Ma eldől, hogy a Moody’s hitelminősítő is meggyőzhető-e, mint a Fitch, hogy miért nem junk, ami kacat. Nem tudni, milyen érvekkel érte el a román állam, hogy a Fitch megváltoztassa a Románia gazdaságáról szóló eredeti minősítését, hogy az országot visszafokozza a még befektethető, de erősen figyelemmel kell követni kategóriába egy hozzáadott mínusz előjellel. Csak azt tudjuk, hogy a Fitch ügynökség közleményének végén a következő áll: „A Fitch ügynökség irányelveinek megfelelően a kibocsátó fellebbezést nyújtott be, és kiegészítő információkat szolgáltatott a Fitch számára, ami a minősítő bizottság eredeti következtetésétől eltérő minősítési döntéshez vezetett.”

Sejthetjük azonban, hogy a román kormány elmagyarázta a hitelminősítő ügynökségnek, milyen gazdasági és költségvetési következményekkel járna a „junk” minősítés. És ezzel „meggyőzte”, hogy álljon el eredeti szándékától.

A Fitch engedékenysége jól jött a kormánynak, jól jött a cégeknek és a lakosságnak is, mert az egymásra tevődő krízisek közepette épp az hiányzott, hogy bóvli kategóriába kerüljön az ország, azaz úgy meneküljenek innen a befektetők, mint ördög a tömjénfüsttől.

Fellélegezhettünk, csakhogy a légszomjas állapot veszélye nem tűnt el. Ma, augusztus 7-én lélegzetvisszafojtva várja a kormány a Moody’s ügynökség döntését Románia minősítéséről. Nem lehet biztos abban, hogy a „könyörgés a penitenciáétr” ismét beválik.

Erre utal Ilie Bolojan ügyvivő miniszterelnök megszólalása is a témában (A hitelminősítőktől tart Bolojan – „Románia sorsa a tét” ). Az ugyan vitatható. Hogy a „reformok” valóban meghozták-e a várt sikert – mint állítja –, de annak igazságtartalmát nem lehet vitatni, hogy a legnagyobb teher, amely Románia vállára nehezedik, az a politikai instabilitás, amely a PSD és az AUR által kezdeményezett bizalmatlansági indítványból ered.

Eredetileg a bizalmatlansági indítvány Bolojan távozását követelte a bizalmatlansági indítványt megelőző koalíció fenntartása érdekében. De a PNL kitartott Bolojan mellett, és átvágta a PSD terveit. Nicușor Dan államfőt is meglepetésként érte ez, és már három hónapja nincs megoldása a kialakult helyzet rendezésére. Csak egy valamit hajtogat: a PSD-nek és a PNL-nek „ki kell békülnie”, mert más lehetőség nincs. Vagyis az államfő szerint egy olyan USL típusú kormányra van szükség, amely a jelenlegi, szinte kilátástalan helyzetbe hozta az ország gazdaságát.

A PNL és Bolojan legalább megértették, hogy a helyzet kilátástalan, és nemet mondanának az „eredendő bűn” megismétlésére, valami mással próbálkoznának. Miközben a PSD olyan kormányzást akar, amely lehetővé teszi a pártbáróknak és a pártklientúrának, hogy az állami költségvetésből részt kaphassanak, Bolojan és a PNL ki merik jelenteni, hogy egyszer és mindenkorra véget kell vetni az ilyen típusú kormányzásnak, amely 36 éve kiszipolyozza Romániát.

A politikai instabilitás negatív tényező, de sem a Fitch, sem más ügynökség nem tud megoldást kínálni a pártok közötti „viszályra”. Ők csupán megállapítják a tényeket, és meghozzák az ítéletet.
Hogy mi vár ránk, ha a Moody’s és az S&P „bóvli” kategóriába sorol minket, arról már sokat írtak, és sokak számára egyértelmű.

Ha a Moody’s „junk” kategóriába sorolná Romániát, a hitelfelvételi költségek azonnali emelkedése. A befektetők magasabb kamatokat követelnének a román kötvények után. Több mint 40 milliárd eurós éves finanszírozási igény mellett még a kamat 0,5–1 százalékpontos emelkedése is évi több száz millió eurós többletköltséget jelentene.
Egyes intézményi befektetők kivonulhatnak. Számos nyugdíjalap, biztosítótársaság és befektetési alap rendelkezik olyan mandátummal, amely tiltja számukra a „bóvli” kötvények birtoklását. Ezek kénytelenek lennének eladni a román értékpapírokat, ami további nyomást gyakorolna a piacra.

A román befektetési eszközök iránti alacsonyabb kereslet nyomást gyakorolna az árfolyamra. A Román Nemzeti Bank beavatkozhatna, de ez jelentős költségekkel járna.

Végső esetben Románia finanszírozhatatlanná válna, nem lesz pénze a nyugdíjakra és a költségvetésből fizetettek bérére sem.

Szomorú, hogy a politikusok még egy ilyen katasztrofális helyzet elkerülésére sem találnak megoldást. Vagy legalább nem igyekeznek megoldást találni.

Talán a Moody’s mégis kegyes lesz és mégsem kell átkeljük a Bóvli sivatagon, hogy megértsük, kire szavazzunk legközelebb, de azt is hogy nem költhetjük el azt a pénzt, ami nincs.