„Minden ember szabadon születik, és egyenlő méltósága és joga van. Az emberek ésszel és lelkiismerettel bírván egymással szemben testvéri szellemben kell, hogy viseltessenek” – így kezdődik az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozat, amelyet 75 évvel ezelőtt fogadott el az Egyesült Nemzetek Szervezete. Két évig tartó tárgyalássorozat eredményeként született. 1947-ben az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága megbízott egy eredetileg három fős csoportot azzal a feladattal, hogy szövegezzenek meg egy emberi jogi dokumentumot. A három megbízott tag az amerikai Eleanor Roosevelt (az Egyesült Államok korábbi First Lady-je), a kínai Pen-Chun Chang (drámaíró, filozófus és diplomata), valamint a libanoni Charles Malik (filozófus, diplomata) voltak.

A nyilatkozat fontos dokumentum és hivatkozási alap akkor is, ha az emberi jogok még ma sem érvényesülnek mindenhol, sőt ott sem érvényesülnek, ahol korábban még igen. Szakértők szerint már nemcsak a diktatúrák veszélyeztetik az emberi jogokat, hanem a baloldali posztkolonialista elméletek és az emberi jogok túlzott kiszélesítése is.

Köztük van Richard Herzinger német publicista, aki évfordulós kommentárjába ezt írja: „Nincsen meggyőző érv, amely cáfolná a velünk született elidegeníthetetlen és egyenlő jogok eszméjét!”

Ám való igaz, hogy az ENSZ közgyűlés határozatai nem kötelező érvényűek, így az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata sem az. Mégis ez az emberi jogok legfontosabb dokumentuma, olyannyira, hogy számos kötelező nemzetközi szerződés és a nemzetközi szokásjog alapjául szolgál. A nyilatkozat politikai tekintetben ma is aktuális, amit az is bizonyít, hogy az alapvető jogok eszméjét előszeretettel tűzik zászlajukra a demokratikus mozgalmak. Akárcsak az anarchisták.

Tény, hogy az Egyetemes Nyilatkozat a saját sikerének áldozata lett és az emberi jogok felhígulásához vezetett, hiszen manapság sokan, egyre többen minden kívánságot vagy igényt jogosnak tekintenek, érvelnek vele, hivatkoznak rá. Az egyetemes emberi jogok eszméje időközben nagy népszerűségre tett szert, ezért mindenki fel akarja használni saját politikai törekvései és kívánalmai legitimációjához.

A diktatórikus hatalmak minden esetben az emberi jogok eltörlésére törekednek. Az önkényuralmi törekvésű rezsimek Oroszországtól kezdve Iránon át Kínáig élesen vitatják az egyetemes emberi jogok fogalmát, azt állítják, hogy azok valójában a hanyatló nyugati civilizáció értékeit tükrözik, amelyek viszont nem lehetnek érvényesek a nyugatitól alapvetően különböző kultúrákban. Az iráni iszlám állam egyebek között erre hivatkozva utasítja el női jogok elismerését, a kínai kommunista vezetés pedig ezen az alapon korlátozza az ujgurok és más kisebbségek jogait.

Az emberi jogok érvényesülését azonban nemcsak a diktatúrák veszélyeztetik, hanem a posztkolonialista szemlélet is – figyelmeztet Richard Herzinger, akinek írását a metazin.hu szemlézte. A posztkolonialista elméletet elfogadó nyugati értelmiség körében is egyre népszerűbbé válik a kulturális relativizmus. A progresszív baloldali identitáspolitika szellemi gyarmatosítással vádolja a Nyugatot, és ezért szemet huny például az iszlám nevében elkövetett jogsértések fölött és feláldozza az emberi jogokat a kulturális sokszínűség oltárán.

A posztkolonialista kulturális relativizmus mellett a felhígulás is veszélyezteti az emberi jogokat – teszi hozzá Herzinger. Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata alapvetően a negatív szabadság, vagyis a korlátozástól való szabadság elvét védi, és azt tekinti célnak, hogy a hatalom ne szólhasson bele az egyén életébe. Ez egyrészt azért aggályos, mert korlátozza a demokratikus politika és mérlegelés cselekvési szabadságát. Másrészt komolytalanná teszi az emberi jogokat azáltal, hogy szociális jogokat is feltétlennek nevez, azt sugallva, hogy ezek nem függenek a gazdaság teljesítőképességétől és a társadalom igényeitől.

A negatív hatásokat nem hallgatta el Volker Turk, az ENSZ emberi jogi főbiztosa. A 75. évforduló kapcsán elmondott, Genfben tartott beszédében elmondta: „A társadalmat átalakító fejlődés mellett számos kudarc is történt az emberi jogok betartása terén az elmúlt 75 évben. Ma is ilyen mulasztások között élünk az ezekből fakadó zavarokkal és szenvedéssel: olyanokkal, mint a háborúk.”

Az ENSZ közgyűlése pedig egy perces néma csenddel emlékezett a világszerte elkövetett jogsértések milliónyi áldozatára, köztük a közel-keleti és ukrajnai háborúk, illetve más globális konfliktusok elszenvedőire.

Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának érdemeit, pozitív hatását azonban senki sem tagadta, nem is tagadhatja. Legfontosabb üzenete, hogy az emberi jogok nemcsak hogy mindenkit megilletnek, de a világon mindenhol azonos tartalommal kell, hogy érvényesüljenek.  Messze van, amíg így lesz – ha így lesz –, de kicsit közelebb.

(Nyitókép: Wikipedia)