Mennyire megbízható a nyájimmunitás?

A tudósokban egyre több kétely ébred a nyájimmunitás megbízhatóságát illetően.

Az ok magától értetődő. Mi, emberek nem nyájakban vagy istállókban élünk. Sokszor egészen élesen tagolt társadalmi csoportokban, melyek közt még ma is viszonylag korlátozott az átjárás. Nem csak az öregotthonok különülnek el a települések egészétől. De az emberek a településeken belül is viszonylag különálló csoportokba szerveződnek. Vannak, akik meghatározott bevásárlóközpontokba vagy kisebb üzletekbe járnak, vannak, akiket a kultúra hoz össze, vannak, akiket a politikai meggyőződéseik. Hosszan folytathatnám.

Egy birkanyájban a birkák teljesen véletlenszerűen verődnek egymás mellé, ezért az immunitással még nem rendelkező egyedeknek az úgynevezett nyájimmunitás – a 60-70 százalékos védettség – elérése esetén már valóban nagyon korlátozott „esélyük” van arra, hogy valamely fertőző társuk közelébe sodródjanak. A nyáj valóban megvédi őket.

Az emberek esetében ez sajnos nem egészen van így. Egyrészt – bár az említett csoportok gyakorta jól elkülönülnek egymástól – az emberi közösségeken belül az egyedek szabadabban mozognak, mint a zsúfolt nyájak egyedei. Ezért mindig akadhatnak közvetítők, akik az egyik csoportból a másikba áthurcolják a vírusokat. Így aztán a viszonylagos elszigeteltség által megóvott csoportokban is felbukkanhat a vírus. Akkor azonban éppen a viszonylagos zártság miatt lehet a járvány új és új fellobbanásaira számítani.

Érvényes ez főként azokra a csoportokra, melyek politikai, misztikus vagy más meggyőződésből zárkóztak el az oltásól, vagy akiket valakik hasonló okokból lebeszéltek az úgynevezett oltakozástól. A vigyázatlan, rossz anyagi körülmények közt tengődő vagy éppenséggel oltásszkeptikus csoportok a vírus számára újabb és újabb kedvező tenyésztalajt kínálnak. S nem csak a szenvedés vagy halálesetek adnak okot az aggodalomra, hanem az újabb mutációk felbukkanásának lehetősége is.

Ráadásul – amint arra Nike Heinen, a Welt am Sonntag szakújságírója figyelmeztet – az egyes emberi társadalmakban feltehetőleg genetikai és kulturális okokból a vírus is eltérően terjed, tehát a nyájimmunitás határértéke is jelentősen változik. A dél-amerikai (főként spanyol nyelvű) társadalmakban az érték 81 százalék körül van, egyes európai társadalmakban azonban már a 34 százalékos immunitás is viszonylagos biztonságot jelenthet.

Félreértés ne essék! Nem a nyájimmunitásra való törekvés elutasításáról van szó, csupán annak tudatosításáról, hogy az emberi társadalmak (az embernyáj) sajátos szerkezetéből adódóan nálunk, embereknél a nyájimmunitás jóval szerényebb védettséget garantálhat, mint az állati populációk esetében. Magyarán: minden veszélyeztetett embernek be kell oltatnia magát, ha el akarja kerülni a következményeket, és nem akar másokat is bajba sodorni.

Márpedig a következmények kiszámíthatatlanok. Olyan fiatalabb nők vagy férfiak is belehaltak már a betegségbe, akiknek korábban semmiféle betegségük nem volt. Arról nem is beszélve, hogy a vírus folytonosan mutálódik. S a mai globalizált világban az újabb mutációk a legnagyobb elővigyázatosság esetén is átjárnak a határokon. És nem csak emberek, hanem állatok, például nyércek, patkányok és egyebek is terjeszthetik őket, akikkel (tudatosan – ruhadarabok révén – vagy éppenséggel tudatunkon kívül is) együtt élünk.

Ha mindezt figyelmen kívül hagyjuk, a nyájimmunitás végső célja: a vírus eltüntetése, implicite kifulladása sem érhető el.

Mi a teendő? – kérdezhetné ezek után a kedves olvasó.

Nike Heinen ezt is egyértelművé teszi. Maga az oltás. A veszély ugyanis minden beoltottal csökken. A maximális biztonság csak akkor érthető el, ha minden virtuális „áldozat” megkapja a maga oltását. Persze a maximális biztonságot, azaz a járvány eltűnését az jelentené, ha ezt a célt nem csupán a gazdagabb országok, hanem a legszegényebbek is elérhetik. A gazdag Nyugat, amikor a globális Dél szegény államain segít, voltaképpen önmagán segít.

Ilyenkor derülhet ki igazán, hogy nem csak mindannyian emberek vagyunk, de hogy – ezt hajlandóak vagyunk vagy sem tudomásul venni, egyre megy – menthetetlenül függünk egymástól. Ez a tény adhatna valódi értelmet a „Szabadság, egyenlőség, testvériség” – Felvilágosodásból eredő –, s manapság gyakorta paródiává züllesztett jelszavainak is.

(Nyitókép forrása: Pixabay)

16/9 vagy 1920x1080
CSAK SAJÁT
banner_TfWzz7sC_300x250-HU.jpg
banner_Y04tqfmE_970x250_HU.jpg

Kimaradt?