Friedrich Merz neve Németország határain túl kevésbé ismert, bár ő maga a merkeli tizenhat évet megelőzően meghatározó szerepet játszott az ország politikai életében. 2000 és 2002 között a CDU-CSU frakcióvezetőjének s egyben az akkori ellenzék vezérének számított. A pártelnöki tisztségért folyó küzdelemben azonban alulmaradt ellenfelével, Angela Merkellel szemben. Angela nem is késlekedett eltávolítani a frakcióvezetői pozícióból, majd közvetve a pártelitből is.

A közismerten konzervatív, katolikus családból származó Merz a gazdasági életbe vonult vissza, ahol tiszteletre méltó vagyonra is szert tett. Egyébként (magánrepülőgépe és nem politikusként, hanem cégvezetőként szerzett jelentős vagyontárgyai ellenére is) a polgári középosztály tagjának tartja magát. Származása szerint is az: apja, szülővárosának, Brilonnak gimnáziumi tanára, anyai ági nagyapja, a befolyásos családból származó Paul Sauvigny pedig a város polgármestere volt.

Angela Merkel hatalmának utolsó éveiben visszatért a pártba. Angela Merkelnek a pártelnöki funkcióból való visszavonulását követően – korábbi népszerűségére is alapozva – háromszor is kísérletet tett a CDU elnöki funkciójának megszerzésére. Addig azonban, amíg Angela Merkel kancellár maradt, erre semmi esély sem volt, hiszen a 101 tagú választmány képviselői, akiket kivétel nélkül Angela Merkel juttatott pozíciójukba, kísérleteit sorra meghiúsították.

Angela Merkelnek a CDU választási vereségét követő végleges visszavonulását követően azonban a pártelnök megválasztásában a tagság (az úgynevezett bázis) is szóhoz juthatott. Miután Merz 62,13 százalékkal legyőzte az – önmagukat Angela Merkel követőiként pozicionáló – ellenfeleket: Norbert Röttgent (25, 81 százalék) és főként Merkel kedvencét, kancellári hivatalának egykori vezetőjét, Helge Braunt (12,6 százalék), a választmánynak sem volt más lehetősége, mint akceptálni a döntést.

Ezzel Merz gyakorlatilag ismét az ellenzék vezérévé vált.

A korábban Angela Merkel által „kézivezérelt” német sajtó a fordulatot (legtöbben Helge Braun megválasztását várták) meglehetősen fanyalogva fogadta. A Der Spiegel sajtószemléje Merzet – címében is – „A tegnap és nem a jövő emberének” minősítette. Vannak lapok, melyek azzal nyugtatják meg olvasóikat, hogy a CDU már nincs hatalmon, pusztán egy ellenzéki párt.

A Der Standard a fordulatot azzal magyarázza, hogy a német közvélemény egy jelentős része „kemény emberre” vár. A Volkstimme Merzet „ország nélküli királynak” nevezi. Vannak azonban olyan lapok is, melyek megválasztásától a politikai légkör megtisztulását, új arcok felbukkanását várják. S még a Merz ellenfeleként közismerté vált Markus Söder bajor miniszterelnök uralta Bajorország vezető konzervatív lapja, a Münchner Merkur is úgy vélekedik, hogy „A CDU-tagok Merkel 16 éve után az Unió átformálásába vetik reményüket, mely a polgári-konzervatív eszmék híveinek is ismét szellemi hajlékot kínálhat… Merznek Bajoroszágban is szép számmal akadnak hívei.”

Megválasztását követően maga Merz is a Merkel-korszak végérvényes lezárulásáról beszélt.

És joggal utalt arra, hogy mostantól a párt alapszervezeteinek nagyobb beleszólása lehet a pártközpont döntéseibe. Azaz nem az elnök által „válogatott” választmány, hanem a választóközönség akarata fog teljesülni. Mindez szinte már közvetett utalás volt arra is, hogy korábban is közismert népszerűségének dacára Angela Merkel módszeresen a saját híveiből összeállított választmány döntéseire alapozva tartotta távol a pártelnöki funkciótól.

Merkel manipulációit Merz választmányban maradt hívei, köztük Wolfgang Schäuble sem tudták ellensúlyozni. Háromszor szenvedett vereséget, 2018-ban, 2020-ban és 2021 elején. Ugyanez év decemberében, a Merkel végleges visszavonulását követő napokban végképp kiderült, hogy a párttagok szíve más ütemre dobog, mint a CDU bürokratáié.

A szavazótábornak olyan ellenzéki vezetőre volt szüksége, aki a következő választási ciklust megelőzően egy valóban demokratikus német társadalom konzervatív erőit mozgósítva és önbizalomra ébresztve veheti fel a versenyt a végső fokon a merkeli hagyatékot tovább vivő, a választók akaratát semmibe vevő pártelittel szemben, mely a brüsszeli bürokrácia vezetési stílusára is erőteljesen rányomta bélyegét.

Azt is mondhatnók, Merz megválasztása Németország szempontjából egyelőre nem túl nagy lépés, de távlatilag Európa szempontjából is meghatározónak bizonyulhat.