Irak árnyékában

Március 20-án volt 18 éve, hogy az USA által vezetett koalíció megszállta Irakot. A majdnem kilenc év alatt közel 300 ezer embert – 185-208 ezer civilt – gyilkoltak meg. Nem kérdés: a döntéshozók háborús bűnösök, szabadlábon. (Tony Blair korábbi miniszterelnök esetében például megakadályozták, hogy elítéljék, George W. Bush is szabad ember. Így megy ez, nincs semmi új ebben.)

Julian Assange nélkül nem sokat tudnánk arról, hogy hány civil áldozatokat szedett ez a háború. Ő még mindig börtönben ül, és veszélyeztetett az élete. Nem kérdés: azt várják, hogy ő is meghaljon. A „szabad világ” ítélete: leleplezte a hazugságokat.

Eközben ezek a vezetők – vagy utódaik, teljesen mindegy, ugyanabból a szűk elitből kerül ki a legtöbbjük – elvárja, hogy lojálisak maradjunk. Aki kritizál, azért Volga éppen nem jön (hacsak nem fontos szereplő), de nem kérdés, hogy kiírja magát a komolyan vett emberek köréből. Gyanússá válik. Biztosan orosz ügynök, fizeti a Kreml vagy a kínaiak (a magyarországi liberális sajtó például azt terjeszti: „Minden kínai, aki külföldre megy és ott politikai, gazdasági, technológiai, katonai intézményekkel kerül kapcsolatba, akár egyetemista, akár barát, akár házastárs, az bizony leadja a jelentéseket”. Helyettesítsük be a kínai szót mondjuk zsidóval. Érezzük a súlyát?). Jobb esetben csak megbolondult, nem tudja, hogy a nyugati sajtó és „értékek” a tökéletességet súrolják.

Ezt is ismerjük.

A lojalitás fontos követelmény. A ’89 előtti korszak megszállott elemzői (általában azok, akik a jelent nem merik firtatni) gyakran állítják, hogy a vezetőt nemcsak elfogadni kellett, de kifejezetten szeretni is. De ez nem tér el attól, mint ami ma van. Ma ugyan nem a politikai vezetők személyi kultuszát építi a propaganda, ez ugyanis ki lett szervezve: ma a kapitalizmus Csodálatos Építőmestereit kell körberajongani, képességeikről dicshimnuszokat írni: Elon Muskot, Jeff Bezost, a Kardashianokat és más élősködőket.

A lojalitás sem csak államokkal szembeni. Persze, ez is fontos számukra: eldönteni, hogy ki melyik geopolitikai érdek szolgálatába áll. De az is fontos, hogy a Csodálatos Építőmesterek kivételes tulajdonságait és képességeit naponta hangoztassuk és elismerjük: érzelmileg kell ehhez viszonyulni, és ahhoz is, amit létrehoznak: a tárgyakhoz és szolgáltatásokhoz.

Egész hadsereg épült ki erre – ezt is kiszervezték. Ma már a hivatalos marketing nem elég. Aki kiesik a Való Világból, néhány hónapig az is influenszer lesz, és lóbálhat valami középdrága retikült az Instagramon, amíg még figyelnek rá. Mindenkit bekebeleznek, és közben azt hangoztatják: nincs itt sem rendszer, sem ideológia, csak a ráció, a mértéktelen termelés és fogyasztás, és az Egyetlen Igaz Út. Amit csak szeretni szabad és úgy kezelni, mint egy sokszínű, szabad világot, ahol mindenki szabadon dönthet a sorsáról, külső hatások nélkül. (Csak hát ez a világ lassan „tök egyforma”, ahogy TGM mondja).

A háborút szintén leválasztják a rendszerről: ez nem politika, nem gazdaság, nincs mögötte érdek. Ez elvek mentén történik: a Fejlett Nyugat, mint amolyan világrendőr, pontosan tudja, hogy ki hogyan kellene éljen, milyen társadalmi viszonyok, morális álláspontok mellett. És ha valaki nem igazodik, akkor a morális felsőbbrendűségre hivatkozva lecsap. Megöl 300 ezer embert, rabokat kínoz, és börtönbe csukja azt, aki ezt kiszivárogtatja. Eközben hangosan szónokol az emberi jogokról. Lerabolja a fél világot századokon át, aztán csodálkozik, hogy a kizsákmányoltak nem húzzák a nótát mellé.

Kínos. Különösen azért, mert a felsorakoztatott apologéták ellenére sokaknak tiszta, hogy mi történik. Ennek megvannak a sajátos vadhajtásai (vírustagadás, oltásellenesség stb.), de az alapvetően sokak számára nyilvánvaló, hogy minket rendre átvernek.

Erre érdemes emlékezni, amikor az iraki vérengzésre, a majdnem egy évtizedes mészárlásokra és kínzásokra emlékezünk. A háromszázezer halottra, a bezárt újságíróra, és arra, hogy még így is a lojalitásunk követelik.

Ne adjuk oda olcsón.

(Nyitókép: amerikaiak által kínzott fogoly az Abu Ghraib börtönben, Irakban | Fotó: CBS, 2004)

16/9 vagy 1920x1080
CSAK SAJÁT

Kimaradt?