Aki tervezni akar középtávon, annak legalább két mandátumban kell gondolkodnia – lebeghet most az intelem valamennyi választott tisztségviselő előtt, midőn a naptárra nézve az őszi betakarítás lendületétől is ösztönözve plajbászt ragad, s vonalat húz. Képzeletbelit a valós célkitűzések és hiátusok alá. Hogy kiderüljön immár egyértelműen, amit sejtett, tudni vélt: mennyire lejtett a pálya, milyen objektív akadályok nehezítették a terepet, miért kellett a prioritásokat átrendezni, s hogy az új lajstrom mennyire a megúszós vagy a bevállalós viszonyulásról szólna.

Meg hát az ütemezés: hadászatban is fontos elem, de békésebb időkben legalább annyira része az átgondolt és hatékony ténykedésnek. Ilyenkor lehet inkább belőni, hogy a 2024-es őszre milyen látványos, úgymond kampányban is kamatoztatható vívmányokat tudnak majd frissiben felmutatni a vokstulajoknak, meg a pártapparátus felsőbb szintjének, a sajtónak, és hát kicsit önmaguk bizalmát is erősítendő. Van, aki most enyhén hátradől, akad olyan nem kis számban, aki heves ritmusban nekifog utódlást előkészíteni, és szerencsére lesz példa bőven a megfontolt továbblépést, akár szintlépést latolgatók-tervezők kategóriájából. Olyant, hogy valaki összegezzen, és (mert maximalista, túlzottan merev, vagy csak egyszerűen őszinte) a megbízatása felénél előálljon a lemondással, vállalja a könnyűnek találtatás billogát, hát ilyen esetet a fehér hollónál ritkábban lelni mifelénk. Pedig az egészséges, jól beágyazott társadalmakban az ilyen mértékű önreflexió (és korrekció) ha nem is gyakori, de életszerű, szerves része a helyi, regionális, vagy akár országos közéleti dinamikának.

Ebben a 2020–24-es intervallumban a választottak, akik egyben ők maguk is választottak a vállalás és a félreállás, pontosabban a kisebb rizikójú részvétel között, nos az elöljárók, a képviseletet ellátók joggal hivatkozhatnak a félidős leltárkor arra, hogy ez egy atipikus mandátum: már a járvány árnyékolta starthelyzet meghatározta a pályát, majd jött a háború, az aszály… s mi minden jövend. Lehet emiatt a kezdeti elváráshorizontot léptékeiben lejjebb srófolni, mintegy biztonsági zónába visszarántani. Ehhez a szerényebb akaráshoz viszonyítva majd bármilyen eredmény jó, sőt nagyon jó bizonyítványnak tűnik: amolyan csillagos fébének akár. Akik így spekulálnak, lehet, hogy önnön kételyeik egy részét elaltatják, de a rájuk bízott közösség immanens bölcsességével és arányérzékével nem számolnak…, és ha valahol, hát többnyire itt csúszik el a kalkulus.        

Nyitókép: pexels.com