Ha már pax, akkor legyen magna, bazinagybéke, plenárispísz, kicsiben, holmi zsebpaktumokban nem játszunk: 0,44 másodperc alatt 9 030 000 találat (talált–süllyedt). Álmos sorok az egyetemi bentlakás lépcsőjén, november vége, 1986. Déli híradó harsogja: 17 650 974 állampolgár szavazott arra, hogy az ország év végéig 5%-kal csökkentse hadiköltségeit, ellenszavazat nulla, 228-an nem voksoltak. Akkoriban ez az öt procentus hivatalosan 10 000 ezer katonát, 250 tankot és egyéb harckocsit, 130 ágyút és aknavetőt, 26 harci repülőgépet és helikoptert jelentett. Az így „megtakarított” 1,35 billió lejt a haza gazdasági és szociális programjainak fejlesztésére irányították át bölcs, megfontolt és a szocialista ember jólétéhez empátiadúsan viszonyuló döntnökök. Mindenki fellélegzett; a pártaktíva a jó eredményért, a szekusok, hogy nem kellett provokatőröket meg szabotőröket lefogni, a nép (mert már rég nem gondolta, hogy ettől jobb lesz neki), hogy egy ideig békén hagyják ilyesmikkel. „Legyen az asztalra kenyér,/ Leljen otthont, ki hazaér,/ Búza barázdában szárba szökjön,/ Legyen béke, béke, béke a Földön” – Adrian Păunescu szövegét dallták difuzorok mindegyre, a szinte slágergyanúsan hangzó szolgálatos békeharcos-indulót.

2023-at írunk, nyár van — ellenoffenzívának idilli idénye. Picasso őrjöngve borítana fel mindent, mi útjába kerül, még maradna annyi lendület benne, hogy bevágja műhelye ajtaját, mielőtt pár hónapra faképnél hagyja ezt az egész hóbelevancot. Nem csillapítaná Pablo dühét a Szentszék taktikus, türelmes missziózása, az ENSZ sajnálkozós, fűrészporízű, nagyon is political correct aggodalomnyilatkozat-hömpölye, endzsiók és önjelölt neodervisek szorgoskodása, szomszédos államok humanitáriusnak hazudott hatósági pótcselekvései. Több mint másfél éve halmozottan védetté nyilvánított galambjait drónok szedik le naponta ezerszám, ha némelyik enyhe sérüléssel kényszerlandol, taposóaknák szilánkjai tépik cafattá. Ezért nem éri meg…, most már látja ő is a maga félőrült-félzseni hispán akarnokságával, hogy a békefenntartás, az bizony luxusféle-dolog (a ’90-es évek elején a világ háborús készülődésének egynapos költsége volt pariban az egy esztendőre szánt békefenntartási összeggel, azóta meg...) – nemhogy profitot nem hoz, az még hagyján, de csak nyeldesi a neuronokat, ötletet habzsol, új, s fresshebb sziporkákat, de mi jöhet még... Senki se festheti meg szakmailag büntetlenül a Guernica 2.0-ás verzióját!! Pingáljon – a helyzetre érzékenyülten – egy békebrummogót, egy mirmacit, tányértalpast tetkóval a pektoráliszán: cекс вместо войны (?)

Ami körülöttünk (nemegyszer belül is) dúl, több mindent átírt: szakirodalomban a doktrínákat, terepasztal mellett a hadműveleti kisokosokat, veszteségkoefficienst, életesélyszorzót, logisztikai axiómákat, bigpikcsört, s azontúl is. Ugyanazt „játsszuk”, csak pepitában: a járvány derekán ki kapta fel a fejét újabb veszteséglistára, most ugyanazok, akik akkor csak bámultunk a számsorokra, igen, többnyire ugyanazok majdnem hasonló közönnyel (vagy csak fásult-beletörődötten?) nézzük például a lembergi bombázás „eredményeit”. Főorvos úr, kérhetnénk abból a szolidaritás-dózisból egy kis szuplimentet, igen az a koncentrált adag bevált a múltkor! Békefolyamat – oly andalítóan naiv a kifejezés hangalakja, ólálkodik a késztetés, hogy hanyatt vesd magad, s a csupajószándék farvizén révbe sodródj, patyolat-lélekkel lépdelj olajfák ligetén által. Pedig egy ág is elég lenne, egyes értelmezések-ábrázolások szerint mindössze olajfalevél. Művészünk valahol megállt középúton: gallytöredékkel is beérte, amikor az öt darab litográfiát elkészítette. A galambokról pedig Ilja Ehrenburg visszaemlékezései szerint Picasso így vélekedett: „... nevetve mondta, hogy a galambok mohó, veszekedős állatok, s valójában nem is tudja, hogy miért váltak a béke szimbólumává”.

Kongresszusai, trófeái, emblematikus figurái is vannak a béke fogalmi holdudvarának, meg fonák nyelvi fintorai, mint a békeharc, béketábor vagy éppen a békemenet; ez utóbbi három esetében az utótagok szöges ellentétben vannak jelentésbeli és hangulatbeli töltetük révén az előtaggal, mintegy szétfeszítik a szerkezetet, de legalább sajátos intenzitást kölcsönöznek a konstrukcióknak. Pablo Diego José Francisco de Paula Juan Nepomuceno María de los Remedios Cipriano de la Santísima Trinidad Ruiz y Picasso – merthogy ez a becsületes teljes neve, letisztult, minimalistára hajazó skicce a párizsi Béke Világtanács (merthogy ilyen is volt) jelképévé vált 1949-ben. Az egyébként nemzetközi Lenin-békedíjas (újabb perverzió) alkotó ötven éve halott, így nem érhette meg a Ceaușescu-féle referendumot, és végképp felmentést kapott a további béke- és galamb-égisz alatt elművelt badarságok alól. Legújabban olyanok is békéltetnek harsányul, szórják sztereóban a megértés mantrába áztatott magvait, akik eddig lételemüknek, pályájuk szervesítő kontinuumának vélték-vallották a harcot, az ellenállást, a permanens küzdős-védős alapállást, még akkor is, ha erre szűkebb-tágabb közösségük úgymond nem tartott feltétlenül igényt.

Zárásként, bár ez a téma inkább, makacsul felnyíló seb, mennyit is ér egy béke, alapáron? Extrák nélkül, átlagos csomagolásban, sztenderdnek mondható szavatossággal. Ér-e annyit, mint egy félsziget? Vagy négy tartomány? 47 ezer oroszhoni baka élete, 55 ezer,…., + 9 ezer ukrán civil… ki ad többet, egyszer, két… van-e béketőzsde, bejegyzett és publikus árfolyam? És békerészvény? Mert háborús, az biztosan van. Nem amit a világégésekkor az államok kibocsátottak, a nép meg úgy hitte, ezzel támogatja az érte áldozatot vállaló hadfiakat. Van precíz, percre kész mérleg, pontos, akár a lézertapogató a mesterlövészek távcsöves szerkóján. Céloz – talál – süllyed… Szóval mi is végül az ár? A teátrális ígéret, a nyilvános bocsánatkérés, újjáépítési támogatás terve, és lehet-e egyáltalán a békét olcsóbban megúszni. Van-e akciós ár, vagy inkább csak az akciónak van itt ára: vérben, könnyben gyászban és gennyben mérhető? Egy hűtőmágnes, galambos, békésen tapadó már 4,3 euróért, neten rendelhetős! És van-e olyan, különben is, hogy béke? Vagy csak egy oltári szemfényvesztés, globálisra sikeredett manipuláció. Mert amit lazán/görcsösen békének, békeidőnek becézünk és mondunk, nem egyéb, mint két hadba vonulás közti – váltakozó tartamú és intenzitású – hatásszünet."

(Kép forrása: Wikipedia)