IB-minősítést kapott a maszol.ro-n megjelent hír forrása a két héttel később kezdődő nyári vakációról. Az idézett forrás pedig maga a tanügyminiszter, Sorin Câmpeanu, aki úgymond ismétlőre áll, hiszen másodjára került a tárca élére (nem kis hökkenetére az oktatásra szakosodott sajtónak és tanügybeli illetékeseknek), magát koránál fogva is régi vágású emberként jellemzi: ami szerinte annyit tesz, hogy az egyezség betartatik két fél között. Ha törik… ha pedig csak szakadoz.  Erről  Kö itt volt alkalmam értekezni. Câmpeanunak tegnap este egy tévéstúdióban negyedórás jelenléte alatt tényleg módjában állt bebizonyítani, hogy jól ismeri önmagát: a házigazda műsorvezető alig leplezett manipulatív kérdéseire válaszolva több ízben is támadta az egészségügyi tárcát – hol úgy, hogy sokat sejtetően hallgatott, vagy feléjük hárított, de úgy is, hogy köntörfalazás nélkül odaszúrt Vlad Voiculescuéknak.

Câmpeanu miniszter úr empátia dús alkat: félti a tanulóifjúságot az elvadulástól, hogy az iskolából kirekedt fiatalok elmaradt, vagy foghíjas szocializációja komoly lelki szövődményekkel jár, mondja mindezt rezzenéstelen funkcionárius arccal bele a kamera kellős közepébe, három évtizedes oktatói pályáját lobogtatva hitelessége fő érveként.

Nos ha valóban annyira szívén viseli a hazai oktatásügy sorsát, íme néhány megfontolandó szülői, adófizetői, szavazópolgári és expedagógusi megjegyzés:

• Enyhén szólva kommunikációs következetlenség, hogy egy nappal azelőtt „kicsikarja” az egészségügyi tárcából a módosítást, miszerint 6 ezrelékes fertőzöttség esetén is lehet iskolába járni, délután belebegteti, hogy fontolás tárgyát képezi a meghosszabbított tavaszi=húsvéti vakáció, majd estére kelve tényként közli a májusig való kitolást, hogy aztán újabb magyarázatként ugyanazt az egészségügyi minisztert, ki oly kedves neki, szóval kormánybeli társát nevezze meg a döntés felelősének: Câmpeanu szerint Voiculescu nem írta volna alá az új suliba járási forgatókönyvet, ha ő most nem hirdet dupla adag húsvéti pauzát.
• Hat héttel a második félév kezdete után a tanügyben dolgozó mintegy 350 ezer alkalmazottnak csak a 40 százalékát sikerült beoltani, ezen belül az oktatók mintegy felét; ezt vívmányként eladni élőben egy tévéműsorban igen merész logikai mutatvány, ugyanis ha elkezdték volna az oltást az egyhetes szünidőben, és nem a visszatérés után két héttel, már nem itt tartanánk.
• Az iskolai tesztelések döbbenetesen alacsony, 2%-os arányát az egészségügyre kenni-tolni szintén „okos” fogás; tavaly iskolakezdéskor Romániában 4932 orvos és asszisztens dolgozott a tanodákban (beleértve a fogorvosi rendelők személyzetét). Ezt akkor mintegy ezer fővel szándékozott növelni a szaktárca. Csakhogy: létezik egy 162/2008-as kormányrendelet, amely az egészségügyi minisztérium ebbéli felelősségét a helyhatóságokra ruházza át…azóta is gőzerővel zajlik az átruházás.
• A kiadósra sikeredett tavaszi szünidővel kapcsolatban pedig mindössze annyi hozzáfűznivalóm van: miért nem lehetett volna a két félév közti szünetet egy héttel megtoldani, ami például az oktatók oltottsági arányát növelte volna, ha azt elkezdik vakációban (és ha az aggódó miniszter kiharcolja ezt), és a visszatérést is fokozatosabbra ütemezni, amivel meg lehetett volna részben előzni, hogy hetente több száz osztály és pedagógus kényszerüljön újra online oktatásra.
• A júliusi hőguta fog majd vizsgáztatni idén, mert (a merev, akarnok és önkényes tárcavezetői alapállásnak köszönhetően) most sem azon agyaltat munkacsoportokat a miniszter, hogy miként lehetne végre (!!!) rövidíteni a tananyagon, hanem mechanikusan viszonyulva az „amit leszabott itt, azt betoldja túlnan” technikához folyamodik. Kényelmes, rizikómentes, egyszerű (a korlátoltság megannyi attribútuma).     

Mindezek dacára hálásnak kell lennem és bizakodónak: hálásnak, mert a miniszter közölte, hogy 1 milliárd eurót kap az ágazat az újjáépítési alapokból, és hogy javában tárgyalnak Brüsszellel, a cél pedig egy 4,41 milliárd eurós injekció. Akkora pénz ez – mondja Câmpeanu –, amekkorát a hazai tanügy összesen sem kapott uniós forrásokból, mióta az EU tagja. Köszönöm tehát kedves miniszter úr, hogy miközben ötletem nincs (pármillió szülővel karöltve), miként bekkeljük ki a meghízott tavaszi szünetet programmal, időbeosztással, lehetőleg feltöltődéssel, Ön új és fényes távlatokat vetít elénk, ahogyan klasszikus szövegekben is állt: „spre noi culmi de civilizație și progres”.

P.S. 1: A cikk kezdetén megjelenő minősítést ne keressék semmilyen felmérésben, tesztrácsban, egyszerűen csak az idióta barom rövidítése, de gondoltam nem ildomos főszövegen ilyen nyers dolgokat tálalni, itt utóiratként meghúzódva talán mégiscsak…

P.S. 2: Időközben emberünk félig visszatáncolt, és ezért csak egy héttel lesz kurtább a nagyvakáció, de ez a döntés nem befolyásolja érdemben a cikkben megfogalmazott véleményt, a szöveg hangulatát, legfeljebb a kormányzati munka e szeletének koherenciájára világít rá.