banner_ImRoxvBN_webbanner_970x250.gif
banner_Qadt244U_webbanner_728x90.gif
banner_3UKEdCdT_webbanner_300x250.gif

Élet a halál után: digitális sámánjaink

Sokszor jól esne az elhunyt házastárssal, szülővel, gyerekkel újból találkozni és egy jót beszélgetni: kibeszélni a sérelmeket, felidézni a szép pillanatokat. Egyes kultúrkörökben a sámán (volt) az a személy, aki közvetít(ett) az evilág és a túlvilág között, és akár a halottakkal is kommunikál(t), tolmácsolja/tolmácsolta üzenetüket. A sámán szerepébe lépne a Microsoft egy személyre szabható chatbotról szóló szabadalma szerint, amit az Egyesült Államok Szabadalmi és Védjegy Hivatala (USPTO) fogadott el tavaly decemberben. A chatbot eredetileg egy személy digitális adatait felhasználó, annak személyiségjegyeit és kommunikációs stílusát magáévá tevő alkalmazás lenne, ami ugyanakkor akár egy elhunyt személyt is „életre” hívhatna.

Számos sci-fi készült a témában, ami eljátszik a gondolattal, hogy mi lenne, ha az ember a digitális világban élhetne tovább halála után. A 2014-ben bemutatott Transzcendens (Transcendence) amerikai sci-fi, thriller például egy olyan alternatívát mutat be erre, amelyben a Johnny Depp által alakított Dr. Will Caster mesterségesintelligencia-kutató olyan gépet hoz létre, amelybe a film cselekményének bonyodalmai folytán feltöltik emlékeit. Halála után a szuperszámítógép által vezérelt mesterséges intelligencia formájában „él” tovább, legalábbis felesége, barátai számára az ő személyét idézi fel bennük a gép által létrehozott „személyiség”.

Egy másik variáció ugyanerre a témára a Fekete tükör (Black Mirror) sorozat második évadának Rögtön jövök (Be Right Back) című része, amelyben az egyedül maradt Martha párja, Ash elvesztése után egy olyan szolgáltatást vesz igénybe, amelyik képes szimulálni Ash hangját és személyiségét a korábbi közösségi médiás adatai alapján. Később az elhunytat idéző mesterséges testet is ölt a személyét „megtestesítő” program. Anélkül, hogy elspoilerezném a filmeket, ez a két kiemelt példa is jól szemlélteti, hogy nem új a gondolat, hogy egy személyt tovább éltessünk digitálisan akár halála után is.

Aki már látta a Netflix kínálatában elérhető Társadalmi dilemma (The Social Dilemma) című, tavaly megjelent dokumentumfilmet (aki nem látta, nézze meg!), az tudja, hogy a különböző online platformok a keresőktől a közösségi oldalakig létrehozzák a digitális lábnyomok alapján a személy digitális mását, és az algoritmusaik a hírfolyamok, keresési találatok, értesítések révén aktívan és célzottan, személyre szabott módon beavatkoznak a felhasználók életébe. Ez már önmagában is aggasztó és hátborzongató egyben, de ez a képességük is jelzi, hogy a valóságtól nem annyira elrugaszkodott a Microsoft szabadalma. A téma kilépett a sci-fik világából és elindult a megvalósítás útján.

Michal Kosinski és szerzőtársai számtalan tanulmányukban leírták, hogy a Facebook-lájkok algoritmikus feldolgozásával olyan érzékeny személyes jellegzetességek és tulajdonságok is megjósolhatók egy felhasználóról, mint a szexuális irányultsága, a vallása, a politikai nézete, a kora, neme, személyiségjegyei, intelligenciája, szerhasználata, hogy elváltak-e a szülei… Egyik kísérletükben a vizsgált személyek személyiségjegyeit a barátaik megítélésével és egy algoritmus által Facebook-lájkok alapján megjósolt személyiségjegyeivel vetették össze. Az algoritmus már 10 lájk esetében elérte a munkahelyi kollégák ítéletének pontosságát, 70 lájknál a lakótársakét és barátokét, 150-nél a családtagokét, 300 lájknál pedig már a házastársét is. A Facebookot vizsgáló saját doktori kutatásomban is arra a következtetésre jutottam, hogy a digitális lábnyomokból nemcsak egy személy élettörténete vagy személyiségjegyei térképezhetők fel, hanem az általa fogyasztott tartalmakból és az azokra adott reakcióiból részlegesen ugyan, de a világról való tudása és hiedelmei is rekonstruálhatók.

Természetesen nem triviális akár még egy személy modelljétől is eljutni egy személy leutánzásáig, vagyis amikor az algoritmus egy személyt hitelesen utánoz, megtévesztően „helyettesít”, de a mélytanuló algoritmusok, neurális hálózatok, mesterséges intelligenciák egyre jobbak a jövő megjóslásában vagy immár az aktív részvétel által annak létrehozásában. Amennyiben a Microsoft szabadalma valódi termékké válik, úgy számtalan jogi és erkölcsi kérdéssel kell a társadalomnak szembenéznie.

A digitális sámánok, az adatokba „életet lehelő” algoritmusok megidézhetik halottainkat, amelyek idővel akár még meg is téveszthetnek bennünket, élőket. Egy dolog azonban bizonyos: a halottak ettől kevésbé lesznek élők.

banner_ZBiZ5lsB_MASZOL970x250px.gif

Kimaradt?