Aki rúgott már jégbe, rájöhetett: a jég is van annyira kemény mint a kő. A nagy nemzetközi felhajtás és nyílt amerikai fenyegetőzés után most éppen csend van Grönland körül, viszont Mette Frederiksen dán miniszterelnök-asszony a napokban figyelmeztetett, nehogy bárki is azt higgye, hogy Grönlandról Trump elnök lemondott.

Grönland! Nagy ország – kis nép: 2,1 millió négyzetkilométer, és mindössze 57.000 lakos! Az utóbbi időben autonómiájukat a teljes függetlenséggel cserélték volna fel, viszont amióta Donald Trump szemet vetett rájuk, ismét boldogan húzódnak a Dán Királyság védőhálója alá.

Grönlandot már nagyon rég meg akarja a dánoktól az USA szerezni, először William H. Seward külügyi államtitkár fontolgatta a dolgot, míg végül csak Alaszkát vásárolta meg 1867-ben a pénzügyi nehézségekkel küzdő oroszok cárjától. Oroszországban bizonyos körök még ma is megkérdőjelezik az adásvétel jogszerűségét, és orosz földnek tartják Alaszkát. Grönland már akkor sem volt eladó, de a makacs amerikaiaknak időnként mégis eszébe jut a dolog, így 1910-ben cserével remélték a Föld legnagyobb szigetét megszerezni, 1946-ban pedig a Truman-adminisztráció százmillió dolláros hivatalos vásárlási ajánlatot tett a dánoknak, titokban és ismét sikertelenül. Olyan agresszívan persze még senki nem tette meg ajánlatát mint Donald Trump regnáló amerikai elnök, aki mint mondta, lehetőleg a könnyen járható úton érné el tervét, ha pedig másként nem lehet, akár katonailag bekeményítve is fellép, de mindenképpen meg akarja az USA-nak szerezni Grönlandot.

Tény, hogy Trump a katonai megoldást csak végső megoldásként emlegette, és üzletemberként mindenekelőtt pénzért vásárolná meg az óriási területet. Konkrét összeget még soha nem említett, és azt sem kérdezte soha, hogy a Kongresszus vagy az amerikai polgárok rászánnának-e jó néhány billió dollárt az üzletre? A dánok és a grönlandiak állandóan csak az elutasító nemet ismételgetik, pedig tudvalevő, hogy Trump nem az a férfi akit egy nemmel csak úgy le lehetne rázni. Trump eddigi élete folyamán ezt számos nő megtapasztalta – igaz, egyik-másik esetben sokba került Trumpnak a női nem semmibevételének a merész gesztusa – most pedig más tekintetben, de számos ország is ugyanazt megtapasztalhatja. Az is lehet, hogy nem jó a dánok tárgyalási stratégiája, és azt kellene mondaniuk az USA elnökének, hogy ha nemzetbiztonsági okokból vagy bármilyen más szempontból kifolyólag annyira kell neked a mi két millió négyzetkilométeres szigetünk, rendben, legyen a tiéd, de nem pénzért, hanem egy az egybe cseréljünk földet: 4-5 USA-államért cserébe Grönlandot bármikor odaadjuk nektek! Elvégre Grönland 5-ször akkora mint Kalifornia és háromszor mint Texas. Trump akkor nem panaszkodhatna, hogy nem veszik komolyan üzleti ajánlatát, és megkezdhetné az amerikaiak győzködését, hogy, na, ki akar Dániához tartozni? Szerintem megcsendesedne az ellenállhatatlan üzletember, míg az állandó nemetmondás csak ingerli csillapíthatatlan ragadozó természetét.

Érdekes és figyelemre méltó mellékhozadéka volt a Gröndland körüli cirkusznak, hogy a sok szempontból Trump-imádó és rendszerint nyíltan oroszbarát európai populista szélsőjobb, meglepően Európa központúan viselkedett! Az AfD párt társelnöke, Alice Weidel kemény szavakkal azzal vádolta Trumpot, hogy megszegte választási ígéretét, miszerint nem támad más országokra, míg Tino Chrupalla AfD politikus határozottan visszautasította Trump vadnyugati módszereit. Ugyanígy elítélte Trumpot a franciaországi Nemzeti Tömörülés pártelnöke, Jordan Bardella – az Európai Patrióták EU-parlamentbeli frakció elnöke – aki az amerikai-európai kereskedelmi szerződés felfüggesztésével is egyetértett. Még Nigel Farage, a Reform UK elnöke is elégedetlenül dohogott, hogy micsoda dolog amit Trump akar. Azt kell mondjam, hogy általában jelessel átmentek ezen a teszten az európai populisták-szuverenisták, és Európa területi integritása érdekében szembementek bálványuk abszurd és etikátlan terveivel. Ha így folytatnák, az európai közösség nem csak hangos, de valóban hasznos tagjaivá válnának.