Idővel, az intézmények, a szokások kikopásával a fogalmak is kilúgozódnak. Elegendő, ha az utóbbi tíz-tizenöt év szimpátiaskáláit, bizalmi indexet mutató grafikonjait felgyorsított lapozással átpörgetjük, hogy kiderüljön: nagyjából-egészében ugyanazon tételek szerepelnek az élbolyban, mint ahogyan a sereghajtók is többnyire csak egymás között, ha váltanak helyet.

A jelenség nem kimondottan országspecifikus, most mégis „ragadjunk” le Romániánál. Ahol a szilárdan kitartó kormányzat lenne épp a sláger: stabilitásra hivatkozva omlott egymás karjába a két ősellen, s lett koalíció. Nálam élesebben fogalmazó elemzők a belpolitika kartellesedését kérik számon, mondván, a két legnagyobb alakulat egyezsége lefojtja, egysíkúvá teszi a küzdelmet, monotonná a tétet vesztett vetélkedést. Tartósan háborús közelségben, többfajta krízis után megnövekedett a stabilitás jelentéstartalmának holdudvara, s ezzel a tervezhető állandóság iránti igény. A holnaputánra kalibrált távlat (ön)áltatása. Ezt a rétegzett elváráshorizontot használja ki a biztos alapokon nyugvó politikai projekt primátusának mantrázása. A dolog perverz, lényegében kontraproduktív jellegére viszont aránylag kevesen figyelmeznek.

Értékek válságát élő és megszenvedő közegben az aktorok úgy lépnek fel, mint felelős tényezők, akik meghaladják saját (áldozatos és kitartó munkával kialakított) érdekzónájukat, mintegy hátrébb sorolva a köz javáért – igazi hazafiúi kebelre utaló gesztussal – a párt- és csoportérdekeket. Hogy ők megértették a történelem szavát, hogy az idő parancsa megköveteli, meg hogy a jelenlegi körülmények diktálta lépés, ilyeneket s talán ennél még patetikusabb felhangokkal spékelt felvezetők után jön a győzködés: a párttagság felé, meg a kifele irányuló kommunikációban egyaránt.

És eközben meg foly(tatód)ik a liberálisok felszalámizása, megy a muszklimutogatás, az üzengetés, a civódás egyfajta szoftosított változata. A bukaresti bukta – a közös főpolgármester-jelölt megkésett, és első látásra amatőr lanszálása, majd még kínosabb visszavonása – még nem garantálja a koalíció további esélyeinek sorvadását, meg amúgy is a főváros atipikus feladvány, de az ortopéd szakorvosból Bukarest doktorává előlépő Cârstoiu esete jókora figyelmeztetéssel mindenképp felér. Ám érdemes a képletbe illeszteni egyéb aspektusokat. A kormányban a két párt miniszterei diszkréten vagy félhangosan, de betesznek egymásnak, országos hivatalok vezetőit váltogatják előzetes egyeztetés nélkül, és például a liberálisok az ágazati tiltakozásokat igyekeznek hol a kormányfőre, hol meg a pénzügyi tárcára rátolni. Ciolacu meg a maga darabos stílusában adagolja az előszeretettel liberálisoknak címzett fricskákat. A hangulat terepen jóval feszültebb: a másik fél ellehetetlenítését gyakorta egyetlen legitimációs eszközként használó tényezők most hirtelen arra kényszerültek, hogy lepaktáljanak, „te viszed a megyeszékhelyt, mienk marad a megyei tanács” alapon. Mindezt a lokális egyensúly, a vidéki stabilitás (a kölcsönös sakkban tartás) oltárán. A régi svádájú pártkatonákat, akik zsigerileg irtóznak a szocdemekkel/liberálisokkal való bármiféle dialógustól, nos, őket a központból rögvest megregulázzák saját főnökeik. A háttérben, mint obligát alapzaj, azért „működik” a tagság éberen tartása, ha június kilencedikén a kalkulusok nem válnának be, lehessen ugrani szétfelé, azon percben.

Az államfőjelöltség búvópatakos refrénjellege ebben a kontextusban nyer árnyaltabb értelmezést. Totálisan rapszodikus módon hol a közös jelölt, hol meg a saját kandidátus ötlete üti fel a fejét a két párt kommunikációjában, időnként, bár egyre halkabban, akár a közös parlamenti listák gondolata a választási évet lezáró utolsó voksolásra utalva. És míg ezeket így sorra elkövetik, az infláció stabilan tartja magát, gazdasági makroadataink fokozatosan torzulnak, honvédelmünk továbbra is tehetségtelen és kenőpénzéhes főtisztek és háttéremberek markában vergődik, Iohannis megbízhatóan végigbénázza maradék mandátumát és igen… stabilizálódni látszik a foci-EB-re kiutazó válogatott keret egy része. Minden egyéb meg a majdmeglátjuk megnyugtató égisze alatt: under construction.