé állni, és azt nyilatkozta, hogy támogatja az országban zajló békés tüntetéseket, ami azért különös, mert mindeddig Traian Băsescu mellett kampányoltak. Lehet azonban, hogy a magyar civilek és az MPP ráleltek a magyar–román közeledés közös nyelvére: a füttyre, ami mindkét nyelven ugyanúgy szól, sőt még a baloldali és a jobboldali füttyszavakat sem lehet megkülönböztetni. Ha a mozgalom sikeres lesz, akkor az USL a kormánynak idézheti Arany Jánost: „(Jobb felől üt), nekem fütyöl,/.(Bal felől üt) s nekem fütyöl: /Elmehetnek.”

  vélemény