Idén pünkösdkor elérkezett az idő, hogy feltegyem a kérdést: emlékszik-e még valaki, hogy 2012-ben miről szólt a pünkösd Székelyudvarhelyen?

Nem valószínű, hogy válaszadás túljelentkezést produkálna, annak ellenére, hogy a tíz évvel ezelőtti, pünkösd vasárnapjára tervezett Nyírő József-újratemetés (pontosabban ennek balul végződő kísérlete) a végtisztességadás helyett ország-világra szóló botrányt keltett.

Nyilván, Nyírő személyének megítélése már első politikai szerepvállalásától kezdve vitatott, viszont irodalmi munkásságának befogadása a rendszerváltás utáni évtizedben természetesnek hatott Magyarországon és Erdélyben egyaránt.

Első köztéri szobrát 2004-ben avatta fel a Székelyudvarhelyért Alapítvány és a budapesti székhelyű Ábel Alapítvány Székelyudvarhelyen, az Emlékezés Parkja szoboregyüttes részeként. Azt követően, hogy a szoborállító alapítványok képviselői megállapodtak a Nyírő család leszármazottaival, 2012 márciusában Szász Jenő, a Székelyudvarhelyért Alapítvány és a Magyar Polgári Párt akkori elnöke sajtótájékoztatón tudatta, hogy hazahozzák Madridból Nyírő József földi maradványait és Székelyudvarhelyen helyezik végső nyugalomra. Továbbá, hogy a magyar állam támogatásával átfogó programsorozatot szerveznek az író szellemi hagyatékának méltó ápolása érdekében.

A terv úgy festett, hogy Nyírő hamvai a csíksomlyói zarándokvonattal érkeznek egy erre a célra elkülönített kocsiban Magyarország Köztársasági Őrezredének kíséretében. Csíkszeredából huszárok szállítják át Székelyudvarhelyre, ahol a Márton Áron téren felravatalozzák, majd a Szent Miklós-hegyi temetőben, római katolikus szertartás szerint örök nyugalomra helyezik.

Időközben Udvarhelyen létrehozták a Nyírő József Emlékbizottságot, melynek célkitűzései között szerepelt egy Nyírő-emlékház létrehozása, az író hagyatékának összegyűjtése, valamint a városi könyvtárat is róla szerették volna elnevezni, egy udvarhelyi utcát pedig Uz Bencéről.

Sajnos már akkor felmerült a gyanú, hogy Nyírő újratemetése nem is annyira kegyeleti, mint inkább politikai ügy. Kampányfogás. Bár a kezdeményezők ezt határozottan cáfolták, ellenük beszélt, hogy az újratemetést a 2012-es romániai helyhatósági választások hivatalos kampányának kellős közepére időzítették. Nem csoda, hogy a 2012 pünkösd vasárnapjára tervezett újratemetés politikai feszültség forrásává vált nemcsak az udvarhelyi helyi politikai erők, hanem Románia és Magyarország között is.

Ma már tudni lehet, hogy ennek a botrányos erőpróbának a stratégiáját nem Nyírő József írói sorsa, életműve és ennek megítélése határozták meg, hanem nyers politikai érdekek.

Miközben a román sajtó intézményes „bohóckodásról és radikalizálódásról” írt a Nyírő József újratemetésére tett kísérlet kapcsán, az internetes fórumokon azon szórakoztak, hogy Nyírő József Facebook-os profilja saját újratemetésének eseményét lájkolta a közösségi oldalon.

Nem vitás, Nyírő újratemetését túlpolitizálták és kampánycélokra használták. Rengeteg kritika érte Udvarhely akkori RMDSZ-es polgármesterét, hogy ő volt az, aki keresztbe tett az eseménynek, viszont az is tény, hogy a „kampánytemetés” MPP-s kezdeményezői később városvezetői pozícióba kerültek, ám a Nyírő-kultusz életben tartása már nem volt annyira fontos a számukra.

Nem lehet könnyű Nyirő leszármazottainak. „Jó lenne, ha halottak napján én is vihetnék egy szál virágot nagyapám sírjára, szeretném, ha méltó körülmények között lenne eltemetve, és végre rendeződne az ügye” – mondta két évvel ezelőtt a Magyar Nemzetnek Balázsfi Csaba, Nyírő József unokája.

Bizony, Nyírő József ma nem lenne temetetlen halott, ha 2012 pünkösd vasárnapján nem a hatalmi játékok kerülnek az események középpontjába, hanem az irodalom és a kegyelet. Sajnos épp e két utóbbi lett ennek a szomorú tragikomédiának a vesztese.

(Borítókép forrása: pexels.com)