Putyin orosz elnök alaszkai látogatása után „hivatalosan” is bejelenthetjük a proxyháború végét. Sajnálatos módon, nem a béke következik be, de lehullt a maszk a főszereplőkről: az Egyesült Államok végképp feladja világbirodalmi státuszát, és ennek eszmei értékét feláldozva, gazdasági-politikai érdekből a jó viszonyt, esetleg a teljes kiegyezést keresi az oroszokkal. Felejtsük el a NATO-terjeszkedés amúgy nem helytelen narratíváját, ami marad, az az orosz imperializmus. Ukrajna és az Európai Unió ezentúl magára van utalva az orosz terjeszkedéssel szembeni önvédelmi harcában: a sors iróniája, hogy már nem a NATO terjeszkedik keletre, de Oroszország halad(na) nyugat fele.

A felszínen zajlanak az események. A napokban eljutottunk odáig, hogy Trump Putyinnal az alaszkai Anchorage-ban, majd Zelenszkijjel és az „európai hetekkel” Washingtonban találkozott. Tagadhatatlanul látványos PR-előrelépés ez, egyelőre minden konkrét hozadék nélkül. Most Trump azon dolgozik, hogy Zelenszkijt Putyinnal összehozza. Magától értetődő, logikus lépés ez, mégis kétséges, hogy mennyire fog ez sikerülni. Több jogi és elvi akadálya is van ennek a találkozónak.

Ahhoz, hogy Putyin leüljön Zelenszkijjel a békéről tárgyalni, hivatalosan is el kellene ismernie, hogy háború dúl a két ország között, hiszen jogilag érvényes béketárgyalásokat csakis háborús felek között lehet lefolytatni. Putyin évek óta, a kezdetektől következetesen „különleges katonai műveletként” emlegeti a hatalmas véráldozattal járó háborút, és ha Oroszországban valaki mégis háborút emlegetne, annak sok év börtön lesz a vége. Putyin azért kerüli a háború terminust, mert az ilyen természetű összecsapás jellemzően két ország között zajlik, gyakran formális hadüzenettel, viszont a „különleges katonai művelet” egyértelműen úgy hangzik, mint Oroszország egyik rebellis tartományának a megregulázása, vagyis nem két szuverén ország konfliktusa, hanem birodalmi belső ügy. Putyin gyakran hangoztatja is, hogy az ukrán állam mesterséges képződmény, hiszen az ukránok tulajdonképpen oroszok – kérdezzük meg erről őket! – Ukrajna pedig Oroszország szerves része. Ha így tekintünk a történtekre, polgárháború zajlik, viszont semmiképpen nem tekinthetünk így, hiszen az 1994. december 5-én aláírt, és a nemzetközi közösség tagjai, illetve az Orosz Föderáció által elismert Budapesti Memorandum megerősíti Ukrajnát szuverén és független államiságában, illetve garanciákat ad az Ukrán állam határainak megváltoztathatatlanságára nézve. Ezek a garanciák szemmel láthatóan nem működtek, bánják is ma az ukránok, hogy nukleáris robbanófejeikről, az egyetlen szolid és valódi garanciáról, lemondtak akkoriban. A Budapesti Memorandumot mára mind Moszkvában, mind Washingtonban, de mintha még Budapesten is elfelejtették volna. Ez a „feledékenység” a nemzetközi jog vége, legalábbis ahogyan azt a II. világháború óta értelmezzük és ismerjük.

A következő komoly akadály Putyin és Zelenszkij találkozója útjában, hogy az orosz elnök folyamatosan azt hangoztatja, hogy Zelenszkij nem legitim vezetője Ukrajnának, tehát nincs, kivel tárgyalnia. Ha most szemtől szembe mégis leülne vele tárgyalni, durván ellentmondana saját magának, vagyis hiteltelenné válna, míg Zelenszkijt hitelesítené mint elnököt. A hadiállapot miatt Ukrajnában a választások valóban elmaradtak – nem is lehet másként, hiszen nem lehet szabad és érvényes demokratikus választásokat tartani az emberek fejére hulló orosz rakéták fenyegetése alatt, de ez egyáltalán nem egyedi állapot. A II. világháború alatt például az Egyesült Királyságban is elmaradtak a parlamenti választások, viszont tudomásom szerint Hitleréknek egyáltalán nem az volt a baja Winston Churchillel, hogy ne lett volna hiteles vezető. Putyin elnök Zelenszkij legális elnökségének kétségbevonásával csak kifogásokat keres a „különleges katonai művelet” igazolására és elhúzására.

Harmadik akadálya, hogy az elnökök egymással leüljenek, az Ukrán és az Orosz Alkotmány. Zelenszkij állandóan hangoztatja, hogy még ha akarná sem tudna területeket Oroszországnak átadni, vagy területeket elcserélni, mert ezt nem teszi lehetővé Ukrajna alkotmánya. Putyin elnök alig beszél róla, de ne felejtsük, négy, nemzetközileg el nem ismert referendummal Oroszországhoz csatolta Luhanszkot, Donyecket, Zaporizzsját és Hersont, és ezt az annektálást alkotmánymódosítással be is emelték az orosz alkotmányba. Ha ennyire megköti a két vezető kezét országaik alaptörvénye, akkor miről tárgyaljanak?

Donald Trump ugyan lelkesen tüsténkedik, de még számos akadály tornyosul az említett bilaterális találkozó létrejötte előtt, és egyáltalán nem biztos, hogy lesz találkozó. Felröppent a hír, miszerint Budapest a találkozó egyik legesélyesebb helyszíne, de biztos vagyok benne, hogy ez nem lesz így. Nem a magyar–ukrán kifejezetten rossz viszony ennek a fő oka, mint azt sokan hiszik, de hallatlan diplomáciai eljárás lenne ugyanabban a városban az ukrán területek oroszoknak való átadásáról alkudozni, amelyben csak három évtizede a nagyhatalmak Ukrajna területi integritását garantálták. Még a legcinikusabb és legérzéketlenebb machiavelliánus hatalom sem ismeri be ennyire nyíltan a nemzetközi rend bukását.

(Nyitókép: Facebook)