banner_phBMMWg3_970x250_Mol_HU.jpg
banner_6stHcYKY_300x250_Mol_HU.jpg

A cenzúra cinizmusa

Előbb csak megjelölte a hazugságnak megítélt üzeneteket a Twitter, aztán felfüggesztette Trump fiókját. Az indok: az erőszakra buzdítás. A valóság: védelmezni az establishmentet minden áron.

Nem mintha Trumpot támogatnám (nem is értem, miért kell ezt mindig kihangsúlyozni: kit érdekel, hogy melyik törzshöz tartozok, vagy tartozok-e valamelyikhez? A jelenségek a fontosak, nem a valóságshow-szereplők).

Trump ugyanis, ha veszélyes elnök is volt, meg kell kérdeznünk, hogy valójában milyen értelemben. Nyilván csoportokat uszított egymás ellen, szította a gyűlöletet és feszültséget, és az erőszakra buzdítás is jogos vád. Ez a hivatalos álláspont a nemrég megtörtént tiltás-sorozat esetében is. A Capitolium ostroma jó ürügy volt erre, pedig ott is az volt az ősbűn, hogy az establishmentet veszélyeztette – kit érdekel egyébként átlagemberek élete? Ugyan már, engedjük el a cinizmust. Nem áll jól.

Ha ugyanis bárkit érdekelnének az emberéletek, akkor a Twitternek már Obamát is rég le kellett volna tiltania. Vagy nem is tudom, mit gondoljak arról, hogy a Nobel-békedíjas elnök adminisztrációja alatt elindított bombák Afganisztán, Pakisztán, Líbia, Jemen, Szomália, Irak és Szíria felé milyen irányba mutatnak: a béke irányába? Ha igen, hát ügyesen elfedik a hullák.

Érdekes módon Mahathir bin Mohamad korábbi maláj miniszterelnök Twitter-fiókja is elérhető, miután botrány lett abból, hogy azt írta: a muszlimoknak joguk van megölni a franciákat. Úgy tűnik, tömegek lemészárlására buzdítani rendben van, ha nem az amerikai választások eredménye a tét.

De ne legyünk ennyire gyanakvóak. Lehet, hogy a hazugságok és félrevezetések zavarták a Twittert, ahogyan állítólag a New York Post esetében is. Teljesen véletlenül Joe Biden fiáról volt szó, különben nem lettek volna ennyire szigorúak. Vagy máskor is lecsap a vasököl? Nem másért, de amikor Bernie Sanders ellen hangol a sajtó (ezzel vádolja pl. a CNN az MSNBC-t, a Washington Post az ABC News-t, New York Times-t, Yahoo! News-t stb., a The Nation a CNN-t, az Al Jazeera a Bloomberget és másokat), akkor elmarad a szigor.

És érdekes módon felléptek a napokban a Sci-Hub ellen is, az az oldal ellen, amelyik a tudományos publikációkat teszi közzé ingyenesen (és, ó jaj, „illegálisan”).

Hogy értsük: a Sci-Hub az egyik legfontosabb oldal, nemcsak azoknak, akik egyetemi hallgatók, dolgozatot írnak, vagy kutatnak, hanem bárkinek, aki tudományos szövegeket akar olvasni. Miközben a tömegek tudásellenessége miatt hullanak a krokodilkönnyek, valahogy elmarad a Twitter-cenzúra újabb áldozata: a tudás.

Ó, de hát ez más – mondhatnánk. Hiszen meg kell védeni a tudományos kiadókat, hihetetlenül fontosak! Csakhogy a gyakran ingyen megírt szövegeket méregdrágán áruló kiadók annyira kellenek a társadalomnak, mint a közjegyzők vagy az influenszerek. Nemcsak, hogy meglennénk nélkülük, de a világ is jobb lenne tőlük: például nem kereskednének a tudással, amelyiket állítólag olyan fontosnak tart a Twitter is.

Az aggodalmam nem abból fakad, hogy félhülye nácikat cenzúráz a Twitter. Egyikünk sem szeretné, ha odacsinálnának az ebédlőasztalára egy családi összejövetelen: mi is kidobnánk az illetőt. Viszont kilóg a lóláb: a Twittert egyáltalán nem érdeklik a félhülye nácik. Az érdekli, hogy jó viszonyt ápoljon a hatalommal, és ezért bárkit kidob a családi ebédről – és még történetet is kitalál hozzá.

Azok a fránya tények és morális elvárások viszont, amelyeket számon kér, rá is kellene vonatkozzanak. A cenzúrája nem az erőszakot és nem a hazugságokat üldözi, hanem minket: bárkit, aki nem úgy áll be a sorba, ahogyan ők szeretnék azt.

Ne várjuk meg a végét.

Kimaradt?