A Neue Zürcher Zeitung főszerkesztője, Erik Gujer úgy véli, hogy Közel-Keleten a dzsungel törvényei uralkodnak. A Hamasz a háborút nem gyilkolási ösztönből indította, Izrael sem valamiféle bosszúszomjból vágott vissza. Itt nem az ótestamentumi »szemet szemért, fogat fogért” elve érvényesül. Sokkal inkább egy véres sakkparti zajlik. Mindkét félnek megvoltak a háborús célkitűzései, s a harcok csak addig tartottak, amíg ezeket mindkettő el nem érte. Akkor a bevett szokás szerint jött Egyiptom, mely a Hamaszt is tárgyalófélnek ismeri el, és titkos tárgyalásokon megszületett a béke. Azok az államok, mint például Németország, melyek leghangosabban érveltek a békekötés mellett, mindebben nem játszottak semmi szerepet.

A háború itt valóban a politika folytatása más eszközökkel. Ezért aztán a harcok mindig meghatározott keretek közt zajlanak. Minden résztvevő tudja, melyek azok a vörös vonalak, melyeket nem szabad átlépniük. Ez alól a szabály alól csak a polgárháborúk jelentenek kivételt. Ezek, mint Jemenben vagy Szíriában is, más logika szerint zajlanak. Itt a gyűlölet és az elvakult bosszúvágy hajtja a feleket.

Izrael dilemmája más. A Hamasz nem jelent számára halálos fenyegetést, de körülötte időközben két, olyan állig felfegyverzett álállam jött létre, mely a háborúnak és a háborúból él. Háború nélkül mindkettő összeomlana. Az egyik Libanon, melyet egy (Irán által irányított, a belpolitikában pártként fellépő) terrorszervezet, a Hezbollah tart össze,  mely Szíriában is tevékeny. A másikat a Hamasz stabilizálja, s nagyvonalakban a Gázai övezetet jelenti. Ez utóbbi egy szegényház, nyitott tetejű börtön és katonai tábor egyszerre, s csak azért nem omlik össze, mert külföldről pénzelik és stabilizálják. Amerika, Németország és számos más állam mellett a szponzorok közé tartozik az ENSZ, mely békére szólít fel, de ezt a robbanásveszélyes elegyet jobb híján fenntartja. Mahmud Abbasnak, a Palesztin autonómia elnökének nem sok beleszólása van a dolgokba. A felmérések szerint 23 százalékos támogatással rendelkezik, a Hamasznak 27 százaléka van. Ezért kellett elodázni a már hosszú évek óta esedékes választásokat is.

A Hezbollah és a Hamasz is terrorszervezetnek minősül, de mindkettő szabályos reguláris hadsereget tart fenn, s mindkettő ügyes gerilla-taktikát elegyít a hagyományos hadvezetéssel. Ezért nem mernek Izrael tábornokai behatolni a Gáza-övezetbe A szárazföldi hadviselés végzetessé válhatna számukra, hiszen az övezet épület-dzsungeleiben hatalmas veszteségekkel kellene számolniuk, s könnyen csapdába kerülhetnének.

Az idő Izrael ellen dolgozik, hiszen a rakéták mind pontosabbak lesznek, és mind mélyebben behatolhatnak Izrael területére. A Hamasz rövidesen cirkálórakétákkal és drónokkal is rendelkezni fog. Ezzel az izraeli légvédelem jelenleg 90 százalékosnak tekintett (de mint a mostani háború is mutatta, ennél ma is kisebb) hatékonyságát jelentősen csökkentheti.

A Hamasz politikai célkitűzése az, hogy bizonyítsa, nélküle a konfliktus megoldhatatlan.

De a jelenlegi felállásban voltaképpen meg sem oldható, hiszen egy békés és demokratikus Palesztinában sem az autoriter Hamasznak, sem Abbas népszerűtlen Fatahjának nem lenne helye. A két állam megoldásnak, mely mellett újabban Biden amerikai elnök is ismét kiáll, nemcsak Izrael (kétségtelen) kompromisszumképtelensége, de a Hamasz félelmei is útjában állnak.

Sokan teszik fel a kérdést, hogy honnan származhatott az a 3 000 rakéta, melyet a Hamasz Izraelre kilőtt. És itt lép be a játszmába Irán, mely a Hezbollahot kézben tartja, s a Hamaszt rakétákkal és pénzzel segíti. A siíta Irán viszont a szunnita hatalmi blokkal áll szemben, mely Izraelt kimondatlan szövetségesének tekinti. Irán a konfliktusba közvetlenül nem avatkozott bele, még a szavak szintjén sem. Számára sokkal a fontosabb a Biden által felújítani szándékozott, s az európaiak által is támogatott atomegyezmény. A megoldás Erik Gujer szerint ennek meghiúsítása lenne. Csakhogy ez esetben Irán méginkább arra kényszerülne, hogy Oroszországgal és Kínával tovább erősítse kapcsolatait, s a Közel-Keleten egy olyan Nyugatellenes tengely jöhetne létre, mely a NATO-nak is komoly fejfájásokat okozhatna, s az egész világot a háború küszöbére sodorhatná.

Sajnos nem csupán a Hamasz az, mely konfliktust vallási térre szeretné terelni, s ezzel Izraelen belül a polgárháborúkra jellemző helyzetet teremtene, hanem maga Izrael is. A fegyverszünet tizenkettedik órájában a Gáza-konfliktus a jeruzsálemi Templomdombon (al-Haram-al Sharif) az Izraelben élő palesztinok és az izraeli biztonsági szervek közt robbant ki ismét az al-Aksza-mecset szomszédságában.

Tizenöten megsebesültek, de a legsúlyosabb sérülések az zsidó-palesztin együttélés amúgy is ingatag építményét érték. Világszerte egyre erősebb az Izrael-kritika. S bár Izrael az arab államok egy részével képesnek látszik megbékélni, a Nyugati világon (Németország kivételével, mely az Izrael-kritikát továbbra is az antiszemitizmussal azonosítja, s az utóbbi újabb fellángolásától joggal retteg) Izrael-ellenes tiltakozási hullám söpör végig, az amerikai képviselőház demokratáitól és republikánusaitól a Friday for Future aktivistáiig. Azaz a legfiatalabb nemzedék a környezetvédelmet és a nemzetközi igazságosságot immár szerves egységben szeretné látni…

Úgy tűnik, megkerülhetetlen a nyelvi-kulturális, implicite a vallási közösségek nemzetközileg szabályozott és senki által át nem hágható szabályrendszereinek kialakítása. Ha nem sikerülne, szomorú időknek nézünk elébe.

(Borítókép forrása: Agerpres/EPA)