A magyar irodalmat a románság körében népszerűsítő Fehér Holló Román–Magyar Médiaklub keretében mintegy harminc román és magyar kisdiák állt rivaldafénybe a hétvégén Kolozsváron a Rádió Nagytermében, hogy olyan népszerű verseket tolmácsoljanak román nyelven, mint A walesi bárdok vagy József Attila Mamája.

A román diákok megilletődve adták elő A walesi bárdok románra fordított változatát, még a stílszerű királyi öltözék elkészítésére is volt gondjuk. József Attila Mamája is teknő (lavór) mellől szólt román nyelven, míg a magyar gyerekek George Coșbuc Mamáját szavalták, magyarul, rokka-közelben.

A Fehér Holló Médiaklub szervezésében  lezajlott, a Félkancsak keresztolvasás nevet viselő gálán az ún. Küldőkönyvtár regáti olvasóit is színpadra szólította Szabó Csaba újságíró, az egyesület elnöke, hogy a krajovai, konstancai és bukaresti Karinthy-, Kosztolányi-, Esterházy- és Gárdonyi-rajongóknak lehetőséget adjon a románra fordított magyar irodalmi remekek bemutatására.

Kiderült: a Bánk bán témája egzotikum a krajovai olvasó számára, Krúdy pedig főleg gasztronómiai írásaival hódít. A bukaresti olvasók sajátos kapcsolatokat véltek felfedezni Karácsony Benő és Rejtő Jenő életfelfogása között. Volt olyan olvasó is, aki elmondta, nem minden magyar író nyerte el a tetszését. A kedvenc – legalábbis a regáti olvasók körében –  továbbra is a Pál utcai fiúk, az Aranysárkány és az Egri csillagok román változata.

A diákprodukciókat elválasztó szünetekben két díjat is átadott a Fehér Holló Médiaklub. A Magyar Újságírók Romániai Egyesülete által frissen díjazott volt televíziós szerkesztő, Márkus Etelka számára Sevecsek Renáta rádiós műsorvezető adta át a szimbolikus Díszmadár-pólót, amivel a díjazott belépett a román–magyar kapcsolatok (ki)alakításában ügyködő Fehér Hollók közé.

A Fehér Holló Médiaklub által alapított Hollófióka pályakezdő-díjat a Szabadság ifjúsági melléklete, a Bonifácz újságírócsemetéje, Mátyás Orsolya kapta, aki az oklevelet és a 300 eurós díjat Dézsi Ildikó kolozsvári napilapszerkesztőtől vehette át.

A román és magyar gyerekeknek a „keresztolvasás” iránt megnyilvánuló valós  érdeklődését mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy azonnal rigmust faragtak a folyosón: „Edwárd király, angol király, románul dumál”.