A Jég veled! című film óta tudjuk: vannak történetek, amelyek első hallásra inkább tűnnek jópofa túlzásnak, mint valóságnak. A jamaicai bobcsapat sztorija ilyen volt, hiszen egy hó nélküli országból érkeztek a téli olimpia jeges pályáira, ami önmagában is bravúr. Nyilván nem aranyérem lett belőle, de született valami fontosabb: bizonyíték arra, hogy a lehetetlen többnyire csak megszokás kérdése. Nem véletlen, hogy sokunk szívét megmelengette, amikor a jamaicaiak 2022-ben, közel negyedszázad szünet után újra ott voltak a téli olimpián, és immár az sem véletlen, hogy a mostani téli ünnepről is éppen hogy lemaradtak.

Innen nézve talán nem is annyira meglepő, hogy Székelyföldről most két fiatal hódeszkás lány írja tovább ezt a „nincs lehetetlen” típusú történetet. A csíkszeredai Mandel Kata és a székelyudvarhelyi Bartalis Henrietta kvalifikálta magát a 2026-os, milánói–cortinai téli olimpiára snowboard cross számban. Örömhír ez minden szempontból, de sporttörténelmi jelentőségű is: először lesznek női snowboard cross-versenyzők Romániából az ötkarikás játékokon. Két székely lány nyitja ki ezt az ajtót – csendben, de annál határozottabban.

Erdélyi magyar sportolók egyébként nem először írják be magukat a téli olimpia krónikájába. Már az 1936-os, garmisch-partenkircheni játékokon is volt magyar jelenlét román színekben, és a székelyek is később bizonyították, hogy havas pályákon, jeges körülmények között különösen otthonosan mozognak. György Vilmos 1964-ben, Innsbruckban szerzett olimpiai pontjai máig mérföldkőnek számítanak. Mandel és Bartalis most ehhez a hagyományhoz kapcsolódnak – egy új sportágban, egy új generáció hangján.

Csíkszereda esetében mindez beleillik egy hosszú, havas-jeges hagyományba. A téli sportokban Hargita megye eddig sem szűkölködött olimpikonokban, legyen szó jégkorongról, mű- vagy gyorskorcsolyáról, sízésről vagy sílövészetről. A sorban ott van Miklós Edit történelmi hetedik helye lesiklásban (magyar színekben), és Tófalvi Éva hat olimpián át írt, páratlan pályafutása is. Mandel Kata most ennek a sorozatnak egy új, fiatal fejezete.

Székelyudvarhely számára viszont Bartalis Henrietta kvalifikációja valódi premier. Udvarhelyszék eddig nem adott téli olimpikont, most viszont igen – ráadásul egy olyan sportolót, akire egyszerre lehet büszke két város is. Nem mindennapi bravúr, hogy valakit zsinórban kétszer is az év sportolójának választanak Csíkszeredában és Székelyudvarhelyen egyaránt. Ha létezik sportnyelven megfogalmazható közös nevező, akkor Bartalis személye biztosan az.

A sportbaráti beszélgetésekben persze időről időre előkerül a kérdés: ha udvarhelyi, miért csíkszeredai klubnál versenyez? Jó kérdés, érdekes kérdés, megérne egy külön misét is – de nem most. Ugyanis jelen pillanatban sokkal fontosabb, hogy két Hargita megyei sportoló ott lehet a téli sportok legnagyobb ünnepén, abban a közegben, ahol más nemzetek mögött tíz–tizenöt fős szakmai stáb dolgozik egy-egy versenyzőért, összehasonlíthatatlan háttérrel, infrastruktúrával, felkészülési körülményekkel.

Nem titok: Mandel és Bartalis nem a versenyszám favoritjai. De ahogy a jamaicai bobosok esetében is, itt sem az esélylatolgatás a lényeg. A részvétel önmagában bravúr. Különösen úgy, hogy 19 és 21 évesen már most elérték azt, amiről sokan csak álmodnak, egyértelműen jelezve: ez nem feltétlenül a történet vége, inkább a kezdete.

A székely lányok tehát már most győztesek. A február 6-án elstartolt olimpián, Livignóban majd eldől, hányadik helyen érnek célba, de az már biztos, hogy a történetük beíródott a sportkrónikákba.

Jó utat, jég veletek, lányok! Székelyföld már most büszke rátok!

(Nyitókép: Román Sí- és Biatlon-Szövetség/Facebook)