Az unió a napokban tette közzé az „Euroscopia” elnevezésű – hat európai országra kiterjedő – felmérését. A kérdőívek Németország, Franciaország, Spanyolország, Olaszország, Ausztria és Lengyelország ezer-ezer polgárának kilenc kérdéskörben kérték ki a véleményét. A felmérés készítői természetesen arra törekedtek, hogy a megkérdezettek társadalmaik egészét reprezentálják.

A felmérésből általánosságban két fontos dolog derült ki. Egyrészt, hogy az európai népesség erősen elégedetlen az unió politikájával, másrészt, hogy bizonyos kérdésekben országról országra erőteljesen változnak a vélemények. A megkérdezettek inkább egyfajta nemzeti viseletben, semmint valamiféle európai standard kosztümben ültek a kérdőívek elé.

Ha az Európai Unió valóban egyfajta értékközösség lenne, aminek az EU-bürokrácia tekinteni szeretné, számos konfliktuális témában, mely az európai politikát meghatározza, az európai polgároknak többé-kevésbé azonos nézeteket kellene vallaniuk. Ez a feltevés azonban sajnos nemigen áll meg.

A két legfontosabbnak tekintett kérdésben – a világjárvány terjedését megakadályozó oltási politika és a migráció kérdésében – szembeötlőek, gyakran egyenesen meghökkentőek a nemzetállamok közti különbségek.

A németek az oltási politika vonatkozásában a legszkeptikusabbak közé tartoznak. A többség szerint az európai egészségpolitika kudarcot vallott. Az a nézet, hogy a világjárványból az európai államoknak a saját szakállukra kellett volna kilábalniuk, leginkább rájuk jellemző. A legkevésbé – meglepő módon – Lengyelországra. De Lengyelország – mint látni fogjuk – egyéb vonatkozásokban is kivételnek számít. Az oltási politikát a leghevesebben a németek utasítják el, náluk az arány 70,7 százalék. A lengyeleknél mindössze 36. A megkérdezettek átlagában az elutasítás 54 százalékos, az elfogadás mindössze 44,4.

Azt a nézetet, hogy a nemzetállami oltóanyag-beszerzés volt az adekvát megoldás, európai szinten is a megkérdezettek jelentős többsége 56,6 százaléka vallotta magáénak. De a spanyolok és a lengyelek mindössze 22,2 és 13,1 százaléka tartotta elfogadhatónak.

Törökországot mint szövetségest csupán a megkérdezettek 6 százaléka tekintette megbízhatónak, a törökökben a legkevésbé a spanyolok bíznak (0,8 százalék).

Európára nézve a legnagyobb fenyegetést a megkérdezettek 31,2 százaléka szerint Kína jelenti, Oroszországot 27 százalék tartja veszélyforrásnak. Persze itt is szembeötlőek az eltérések: Putyin Oroszországát leginkább a lengyelek tekintik ellenségnek, legkevésbé az olaszok. Utóbbiaknak a kínaiakról is kevésbé rossz a véleményük.

Amint az már eleve várható volt, a migrációs politika nemzetállami hatáskörbe való utalását leginkább a – bizonyos mértékig a V4-ket is képviselő – lengyelek helyeselték. A németek 22,1 százaléka szintén ragaszkodna a nemzeti megoldáshoz, de 49,1 százalékuk az összehangolt európai megoldás híve. Ez érthető, hiszen ily módon Németország a migrációból fakadó terhek egy részétől megszabadulhatna.

Az európai szolidaritást az olaszok és a spanyolok tartják a legsiralmasabbnak, de ez ismét érthető, hiszen a korlátlan bevándorlás terheit jó ideje nekik kell elviselniük, s a megoldás egyelőre még csak nem is körvonalazódik. Nem véletlen, hogy az európai migrációs politika kritikusainak zöme is közülük kerül ki. Mindkét állam lakosságának kétharmada utasítja el a jelenlegi helyzetet.

Melyet egyébként az is súlyosbít, hogy a németek és az osztrákok időközben a belső határőrizet legfőbb híveivé váltak. Az osztrákok 40,3, a németek 38,9 százaléka szorgalmazna drasztikusabb határvédelmet. S ők tartoznak külső határok védelmezésének legfőbb hívei közé is (43, illetve 42,3 százalék). A hat állam átlagában ezt a törekvést a megkérdezettek 26,9 százaléka tartja prioritásnak.

A felmérés a különböző vallások elfogadottságát is mérte. Az nem volt meglepő, hogy a megkérdezettek nagy többsége a keresztény vallást tartja saját értékeivel leginkább összeegyeztethetőnek, a muszlimot pedig a legkevésbé annak. Az azonban már meghökkentő, hogy a muszlimok után a zsidók következnek, náluk már a buddhisták és a hinduk is elfogadhatóbbak. A muszlimok elutasítottsága Franciaországban a legnagyobb, de ez az ottani konfliktusok ismeretében szintén érthető.

Ami a világjárványt követő gazdasági helyreállítást illeti, arra a lengyelek az EU-ban látják a legfőbb garanciát (40,4) százalék, a németeknél ez az arány mindössze csupán 19,8 százalék.

Ami a klímaválság megoldását illeti, itt is jelentősek az eltérések. A németek 37,4 százaléka szeretne radikálisabb klímavédelmi intézkedéseket. Az olaszokat ez a kérdés kevésbé foglalkoztatja (ott vannak nekik a továbbra is özönlő migránsok), a franciákat meg elsősorban a külpolitikai biztonság (egészen pontosan Franciaország határon túli érdekeinek garantálása) foglalkoztatja.

Végkövetkeztetésül: a vizsgálatban részt vevő államokat barátok veszik ugyan körül, de a baráti érzület nem jelent föltétlenül nézetazonosságot. Az Európai Unió minden jel szerint továbbra sem egységes nemzetállam (aminek a balliberális parlamenti többség látni szeretné), hanem jól körvonalazódó nemzeti sajátosságok által definiált nemzetállamok összessége (aminek a V4-ek – köztük Magyarország is – látja.)

Megszívlelendő tényállás.