Semmi jele annak, hogy a világjárvány kimerülne. Néhány országban, mint Romániában is, ahol néhány nap óta némileg javulni látszik a helyzet, az alacsony beoltottság miatt már a járvány ötödik hullámát is emlegetik. Ma a nyugati kutatóintézetek még a viszonylag magas beoltottságú Ausztriát, Magyarországot és Csehországot is a súlyosan veszélyeztetett zónába sorolják. A magyar szakemberek is úgy vélik, hogy a járványból való kilábolástól „még mérföldnyi távolságok” választanak el. Pedig a magyar közszolgálati média szüntelenül az oltás fontossága mellett agitál. A jelek szerint csekély hatékonysággal. A 60 százalékot viszonylag hamar sikerült elérni, de a helyzet azóta stagnál. Csak mióta a napi fertőzések száma megsokszorozódott, s magyar kórházak igénybevétele rohamosan növekszik, kezd megjönni némelyeknek az esze, úgymond javul, az „oltási kedv”.

A nagyobb államokban némileg szintén enyhült a helyzet. Ma már nem Amerika a listavezető, de ez is csalóka, hiszen a szegényebb országokban továbbra is siralmas a helyet, s vírus nem ismer határokat. Tehát minden ellenpropaganda és vita ellenére nem marad más valóságos megoldás, mint az oltás. Persze az is megoldást jelenthet, ha az emberiség be nem oltott része átesik a járványon, s így válik immunissá. Csakhogy a statisztikák szerint a fertőzöttek 10 százaléka lélegeztető gépre kerül, s két százalékuk a halottasházban végzi. Ez pedig a több mint hét milliárd lélekszámú emberiségre nézve iszonyatos emberveszteséget jelenthet. Ha az eddig immunissá váltakat nem számítjuk is, jóval több mint 100 millió halottat.

Ami némi vigasztalást nyújthat, az az, hogy a másik válság, a környezeti vonatkozásában a glasgow-i klímakonferencia látványos kudarca után, a két legnagyobb környezetszennyező: Kína és az Amerikai Egyesült Államok (szinte már titokban) egyezségre jutott egymással. Végül is úgy döntöttek, hogy maguk is vállalják a konferencia által javasolt klímacélok megvalósítását. S ez már valóságos siker lenne, hiszen e két állam a szén-dioxid kibocsátás 45 százalékáért felelős. Kína 30, Amerika 14 százalékban károsítja a földi légkört. A találkozót a környezetvédelemért felelős amerikai John Kerry és a kínai Hszi Zenhua hozták tető alá. S a két elnök, Joe Biden és Hszi Csin-ping találkozója is napirenden van.

Amilyen jelentős maga a lépés, éppoly nehéz is, hiszen a klímacélok eléréséért tett erőfeszítéseknek úgy kell bekövetkezniük, hogy a maguk részéről ne rontsanak – az egyébként várhatónál többet – sem Kína, sem az Egyesült Államok, sőt még az Európai Unió gazdasági versenyképességén sem. Ez így lenne méltányos és mindhárom fél számára megnyugtató. Kína is vállalta, hogy 2030-ig (tehát gyakorlatilag holnaputánig) maga is teljesíti a konferencia által kívánatosnak tartott klímacélokat és 2060-ig maga is eléri a klímasemlegességet. Ehhez a kínai kormányzatnak radikálisan át kell alakítani a kínai gazdaság szerkezetét, még erőteljesebben át kell állnia a zöld technológiákra. A napelemek gyártása terén Kína eddig is a világ élvonalában volt, s egyéb vonatozásokban is jól teljesített, csakhogy a dinamikusan fejlődő kínai ipar hatalmas energiaszükséglete elkerülhetetlenné tette a fosszilis üzemanyagokra alapozott energiatermelést. Odahaza és idegen országokban is. Az utóbbit a glasgow-i konferencia egyértelműen megtiltotta (s ezt a tilalmat Kína már magán a Konferencián elfogadta.) A kiutat Kína számára is mindenekelőtt az időjárási feltételektől független, tehát az energiabiztonságot garantálni képes atomerőművek jelenthetik. Ezek üzembe állítása fergeteges ütemben folyik. Mellesleg a nukleáris robbanófejek számának növelésével párhuzamosan.

Ez utóbbi megjegyzés is növeli a klímamegegyezés jelentőségét. Hiszen minderre a ma is a kiélezett kereskedelmi háború és fegyverkezési verseny körülményei közepette nyílik lehetőség. Nem az úgynevezett wishfull thinking (azaz a vágyvezérelt gondokolkodás logikája) beszél belőlem, hanem az immár érzékelhető jeleket is produkáló kompromisszumkészség, mely egyéb vonatkozásokban is egy élhető világ irányába mutathat. S ami az előbbieknél is fontosabb, az az, hogy a két, műszakilag legfejlettebb állam közös (és ezen a jelzőn van a hangsúly) standardok és technológiák kialakításán fog munkálkodni, s nem az lesz az alapvető törekvésük, hogy minden áron túljárjanak egymás eszén.

A kezdő bekezdéshez visszatérve mindennek a világjárvány szempontjából is lehet jelentősége. Mind több szakember véli úgy, hogy a világjárványért is nagy mértékben a globalizáció, azaz emberiség génállományának fokozatos romlása a felelős. Mi, emberi lények, akárcsak az állatvilág, azért vagyunk annyira sokfélék és változatosak, hogy a különböző környezeti ártalmaknak hatékonyabban ellenállhassunk. A koronavírus tekintetében is vannak egyedek (én magam is azok közé tartozom, akik genetikailag védettek a koronavírussal szemben. Még az oltások megjelenése előtt gyakorlatilag tünetmentesen átestem a fertőzésen. A feleségem, (kivel nagy valószínűség szerint genetikailag is megalapozott vonzalmak alapján kötöttük össze az életünket, már mutatott enyhébb tüneteket (így derült ki, hogy én is fertőzött vagyok). Én bizonyosan egyéb kórokozókra vagyok érzékenyebb. A természet már a középkorban is így garantálta, hogy olyan rendkívül veszélyes fertőző betegségek, mint a pestis, se pusztíthassák ki a teljes emberiséget. Szerencsére attól függetlenül, hogy a fertőzésre érzékenyek elpusztulnak a következő generációban, a genetikai változatosság nem szegényedik. Egy adott emberi populáción belül. Azt azonban nem lehet tudni, hogy a populációk evolúciós léptékben mérve a jelenlegi viharos gyorsasággal zajló keveredése, s az újabb környezetekhez való szinte átmenet nélküli alkalmazkodási kényszer, hogyan befolyásolhatja az évmilliárok alatt kialakult evolúciós folyamatokat. Hiszen azt is tudjuk, hogy nincs olyan jó, aminek ne lenne rossz oldala is, és nincs olyan rossz, aminek ne lenne jó.

Erkölcsi zöldség, hogy létezne tiszta jó és tiszta gonosz. Már William Shakespeare is pontosan tudta, hogy a gyanútlan (azaz színtiszta) emberi Jóság a Gonoszság legmegbízhatóbb szálláscsinálója. Othello gyanútlan hiszékenysége nélkül soha nem válhatna Desdemona gyilkosává, és Cordélia makulátlan tisztasága és nyíltszívűsége nélkül a szintén gyanútlan Lear király sem döntheti tragédiába önmagát és szeretteit.

Az, ha a szervezetünket mind több kórokozóval szemben tesszük immunissá, a szervezetet  talán még inkább kiszolgáltathatjuk a maradék – mint a koronavírus is jelzi – mind követhetetlenebb tempóban mutálódó kórokozóknak. A genetikai struktúra, ha ez az élet fennmaradása szempontjából létfontosságú lett volna, maga tesz bennünket immunissá minden lehetséges vírussal szemben. Nem tette. Talán többet tudott, mint mi – ez idő szerint – tudhatunk. Ez nem jelenti azt, hogy nem kell védekeznünk, de talán nem csak vakcinákkal…

A globalizációnak is csak akkor van esélye a sikerre, ha a változatosságra, azaz a nyelvi-kulturális közösségek önrendelkezésére, a területileg szerveződő szuverén államokra és az azokon belüli autonómiákra épül. És ez bizonnyal nem csak a politikára, a gazdaságra, a kultúrára igaz, de az egészségügyre is… Az élet és egyáltalán a természeti létalapja a sokféleség. Manapság ennek az evidenciának a tudása merül feledésbe. Groteszk módon sokszor éppen a „másság” kultuszának égisze alatt…