Nem gondolta túl a keleti szomszédunkban zajló honfoglaló háborút Marcel Ciolacu szociáldemokrata pártelnök – december elsején egy televíziós interjújában a román nemzeti álom kiteljesülésének fontosságát jelentette be. Nyilván nem elsősorban Románia, hanem a posztszovjet Moldovai Köztársaság orosz agresszióval szembeni biztonsága miatt.

Igaz ugyan, hogy a két ország politikusai nem először kezdenek nemzetegyesítési szólamokba – legutóbb márciusban George Simion, majd később Iurie Leanca volt moldovai miniszterelnök beszélt erről –, hangsúlyozva: alapvető jog az egyesülés, hisz rendkívül igazságtalan az, hogy a nemzet elszakadva él egymástól. Mi több, négy évvel ezelőtt a parlament gyakorlatilag kimondta, hogy amennyiben Moldova is úgy akarja (majd), Románia keblére öleli a Pruton-túli elveszített testvéreket.

A kisebbségi önrendelkezés precedensétől rettegő Bukarest tette mindezt annak ellenére, hogy számára nem létezik Koszovó, és a politikai közbeszéd szintjén a gagauz autonómia sem működik.

Marcel Ciolacu kijelentése azonban nem csak ezért rossz tréfa. Geopolitikai szempontból Ukrajna után a Moldovai Köztársaság számít a térség legforróbb pontjának – ha pedig a hőn áhított egyesülés Transznisztriát is érintené (és nemzetközi jogi értelemben, miért ne érintené), gyakorlatilag hadat üzennénk (népakarat ide vagy oda) Moszkvának.

A szociáldemokrata pártelnöknek minden bizonnyal nem sikerült megértenie a bukaresti NATO-találkozón elhangzott üzenetek lényegét, mással nem lehet magyarázni, hogy miért szajkóz egy olyan egyesülést, amelyet az érintettek nem akarnak – a moldovai lakosság mindössze 34 százaléka unionista a legfrissebb felmérések szerint. Romániában az Avangarde márciusi mérése szerint a lakosság 11 százaléka mondta, hogy támogatná a két ország egyesülését, 33 százalékuk ellenezte, 42 százalékuk pedig nem tartaná időszerűnek.

A legutóbbi hivatalos külpolitikai nyilatkozat a lélekben való egyesülést, azaz a szomszédos ország uniós csatlakoz(tat)ása a prioritás Bukarest számára. A két ország egyesülése (még ha elsősorban Moldova Oroszországtól való megvédése is a cél) gyakorlatilag azt jelentené, hogy Románia felül egy puskaporos hordóra, egyik kezében égő fáklyát, másikban pedig kanócot kezd el lobogtatni. Abba pedig most hadd ne menjünk bele, hogy ha a magyar közösség részéről mutat rá valaki arra, hogy a határok átrajzolása annak idején nem volt igazságos, a román fél csak az öncélú újrarajzolást tartja járható útnak. Az a magyar, aki ilyenre merészel gondolni, az irredenta, revizionista, belügyekbe való beavatkozás, az egy és oszthatatlan nemzetállam eszméjének a megkérdőjelezője stb.

Egyébként meg nem a köldökzsinór elvágásáról van szó – Románia felvállalhatja a moldovai románok támogatását, ahogy teszi azt Magyarország is az erdélyi magyarokkal, de ahogy, egyébként teljes joggal, az Orbán-kormánytól elvárja azt, hogy a segítségnyújtás átlátható és ne öncélú legyen, ugyanúgy Bukarestnek is kötelessége a NATO és az Európai Unió érdekeit szem előtt tartva építeni a Chișinăuval való kapcsolatait.

Ezért is hajmeresztő – még december elsején is – a legnagyobb kormánypárt elnöke részéről a moldovai egyesülést propagáló kijelentés, amely elfeledi azt, hogy az orosz hadsereg a mai napig jelen van Transznisztriában. Gondolom fölösleges emlékeztetni bárkit is a Kreml Európa-ellenes viselkedésére. Ahogy arra is, hogy a gagauzok révén már nemcsak Moszkva, hanem Ankara is ferde szemmel nézné a nagy nemzetegyesítési projektet, amelynek gondolata, bármilyen furcsán is hangzik, ellentétes Románia nemzeti érdekeivel, mi több, ezek a lépések aláássák az ország biztonságát.

Nem az erdélyi magyarok jelentik tehát a nemzetbiztonsági kockázatot Románia számára. Nem Csoma Botond parlamenti képviselő gyulafehérvári nyilatkozatot felemlegető parlamenti felszólalása a provokáció, és még csak nem is a Diana Șoșoacă-féle árulózás. A kormány nagyobbik erejét adó Szociáldemokrata Párt elnöke az, aki nemzetellenes.

A Vlagyimir Putyin játszmájára rímelő kijelentése miatt mielőbb visszakoznia kellene, elmondania, hogy félreértelmezték a szavait, kiragadták a kontextusból stb., stb. Mert a kormánypártoknak nem az a szerepük, hogy destabilizáljanak, hanem az oly fontos európai egység erősítése. És Marcel Ciolacu nagyot téved, ha elhiszi saját, az egyesülés álmáról szóló meséjét. Mert Dâmbovițának és Prutnak egy a hangja, és nem az egyesülést búgja.

(Borítókép forrása: s.iw.ro)